Fotó: karpatalja.ma

„Elsősorban a nemzetközi fellépés sikerében reménykedem”

Vélemények az új oktatási törvényről és az ellene vívott harcról

Az elmúlt időszak ukrajnai történéseiből kiderült, hogy államunk megannyi „bölcs” és „szuper européer” vezetőjének, valamint a nemzetiségfaló nacionalista szervezeteknek nem a lehetetlen gazdasági helyzet a legfőbb problémájuk, hanem az, hogy miért is folyhat nemzetiségi nyelven a nemzetiségek oktatása, aminek véget akarnak vetni. De mit szól az oktatási törvényhez egy-egy, szúrópróbaszerűen kiválasztott magyar szülő, pedagógus, illetve főiskolai tanár?

– Miért kell rákényszeríteni a gyerekeket, hogy 5. osztálytól ukránul tanuljanak? Miért nem dönthetik el a szülők, hogy milyen nyelven tanuljanak a gyermekeik? Ez lenne a demokrácia? Ez lenne az egyenlőség? – veti fel egy neve elhallgatását kérő anyuka. – Az 5. osztályt most elkezdő gyermekem kijelentette: ha ukrán nyelvűvé válik az oktatás, ő kimegy tanulni Magyarországra. Neki elég, ha az ukrán nyelvórán és az ukrán irodalomórán kell az államnyelven tanulnia. És rossz program szerint is oktatják az ukrán nyelvet, ezen kellene változtatni. Miért kell például már az 1. osztályban verseket tanulniuk a gyerekeknek? Ha nem én fordítottam volna le azokat magyarra, akkor meg sem értette volna a gyermekem. De mit ér, ha a gyerek bemagolja a verseket? Az iskolások előbb tegyenek szert alapfokú tudásra, és csak azután kezdjenek például költeményeket tanulni. Ha pedig minden tantárgyat ukránul oktatnának, hogyan segítenének azok a szülők a gyermekeiknek, akik maguk sem tudnak jól ukránul? Ukrán nyelven pedig maguk a gyerekek sem tudnák igazából elsajátítani a különböző tantárgyi alapismereteket, ezért nem tudnának megfelelni a követelményeknek, ami frusztrálná őket. Amellett, mivel nem szereznék meg a tantárgyi alapismereteket az anyanyelvükön, 80-90 százalékuk nem tudna továbbtanulni az ukrán, illetve a még részben vagy egészében magyar, de a törvény értelmében teljesen ukrán nyelvűekké váló felsőoktatási intézményekben sem.

– Mit gondol, sikerül-e érdekvédelmi szervezeteink fellépése, illetve a nemzetközi fellépés révén elérni a törvény számunkra hátrányos 7. cikkelyének a számunkra előnyös megváltoztatását, mely cikkely értelmében az 5. osztálytól kezdve kizárólag ukrán nyelven folyhat az oktatás?

– Reménykedem…

– A gyermekem idén ment 6. osztályba – mondja Becske Adrienn zenetanárnő. – Jeles tanuló, mindeddig osztályelsőként végezte a tanéveket. Az ukrán viszont, sajnos, nem megy neki túl jól. Annyi erőfeszítést kell az ukránlecke megtanulásába fektetnie, mint az összes többi leckébe együttvéve, pedig én is segítek neki, mivel jól ismerem az államnyelvet. Ha Kárpátalján megszűnne a magyar nyelvű általános, közép- és felsőfokú oktatás, kénytelenek lennénk Magyarországra költözni, mert akkora trauma érné a kislányomat, amit soha az életben nem tudna kiheverni.

– Pedagógusként mit gondol, miért nem tanul meg jól ukránul a magyar iskolások túlnyomó része?

– Szerintem ez a rossz oktatási módszer következménye. Ugyanis az ukránt nem idegen nyelvként tanítják, hanem már eleve feltételezik az iskolába menő gyerekről, hogy tud ukránul. Miért tudnak az iskolásaink megtanulni angolul vagy németül? Mert ezeket idegen nyelvekként oktatják, teljesen más módszerrel.

– Mi a véleménye az oktatási törvényről?

– Ez már megint nem arról szól, aminek látszik, ez már megint politika.

– Lehet, hogy a 4. osztály után csak államnyelven tanuló iskolások megtanulnának ukránul, de az biztos, hogy a szaktantárgyi tudásuk minden tantárgy esetében rosszabb lenne – fejti ki dr. Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kutatótanára. – Ugyancsak negatívum, hogy a törvény a jelenlegi formájában megszünteti a magyar tannyelvű iskolák önállóságát. A 7. cikkely ugyanis azt is tartalmazza, hogy az elemi iskolák szintjén is csak külön csoportok keretében folyhat a nemzetiségek nyelvén az oktatás. Pedig a kisebbségek anyanyelvű közoktatásának két nagyon fontos szerepe van: az egyik a tanulók magas szintű felkészítése további tanulmányaikra, a másik, hogy segítse a kisebbség identitásának a megőrzését. A törvény hatályba lépése miatt mindkét funkció megszűnhet, hacsak nem sikerül elérni a törvény számunkra előnyös megváltoztatását. A magyar iskolások számára nem lehet olyan eredményes az ukrán nyelvű tanulás, mint ha az anyanyelvükön tanulnának. Az iskoláink ukrán nyelvűekké válása pedig nem segítené elő a magyar nyelv megőrzését.

– Vagyis az iskolák az asszimiláció eszközei­vé válnának?

– Igen. Ha az ukrán oktatáspolitikának valóban az lenne a célja, hogy a magyar kisebbség magas szinten sajátítsa el az államnyelvet, akkor meg kellene reformálni az ukrán nyelv oktatását. Az államnyelvet beszédtémák szerint kellene oktatni, hogy a gyerekek tanuljanak meg beszélni ukránul, ám a program szerint elsősorban az államnyelv grammatikai szerkezetét kell elsajátítaniuk. Az ukrán oktatáspolitika pedig az államnyelv oktatásának a megreformálása helyett az egész magyar nyelvű oktatási rendszert fejezi le, így nagyon valószínű, hogy az ukrán oktatáspolitika célja az asszimiláció.

– És milyen hatása lenne a magyar nyelvű felsőoktatás megszüntetésének?

– A felsőfokú végzettséggel rendelkező kárpátaljai magyarok aránya most is alacsonyabb, mint az ukránoké. Ha pedig megszűnne a magyar nyelvű közép- és felsőfokú oktatás, akkor még kevesebb kárpátaljai magyar szerezne felsőfokú végzettséget.

– Mi az oka a mostani rossz aránynak?

– A felsőfokú oktatási intézményekbe való bejutás feltétele az ukrán nyelvvizsga, de mivel az államnyelv oktatása nem megfelelő, ezért sok, magyar iskolát végzett diák hátrányba kerül. Arra lenne szükség, hogy a magyar érettségizők magyar nyelvből és irodalomból vizsgázzanak, és akkor magasabb is lenne a felsőfokú végzettségű kárpátaljai magyarok száma. S itt jegyezném meg: bár most már jól lefordítják a szaktantárgyi vizsgák tesztkérdéseit ukránról magyarra, ám az oktatási törvény hatályba lépése után már ezeket a tesztkérdéseket sem fordítanák le.

– Milyen esélyeket lát oktatási jogaink megőrzésére?

– Mi mindent megpróbálunk megtenni a szakmai és a politikai fórumokon. De a magyarság részaránya Ukrajnában 0,3 százalék. A többségi nemzet jóindulata nélkül, ukrán politikusok támogatása nélkül kevés esély van az oktatási törvény megváltoztatására. A nemzetközi nyomásgyakorlás talán eléri a célját, és az ukrán politikai elit megfontolja, hogy a jelenlegi formájában valósítsa meg a törvény rendelkezéseit. Ha a magyar diplomácia mindent megtesz az Ukrajna számára kedvező döntések meghozatala ellen, ez valószínűleg nagy kellemetlenségeket okoz Ukrajnának. Amellett az Európai Unióba való felvételt egyetlen európai uniós tagállam is megvétózhatja, tehát így Ukrajnáét is Magyarország. És minél több ország lép fel az oktatási törvény ellen, annál nagyobb súlya van a nyomásgyakorlásnak. Nyilván Ukrajna sem akar minden szomszédjával összeveszni.

– Az EU-tag Magyarország nem foghat össze Oroszországgal. Számíthatunk-e a térség legjelentősebb EU-tagjának, Lengyelországnak a komoly támogatására, vagy kivel léphetünk fel a legkomolyabban az oktatási törvény megváltoztatásáért?

– A 2016/2017-es tanévben 356 262 orosz, 16 808 román, 15 172 magyar, 2 984 moldován, 1594 lengyel, 134 szlovák iskolás tanult az anyanyelvén. Nekünk, a románoknak és az oroszoknak van a legtöbb vesztenivalónk. Nem hiszem, hogy Lengyelország keményen lépne fel, mert nem érinti olyan súlyosan a törvény. És bár a romániai magyarok elleni intézkedések miatt komoly súrlódások vannak a magyar–román viszonyban, de mivel az Ukrajnához való viszonyulásukban van egy nagyon komoly közös érdekük – az itteni magyarok, illetve románok anyanyelvű oktatási hálózatának a megvédése –, ezért a józan ész azt diktálja, hogy Magyarország és Románia komolyan működjön együtt ebben a kérdésben. Elsősorban a nemzetközi fórumokon, az Európai Tanácsban, az Európai Unió döntéshozó szervezeteiben, az EBESZ-ben, az ENSZ-ben való diplomáciai fellépés sikerében reménykedem.

Végezetül megjegyezném: úgy vélem, ezt az oktatási törvényt a parlamenti választásokra való felkészülés jegyében szerkesztették meg, mert a hatalom nem tud sikereket felmutatni a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus lezárásában, illetve a gazdaság terén, és az amúgy is feszült, háborús helyzetet kihasználva, a nacionalista érzelmű tömegektől remél szavazatokat szerezni hatalma fenntartásához, s egyúttal a figyelmet is el akarja terelni a gazdasági problémákról – zárja szavait dr. Csernicskó István.

Nagyon sok függ hát a magyar diplomácia ügyességétől – vonhatjuk le a végkövetkeztetést.

Lajos Mihály