Nagypalád és Nagyhodos a Testvérek Kenyeréért
„Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak” – olvashatjuk az Újszövetségben, konkrétan Jakab apostol levelében. A nagy trianoni osztogatás-fosztogatás során Szatmár vármegyéből Csehszlovákia számára lecsippentett (a II. világháború után aztán egész Kárpátaljával együtt „elszovjetizált”, majd Ukrajna által „megörökölt”) Nagypalád és nyugati szomszédközsége, a Magyarország területén maradt Nagyhódos pedig e bibliai igazság szellemében cselekedett, amikor bekapcsolódtak a rászorulók megsegítése végett megindított, a Magyarok Kenyereprogramból kisarjadt Testvérek Kenyere programba. És augusztus 2-án, a csodaszép – s nemrég gyönyörűen felújított – neogótikus nagypaládi református templomban ünnepélyes keretek közt közös zsákba öntötték a két község gazdái által felajánlott búzát.
A KMKSZ Nagypaládi Alapszervezete, a helyi református egyházközség és a helybeli Móricz Zsigmond Középiskola által megszervezett búzaösszentési ünnepség kezdetén Mecséry Károly nagypaládi református lelkész hirdetett igét Mózes III. könyve azon igeversei alapján, melyek parancsolatba foglalták, hogy a gazdák aratáskor hagyják levágatlanul a búzakalászok egy részét, meghagyva azokat a szegényeknek és a jövevényeknek, valamint a mezők vadjainak. A tiszteletes – prédikációja kezdetén – hálát adott Istennek azért, hogy az idén is volt mit learatni, ahogy azokban az években sem maradt búza nélkül a falu, amikor árvíz, vagy éppen jégeső pusztított itt. Mint kifejtette, a gabonát régen egyes vidékeken áldásnak, másutt életnek nevezték, s a búza valóban áldás – Isten áldása – a számunkra. Mert emberé a munka, de Istené az áldás… Majd felidézte az ószövetségi törvényt, melynek az volt a célja, hogy a szegények megalázó kéregetés nélkül jussanak hozzá az életfenntartásukhoz szükséges búzához. A bibliai ige szellemében nekünk is testvériesen kell fordulnunk a rászorulókhoz, mert ha Isten valakinek többet ad a javakból, azért adja, hogy legyen mit továbbadni a szegényeknek.
A szentbeszédet követően a helybeli református, egyházi Hozsánna Énekegyüttes, illetve a Móricz Zsigmond Középiskola diákjai adtak elő alkalomhoz illő énekeket, verseket. A nagyhódosi küldöttséggel érkezett Czinné Krakkó Valéria röviden üdvözölte a megjelenteket. Gál István, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány alelnöke, a Nagyszőlősi Járási Tanács KMKSZ-frakciójának a vezetője felolvasta a Magyarok Kenyere programot 2011-ben meghirdető Korinek László pécsi jogászprofesszor levelét. Majd Illés Katalin, a KMKSZ Nagypaládi Alapszervezetének elnöke emelkedett szólásra.
– Az idén is útjára indult a Magyarok Kenyere program, melyet Kárpátalján a „Po Agricultra Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szervez. A program lebonyolításában kiemelkedő szerepet vállaltak a történelmi egyházak, a KMKSZ-alapszervezetek, és itt, Nagypaládon a Móricz Zsigmond Középiskola is – kezdte beszédét a felszólaló. – Az idén pedig ez a program kibővült a Testvérek Kenyere programmal, melyet mi is lebonyolítunk, itt, Nagypaládon, a KMKSZ-alapszervezet, a református egyházközség és a középiskola szervezésében. De mi is a Magyarok Kenyere program? Olyan jótékonysági program, melynek keretei közt a magyar gyermekeket segítő szervezeteket támogatnak határon innen és túl. E program során a Kárpát-medence magyarlakta területeiről – nemzeti összefogással – búzát gyűjtenek, majd lisztet és kenyeret juttatnak el a rászorulókhoz.
Az idén augusztus 12-én kerül sor a búzaösszeöntés kárpátaljai megyei részére, Karácsfalván, a Sztojka Sándor görögkatolikus egyházi líceum udvarán. Magyarországon pedig augusztus 13-án kerül megrendezésre a búzaösszeöntés ünnepe, melyen ünnepélyes keretek közt egyesítik a Magyarországról és a határon túli területekről felajánlott búzát. Augusztus 20-án kerül sor az ebből a búzából elkészített Magyarok Kenyere megáldására, a támogatást pedig szeptember 20-án, a Gyermekek Világnapján, az adományozási nap keretében szétosztják.
Ehhez kapcsolódik a hasonlóan jótékonysági célú Testvérek Kenyere program, két határ menti, egymástól elszakított település között. És azt jelképezi, hogy bár a határok elválasztanak bennünket, így is testvérek vagyunk, egy a nyelvünk, egy a hazánk. Ha a határ el is szakított minket egymástól, akkor is szeretettel, figyelemmel gondolunk egymásra. Fel tudjuk egymást keresni, szeretettel és bizalommal tudunk egymásra gondolni. És remélem, a következő Testvérek Kenyere program alkalmából nagyhódosi testvéreinknek már nem kell majd nagy kört leírni, hogy a Tiszabecs – Tiszaújlak határátkelőn keresztül érkezzenek meg hozzánk, hanem a reményeink szerint mielőbb megnyíló Nagypalád–Nagyhodos határátkelőn keresztül jöhetnek majd ide. S végezetül azt kívánom – zárta szavait Illés Katalin –, hogy áldja meg az Isten minden szántó-vető munkáját, és bőségesen jusson tápláló, életadó kenyér minden, szükségben lévő ember asztalára, itt, a Kárpát-medencében, valamint a nagyvilágban.
Az ünnepség végén pedig közös zsákba öntötték a nemes célra a két községben felajánlott búzát.
Lajos Mihály
