Szervezeteink üdvözlik, hogy a Velencei Bizottság állásfoglalásában jelentős részben visszatükröződnek azok az aggályok és kritikai észrevételek, melyeket az elmúlt év folyamán, és különösen a törvény ez év szeptember 5-i elfogadása után a dokumentum 7. cikkelye előírásait illetően fogalmaztunk meg és juttattunk el mind szóban, mind írásban a kérdésben illetékes szinte minden ukrán nemzeti, valamint nemzetközi intézményhez, így a Velencei Bizottsághoz is. Fontosnak és a probléma megoldását elősegítő lépésnek tekintjük, hogy a Velencei Bizottság indokoltaknak minősíti azokat a kritikai észrevételeinket, melyek szerint:
- a 7. cikkely normatív szövege alapvetően különbözik attól, melyikről a kisebbségi szervezetekkel tárgyalások folytak;
- a törvényerőre emelkedett előírások lényegesen csökkentik a kisebbségi nyelveken történő oktatás lehetőségeit, és azt, hogy ez aránytalan beavatkozás a nemzeti kisebbségek már meglévő jogaiba;
- a vonatkozó nemzetközi és alkotmányos rendelkezések betartása alapvető fontosságú a nemzeti kisebbségek már meglévő és jól megalapozott jogait érintő átfogó reformok bevezetése során.
Teljes egészében egyetértünk a Bizottság azon megállapításával, amely szerint a megfelelő megoldás minden bizonnyal a 7. cikkely módosítása lenne, és a jelenlegi rendelkezés cseréje egy kiegyensúlyozottabb és világosabb megfogalmazással bíró szövegre.
Ugyanakkor e dokumentum számos tétele érthetetlen, illetve értelmezhetetlen számunkra. Például nem tudjuk értelmezni a dokumentum 116. és 117. pontjainak azon vélekedéseit, amelyek szerint a 7. cikkely jogszűkítő és diszkriminatív rendelkezései annak végrehajtási folyamatában orvosolhatók lennének az e törvénytől függő speciális törvényben, illetve alacsonyabb rendű jogszabályokban, hiszen akkor feloldhatatlan törvényi ellentmondás keletkezne. Érthetetlen számunkra, mire alapozzák a Bizottság tagjai azon tételüket, hogy az ukrán hatóságoknak szándékában áll a kisebbségek nyelveinek oktatásán túl egyéb tantárgyak tanításának a biztosítása ezeken a nyelveken, és hogy a kisebbségekkel majdan folytatandó konzultációkon kialakíthatók megfelelő biztosítékok a kérdést illetően, hiszen az ukrán hatalmi szervek magatartása ennek az ellenkezőjéről tanúskodik, ráadásul Ukrajnában egy ilyen dialógusnak sem a jogszabályi sem az intézményi feltételei nem adottak.
Mindezekkel együtt a Bizottság által megfogalmazott ajánlásokat, jóllehet azok csak részben kínálnak megoldást a dokumentum elemző részében feltárt problémákra, támogatandónak tartjuk, és a magunk részéről mindent megteszünk azok megvalósítása érdekében, bár tudjuk, hogy erre a jelenlegi ukrajnai politikai helyzetben az esély minimális.
Ugyanakkor ismételten hangot adunk azon álláspontunknak, amely szerint a közösségünket létében érintő kérdés számunkra megnyugtató rendezését szervezeteink továbbra is az ukrán oktatási törvény 7. cikkelyének Ukrajna Alkotmányának és törvényeinek, valamint nemzetközi kötelezettségeinek megfelelő, a nemzeti kisebbségek szerzett jogait tiszteletben tartó módosítása jelentheti.
A szervezetek nevében:
Dr. Brenzovics László,
| Dr. Zubánics László, | Dr. Orosz Ildikó, |
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke | Majnek Antal, a Kárpátaljai Római Katolikus Egyházmegye püspöke | Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi (Magyar) Esperesi Kerületének esperese |