A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és Magyarország Beregszászi Konzulátusának szervezésében tartottak február 27-én Beregszászban tudományos konferenciát. A magyar kormány 2016-ot a kommunizmus áldozatainak emlékévévé nyilvánította, ennek kapcsán szerte a Kárpát-medencében konferenciák, művészeti előadások által próbálták felhívni a figyelmet az egykori borzalmakra. A szervezők elmondása alapján a mostani konferencia ennek az éves eseménysorozatnak a lezárása. Nem véletlen az sem, hogy február végén került megrendezésre, hiszen hivatalosan e hónap 25-én emlékeznek meg minden évben a diktatórikus rendszerek áldozatairól.
Az esemény kezdetén Mélykuti Ferenc beregszászi magyar konzul köszönetét fejezte ki a konferencia szervezőinek. Szerinte egyik érdekes nemzetközi aspektusa a forradalomnak a környező országokra gyakorolt hatása. Ennek kapcsán a román–magyar példát említette. Ugyanis Romániában ’56-ot a román kommunista párt igyekezett a saját céljaira használni. Sokszor érvként használta a szovjetekkel való kapcsolatban, de a magyarok ellen is, így zártak be magyar egyetemet, és lehetetlenítették el a magyar értelmiség működését Erdélyben.
Dr. Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola rektora kiemelte, hogy a konferencia lényeges kérdése: hogyan tovább, hiszen az az év, amit a kommunizmus áldozatainak emlékéveként meghirdettek, elérte célját. „Mi, kárpátaljaiak különösen érezzük annak a fontosságát, ha már hozzátartozóink életét megnyomorította ez a korszak, akik nem tehettek, mert nem is volt lehetőségük tenni ellene, a mi felelősségünk, hogy értük elmondjuk az igazat, és ezt mások elé tárjuk. Próbáljunk számukra legalább erkölcsi jóvátételt elérni” – fogalmazott a rektor. Szerinte ez a zárókonferencia azokat az eredményeket és következtetéseket kell, hogy feltárja, amelyek a mi szűkebb, kisebb régiónkra vonatkoznak.
Dr. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, az ukrán parlament képviselője hangsúlyozta: az ’56-os forradalom arról is tanúskodik, hogy a megcsonkított Magyarország szembe mert szállni a túlerővel, és megpróbálta megfogalmazni azokat a célokat, amelyeket a magyarság magáénak akart tudni. A függetlenséget, az élhető, semleges állam megteremtését Európa közepén. A forradalom eseményei hosszú ideig hatottak. Lengyelország volt az egyetlen olyan ország a keleti régióban, amely szolidaritást vállalt a magyar forradalmárokkal, hiszen azok egyik kiváltó oka is a lengyel példa volt. Azonban több más országban a magyarság ellen használták fel az eseményeket, többek között Romániában. De mindenütt megtorlás sújtotta mindazokat a fiatalokat, akik szolidárisak voltak a forradalommal, itt, Kárpátalján is – mondta Brenzovics. Az elnök szerint valamennyien a kommunizmus áldozatai vagyunk, akik élünk, hiszen ez a rendszer határozta meg azokat a lehetőségeket, amelyek előttünk álltak, és nagy mértékben meghatározza ma is. Kiemelte, hogy bár a Szovjetunió már 26 évvel ezelőtt összeomlott, azonban sok mindenben tovább él. Ugyanis azok a lehetőségek, amelyeket a Szovjetunió elvett tőlünk, vissza nem kerültek. Kárpátalja sem került vissza abba a helyzetbe, ahol 1944-ben volt Közép-Európában, hiszen mindenfajta ígérgetés ellenére sem az utazási szabadság, sem pedig a közösség európai integrációja nem történt meg. Brenzovics szerint a szimpózium egy újabb bizonyíték a Kárpát-medencei magyarságnak az együttgondolkodására.
Ezt követően Jánosi Katalin, Nagy Imre egykori miniszterelnök unokája, festő- és gobelinművész kapott szót, aki mesélt hányattatott gyermekkoráról, hogy neki és családjának milyen módon pecsételte meg a diktatórikus rendszer az életét nagyapja miatt. Igaz, hogy sok szenvedésen kellett a családnak keresztülmennie, de mint mondta, ma is büszke arra, hogy Nagy Imre unokája.
A köszöntéseket követően megkezdődtek a szimpózium Váradi Natália, a Rákóczi-főiskola történésze által koordinált előadásai. Az eseményen több anyaországi és határon túli neves kutató tartott előadást. A tudományos értekezéseket követően kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott a rendezvény. A konferencia végén ünnepélyesen átadták az 1956 Kárpátalja emlékezetében és a Nagyapám azt üzente Szolyváról című pályázatok nyerteseinek az ösztöndíjakat.
Váradi Enikő
