A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Zápszonyi Alapszervezetének szervezésében a község lakói megemlékeztek az 1944-es szörnyű novemberi eseményekről. November 26-án a helyi református templomban gyülekezett az emlékező közösség. A háromnapos gyűjtőmunkára Zápszonyból 10 főt hurcoltak el.
A program a Himnusz eléneklésével vette kezdetét, majd Csatáry Zsolt, a KMKSZ Zápszonyi Alapszervezetének elnöke tartott emlékezőbeszédet. Sokan nem is sejtették, hogy többet nem látják családjukat. Gyalog, fagyos télben, erőltetett menetben hajtották a férfiakat a szolyvai gyűjtőtáborba. A legyengült embereket betegség tizedelte, a halottakat szekereken vitték a temetkezési helyre, 20-30 embert is beletuszkoltak a gödrökbe. Az embereket leírták, mint a leltári tárgyakat. Sokuk számára nem jött el a szabadulás, elnyelték őket a tömegsírok, Ukrajna és Oroszország vérmezői. Csatáry szerint hőseink és mártírjaink arra köteleznek minket, hogy őrizzük meg magyarságunkat, hagyományainkat, iskoláinkat. Mondjuk el a fiataloknak, hogy kik voltak őseink, milyen megpróbáltatások árán őrizték meg számunkra magyarságunkat.
Kulcsár Ferenc beregszászi magyar konzul emlékezőbeszédében Madách Imre szavaira hívta fel a figyelmet: „Ember küzdj, és bízva bízzál.” Itt, Kárpátalján az emberek elég sokat küzdöttek és bíztak is. De lassan fogy a türelem, és az emberek elindultak szerencsét próbálni. A családokra szükség van a jövő szempontjából, a magyar kormány ezt felismerve indított különböző programokat a családok segítésére. Emellett igyekszik segíteni a határon túli magyarságot is. Az ukrán oktatási törvénynek köszönhetően az Európa földrajzi középpontjában elterülő megye ismét a figyelem középpontjába került. Reméljük, hogy eljött az idő, amikor egyre többen bízva bíznak – fogalmazott a konzul.
Az elhurcolás borzalmait, a magyarok töretlen hitét a bátyúi református gyülekezet Sola Fide vegyes kara és Ararát dicsőítő zenekara, a Bátyúi Nyugdíjasklub tagjai énekkel, a Turóczy Zsuzsanna vezette irodalmi csoport pedig verses-prózai összeállítással idézte fel.
A programon jelen volt Petneházy Attila fideszes országgyűlési képviselő és Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. A megemlékezés koszorúzással ért véget.
„Az emberi öntudat alapja az emlékezet, a nemzeti öntudaté a történelmi emlékezet” – figyelmeztet minket Babits Mihály. Szükséges ismernünk múltunkat, gyökereinket, hiszen ahogy a fa is a gyökereiből táplálkozik, és annak erősségétől függően marad meg a viharban, hasonlóan az emberek is őseik, múltjuk ismerete alapján alakíthatják ki egészséges önazonosságukat, identitásukat, ami segíti megtartani az embert embernek az élet viharaiban. A málenykij robot egész kárpátaljai sorsközösségünk történelmének kitörölhetetlen, fájó részévé vált. Ott él az elkövetkezendő generációkban, ott él bennünk, a jelen formálóiban. Ott él a vidék köveiben, a földek mezején. A mai napig várva, hogy egyszer valaki, valakik megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant. A mártírok emléke int, és figyelmeztet: „Ember küzdj és bízva bízzál.” Hiszen őseink a pokoli körülmények között is küzdöttek magyarságukért, megtartva hitüket. S bár a jelen kilátásai sem kecsegtetőek, hinni és küzdeni kell, ezáltal elégtételt szerezve őseink áldozatvállalásának.
Váradi Enikő
