Honfoglalási emlékünnepség Tiszacsomán

A kárpátaljai magyarság egyik legjelentősebb emlékhelye Tiszacsoma, ahol több mint 1000 éves, egyértelműen a magyar eleinkhez kötődő temetőt és települést tártak fel a régészek. A temető helyén kialakított emlékparkban 22. alkalommal szervezett honfoglalási emlékünnepséget június 18-án a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete és Tiszacsomai Alapszervezete.

A vendégeket Molnár László, a KMKSZ kulturális titkára köszöntötte, majd Rácz János, a KMKSZ Tiszacsomai Alapszervezetének elnöke mondott köszönetet a magyar államnak azért, hogy anyagi segítséget biztosít ahhoz, hogy a kárpátaljai magyarok minden évben méltóképpen megemlékezhessenek honfoglaló elődeinkről. Elmondta, hogy az általa vezetett alapszervezet sok munkát fektet bele abba, hogy az emlékpark évről évre szebb legyen.

Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzul ünnepi beszédében kifejtette: „Látjuk, tapasztaljuk, hogy nem a szűkebb, a Kárpátok hágóin húzódó természetes határok övezte térségben van elsősorban a lelőhelyük a kárpátaljai magyarság sorsára, létezésre leselkedő veszélyeknek. Ezért tartja fontosnak a magyar kormány, hogy rendezett viszonyt tartson fenn Ukrajnával, és minél szélesebb területekre terjedjen ki a két ország együttműködése. Ugyanakkor látjuk, tapasztaljuk, hogy az Ukrajna melletti kiállás a nemzetközi kapcsolatokban, így a vízummentesség elkötelezett támogatása és számos egyéb magyar gesztus nemegyszer észrevétlen marad, sőt, azokat tudatosan elhallgatják, és – finoman fogalmazva – durva protokolláris hibákat elkövetve hozzák kellemetlen helyzetbe Magyarország kárpátaljai képviselőit.

A csomai Árpád-kori temető helyén létesített emlékparkhoz a honfoglalási jelzőt illesztjük. Ez a terület 11-12 évszázad óta magyarok által lakott, és itt körülöttünk minden a honfoglalás megidézéséről szól. Azt hiszem, most az a legfontosabb feladat, hogy a kárpátaljai magyarság folytassa felkészülését a szellemi, kulturális honvédelemre. Nem fogadható el semmilyen kisebbségi nyelv és oktatás visszaszorítása, nem fogadható el, hogy a kisebbségi kultúra ellehetetlenüljön.

Magyarország kormánya az elmúlt években minden korábbit meghaladó támogatást nyújtott a kárpátaljai magyaroknak, hogy hozzájáruljon a szülőföldön maradásukhoz, létük anyagi felté­te­leinek javításához, a magyar nyelvű oktatáshoz és az anyaországgal való kapcsolattartás könnyebbé tételéhez. Most e támogatási és segítési formákhoz társulni fog a kárpátaljai magyarság szellemi honvédelmi küzdelme megvívásához nyújtandó támogatás.

Ezer évnél régebbi magyar földön állva szavaim csakis bizakodóak lehetnek: a kárpátaljai magyar közösség erős szervezeteivel, hatékony politikai és önkormányzati képviseleteivel és Magyarország támogatásával el fogja érni, hogy a magyar szó, a magyar nyelv, a magyar írás, a magyar oktatás, a magyar igehirdetés és a magyar kultúra tere ne szűküljön.

A magyar nyelv, a magyar kultúra még évtizedeken át Kárpátalja értéke marad, a kárpátaljai magyarság pedig élni, és gyarapodni fog!”

Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének, valamint a Beregszászi Járási Tanácsnak az elnöke elmondta: „Sok éve már, hogy minden esztendőben eljövünk ide Tiszacsomára, az emlékparkba. Az idejövetelünk célja, hogy közösen emlékezzünk honfoglaló őseinkre, megnyugvást találjunk, és megerősítsük hitünket, és ha kell, a harci kedvünket is. Attól függően, hogy mikor mire van szükség. Most éppen bátor kiállásra, elszántságra van szükségünk…” Mi magyarok vagyunk, és azok is szeretnénk maradni – hangsúlyozta Sin József. Majd felsorolta az ukrán parlament asztalán lévő asszimilációs célú törvénytervezeteket, amelyek gátolnák a szabad nyelvhasználatot, megkérdőjeleznék anyanyelvű oktatásunk létjogosultságát, elmélyítenék az esélyegyenlőtlenséget életünkben. „Azt, hogy magyarnak valljuk magunkat, és jó kapcsolatot tartunk fenn az anyaországgal, azt lehetne természetesnek venni, és megértően viszonyulni mindezekhez. Mert csak egymás kölcsönös megértése és tisztelete vihet előre bennünket…”

Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, Ukrajna Legfelső Tanácsának képviselője nemzetünk gazdag történelmét felidéző beszédében emlékeztette hallgatóságát: „A magyarság történelmének egyik legfontosabb eseménye a honfoglalás, a magyar törzseknek a megjelenése és letelepedése a Kárpát-medencében. Erről az időszakról rendkívül kevés az írásos emlék, és sok az olyan kérdés, amelyet nem tudunk megválaszolni, és valószínűleg soha nem is tudunk majd. A honfoglalás koráról szóló összes fennmaradt írás egy kisebb szobában elfér. Nem bővelkedünk régészeti forrásokban sem – lévén, hogy nomád törzsekről volt szó. Azonban valamennyi magyar gondolkodásában mindig nagy szerepet játszott ez az esemény. Minden népnek megvan a saját eredetmítosza, különösen érdekes ez a magyarok esetében, hisz több mint ezer év telt el a magyarok itteni megtelepedése óta, s ebben a szláv és germán tenger közé szorult kis Kárpát-medencében a magyarságnak sikerült mindvégig fennmaradnia. Nemzetünk minden körülmények között legfontosabbnak tartotta a függetlenségét, saját nyelvének, kultúrájának, nemzeti önazonosságának a fennmaradását.”

A KMKSZ elnöke a kárpátaljai magyarság mai helyzete kapcsán kijelentette: „Mi sem szeretnénk feladni azokat a jogokat, amelyekkel mindig is éltünk. Hisz a történelem folyamán a legősibb időktől itt mindig szabad volt magyarul beszélni, és mindig szabad volt a magyar nyelvű oktatás. Reméljük, ez így lesz a továbbiakban is. Nem vagyunk jöttmentek ezen a földön, ezer éve itt élünk, megmaradtunk, fenn tudtuk tartani saját nyelvünket és kultúránkat, és én biztos vagyok benne, hogy ez így lesz a jövőben is.”

Köszöntötte a honfoglaló őseinkre emlékezőket Dávid Árpád helyi református lelkész, majd a jelenlévők a központi emlékjelnél elhelyezték koszorúikat és virágaikat.

Az ünnepi beszédek után gazdag kulturális program vette kezdetét az emlékparkban. Nagy Valentin elszavalta Kovács Vilmos Verecke című versét, a Tiszacsomai Kultúrház Reskó-Papp Angéla és Botos Georgina által felkészített Bokréta Tánccsoportja szatmári lassú és friss csárdást, magyarbődi néptáncot adott elő. A kisbégányi Erzsébet Színjátszókör tagjai ugyancsak szatmári táncokat, majd botos táncot, végül Vittorio Monti Csárdására koreografált táncot adtak elő. A Mezőgecsei Hagyományőrzők Szatmári Viola és Botos Georgina által felkészített Kék Viola Tánccsoportja nyírségi néptáncokat, az ugyancsak mezőgecsei Szivárvány Néptánccsoport pedig mezőföldi táncokat mutatott be. Jancsik Szilveszter a Ha magyar vagy című verset szavalta.

A szervezők több programmal is készültek a fiatalok számára. A tiszaújlaki Molnár Melinda a gyerekek arcát pingálta ki, a csetfalvai Gergely István fafaragó névre szóló pásztorbotot készített a legényeknek, a Salánkról és Sárosorosziból érkezett László testvérek a hordókészítés tudományát mutatták be, míg Hidi Endrével a korongozást, agyagedénykészítést próbálhatták ki. A nagydobronyi keramikus néhány munkáját meg is vásárolhatták, ahogy a benei Anicka Hadadi Csilla horgolt ékszereit és dísztárgyait is. A fölös energiákat az ugrálóvárban és a trambulinon volt lehetőség leugrálni, pihenni pedig a körhintán lehetett.

B. Zs.

Hozzászólás