A közelmúltban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tulajdonába került a ’60–’70-es évekbeli kárpátaljai magyar polgárjogi mozgalom legmeghatározóbb dokumentumának egy eredeti példánya. Az általában csak ’72-es beadványként emlegetett, az itteni magyarság követeléseit a szovjet vezetés számára megfogalmazó dokumentumot a beregszászi főiskola Győr termében mutatták be június 29-én.

Fontos pillanat ez a kárpátaljai magyarság szempontjából, mivel az előkerült dokumentum kétségbevonhatatlanul bizonyítja, hogy már a hetvenes évek elején elindult egy olyan mozgalom, amely alátámasztja a kárpátaljai magyarság öntudatra ébredését – mutatott rá bevezetőjében dr. Orosz Ildikó, a beregszászi főiskola rektora, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnöke. Utalt rá, korábban sokan megkérdőjelezték ennek a mozgalomnak a létét, kétségbe vonták, hogy létezett-e egyáltalán a magyar közösség jogait az akkor mindenhatónak hitt kommunista vezetésen számon kérő dokumentum, illetve eljutott-e a címzettekhez Moszkvába. A beadvány előkerült példánya bizonyíték minderre nézvést, ráadásul az is megerősítést nyert, hogy az ország vezetői válaszoltak rá – jelezte a KMPSZ elnöke.

A 45 évvel ezelőtt született dokumentumnak az a legfontosabb következménye a Rákóczi-főiskola számára, hogy sokan a kárpátaljai magyar értelmiség tagjai közül, akik évtizedekkel később bekapcsolódtak az oktatási intézmény létrehozásáért folytatott küzdelembe, ennek a beadványnak köszönhetik, hogy értelmiségivé válhattak, hiszen e dokumentum hatására engedélyezték a hetvenes évektől – ha nem is minden évben és minden esetben –, hogy a magyar tannyelvű középiskolát végzett fiatalok magyar nyelven felvételizhessenek az Ungvári Állami Egyetemre – mutatott rá a rektor. Hozzátette: egyebek mellett az egyetemen egymást megismerő és összefogó magyar diákságra is szükség volt ahhoz, hogy amikor 1989-ben lehetőség adódott rá, megalakulhasson a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezete, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ). Orosz Ildikó felidézte, hogy a KMKSZ Oktatási Bizottsága programjának kidolgozásakor a ’72-es beadványban megfogalmazott követelésekhez nyúlt vissza, majd 1991-től a megalakuló KMPSZ is a dokumentumban foglaltak megvalósításán munkálkodott. A legjobb pillanatban került napvilágra a beadvány, amennyiben alátámasztja jogos követeléseinkért folytatott több évtizedes küzdelmünket, s erőt meríthetünk belőle a jogainkért folytatott további harcainkhoz – zárta szavait dr. Orosz Ildikó.

Szamborovszkyné dr. Nagy Ibolya, az Apáczai Csere János Könyvtár igazgatója előadásában arról beszélt, miként került a könyvtár, a beregszászi főiskola birtokába a legendás beadvány. Amint arról a Rákóczi-főiskola Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontjának honlapja is beszámolt, Lőrincze Péter magyarországi üzletember – aki a Kárpátalján is ismert Lőrincze Lajos egykori nyelvművelő fia – e-mailben hívta fel Csernicskó Istvánnak, a Hodinka-központ igazgatójának figyelmét arra, hogy a Központi Antikvárium árverésre bocsátja a dokumentumot. Az igazgató azonnal értesítette a hírről Orosz Ildikó rektort és Brenzovics Lászlót, a KMKSZ elnökét, akik úgy döntöttek, hogy a dokumentumnak Kárpátalján a helye.

A Központi Antikvárium pozitívan állt hozzá a beregszászi oktatási intézmény jelentkezéséhez az aukcióra, ami abban is megnyilvánult, hogy eltekintettek a részvételi díj megfizetésétől. Így a beregszászi főiskola képviseletében Császár István, a Történelem és Társadalomtudományi Tanszék oktatója is részt vehetett az árverésen, s ott a legmagasabb ajánlatot tette a beadványt is tartalmazó dokumentumcsomagért. A dokumentumcsomag végül a kikiáltási ár duplájáért talált gazdára, a Központi Antikvárium vezetője, Bálinger Béla azonban az árverés után közölte, hogy a számunkra oly fontos emlékeket a Rákóczi-főiskolának ajándékozzák, mivel úgy gondolják, hogy azok a beregszászi felsőoktatási intézményben lennének a legjobb helyen.

Szamborovszkyné dr. Nagy Ibolya jelezte, a dokumentumcsomagot árverésre bocsátó személy meg kívánta őrizni inkognitóját, így csak annyit tudhatunk a beadvány múltjáról, hogy ezt a példányát 1973-ban menekítették Magyarországra. A dokumentum 18 gépelt oldalból áll, ebből 17 lap hátoldalán láthatók azoknak a kárpátaljai magyaroknak az aláírásai, akik a szovjet hatóságok esetleges megtorlását is vállalva támogatták a beadványt. Szám szerint 569 név olvasható a lapokon, köztük a kárpátaljai magyarság érdekvédelmében később fontos szerepet játszó személyeké is.

A dokumentumcsomaghoz tartozik még egy, a kárpátaljai magyarságnak a beadvány utáni helyzetét taglaló, 1985-ben keletkezett, hat gépelt oldal terjedelmű beszámoló, amelynek szerzője ismeretlen. A Központi Antikvárium szerint elképzelhető, hogy Az újabb adatok a kárpátaljai magyarok helyzetéről című írás Fodó Sándortól, a ’72-es beadvány egyik kezdeményezőjétől és megfogalmazójától, a KMKSZ későbbi alapító elnökétől származik.

Szamborovszkyné dr. Nagy Ibolya elmondta, ugyancsak a dokumentumcsomag részeként került birtokukba a Szovjetunió Felső- és Középfokú Szakoktatási Minisztériumának a beadványra adott válasza, amely cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy valóban eljutott a dokumentum Moszkvába a címzetthez, a Szovjetunó Kommunista Pártjának Központi Bizottságához.

Császár István történész a beadványt ismertetve arról beszélt, hogy annak négy része az anyanyelvű oktatás, a kultúra, a sajtó és a művelődés, a nyelvhasználat, valamint az érdekképviselet kérdéseit taglalja. Az anyanyelvű oktatás helyzetével kapcsolatban a dokumentum kitér egyebek mellett a magyar óvodák hiányára, nehezményezi, hogy számos magyarlakta településen nem működnek magyar iskolák, illetve, hogy vegyes tannyelvű iskolákat hoznak létre, ami ellehetetleníti a magyar oktatási intézményeket. Gondként említi a beadvány a káderhiányt az iskolákban, a magyar szakképzés, a magyar nyelvű egyetemi felvételi lehetőségének hiányát, továbbá azt is, hogy a magyar tannyelvű iskolákban nem oktatják a magyar történelmet.

Császár István bevezetőjét követően amolyan kerekasztal-beszélgetéssé alakult át a rendezvény, amelynek résztvevői – dr. Brenzovics László parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke, dr. Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola rektora, a KMPSZ elnöke, dr. Csernicskó István, a Hodinka-központ igazgatója, Horkay Sámuel, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének tiszteletbeli elnöke, valamint dr. Csatáry György, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont vezetője – a beadvány fényében a kárpátaljai magyarság múltjáról és jelenéről beszélgettek.

„Ha ezt az 1972-ben, tehát 45 esztendővel ezelőtt írott szöveget kicsit a mai viszonyokhoz, szóhasználathoz igazítva »frissítenénk«, például a »Kárpátontúli terület« kifejezést Kárpátaljára cserélnénk, és az akkor kötelező Lenin-idézeteket például olyan európai egyezményekre való utalásokkal helyettesítenénk, mint mondjuk a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája, ez a beadvány szinte egy az egyben ma is benyújtható volna az illetékes állami szervekhez” – mutatott rá Csernicskó István. „Van azonban két különbség 1972-höz képest ma, 2017-ben: a beadványt most már nem Moszkvába, hanem Kijevbe kell címeznünk, és attól tartok, hogy ma már nem tudnánk magyarul benyújtani, hanem csak ukránul” – tette hozzá.

Zárszavában Brenzovics László parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke jelezte: a beadvány részben a Sztálin halála, az 1956-os magyar forradalom és az 1968-as prágai események hatására bekövetkezett politikai enyhülés eredménye. Szükség volt azonban Fodó Sándornak a magyar ügy iránti páratlan odaadására, szervezőkészségére, lelkesítő szavaira is ahhoz, hogy mindaz, ami az emberek fejében már amúgy is megfogant a kárpátaljai magyarság önazonosságának megőrzésével kapcsolatban, testet ölthessen a beadványban.

Sajnálatos, hívta fel a figyelmet a képviselő, hogy a kárpátaljai magyarság közel fél évszázada megfogalmazott igényei és követelései zömükben máig aktuálisak. A kárpátaljai magyarság viszont megmaradt, s továbbra is küzd azokért a célokért, amelyeket a beadvány szerkesztői megfogalmaztak – mutatott rá. Végezetül Brenzovics László köszönetet mondott mindazoknak, akiknek része volt abban, hogy a beadvány egy eredeti példánya hazakerülhetett.

ntk

Hozzászólás