A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Középszintű Szervezete (KMKSZ BKSZ) a kommunizmus áldozatairól szóló központi megemlékezését a Nagyberegi Középiskolában tartotta. Az eseményen a kárpátaljai magyarság 1944-es meghurcolásáról szóló kiállítás is megtekinthető volt, mely a kárpátaljai történéseket, megemlékezéseket örökíti meg. A kiállítás ötletgazdája Sin József volt, aki szerint fontos minél szélesebb körben felhívni a figyelmet ezekre a szörnyű eseményekre.
A Magyar Köztársaság Országgyűlése 2000-ben február 25-ét a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Azóta minden évben rendszeresen megemlékeznek szerte a Kárpát-medencében az eseményekről. Milán Kundera cseh regényíró, aki műveiben sokat foglalkozik a sztálinista diktatúrával, a kommunista rezsimmel, így fogalmaz: „…a jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a XX. század bűneit, és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődhetnek.” Minden emlékezéssel közelebb kell jutnunk a megbocsátáshoz, a felismeréshez és a félelem leküzdéséhez. Mindazon szörnyűség, ami a múltban történt, egyúttal iránytű is, amellyel utat mutathatunk utódaink számára, hogy még csak véletlenül se tévedjenek hasonló útvesztőkbe. Minden emlékezéssel magunkkal visszük múltunk darabjait, melyekből tanulva építhetjük jövőnket. Ezért kell, ezért fontos itt, Kárpátalján is emlékezni, elcsendesedni, és továbbadni a felgyülemlett tudást azoknak a generációknak, amelyek csak a történelemkönyvekben (vagy ott sem) olvashatnak a nem is olyan rég történt dolgokról.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség egyik fontos programja a kommunista diktatúrára való figyelemfelhívás. A szervezet Kárpátalja-szerte több tucat emlékművet állíttatott a magyarlakta településeken, emlékeztetve az utánunk jövő nemzedékeket is a kommunista rendszer embertelenségeire.
Nagybereg volt az egyik olyan kárpátaljai község, ahonnan több mint 300 főt hurcoltak el, így nem volt véletlen, hogy a hivatalos emléknapot a járásban itt tartsák meg.
Az esemény elején Géczi Tihamér, a helyi iskola igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket.
Ezt követően Sin József, a KMKSZ BKSZ és a Beregszászi Járási Tanács elnöke mondott köszöntőt, melyet személyes élettörténettel kezdett. Kiemelte, hogy „emlékezni kell azért, hogy emlékeztessünk”. Hiszen a mai generációk már nemigen ismerik azokat a borzalmakat, amelyeket elődeink átéltek. De fontos, hogy hiteles, pontos képet kapjanak utódaink is a történtekről. Beszélt a kommunizmus borzalmairól, a kárpátaljai elhurcoltak történeteiről. Szerinte Európában több országban a mai napig nem ismert a kommunista diktatúra szélsőségesen embertelen világa. A diktatórikus rendszer nem kímélt senkit, könyörtelenül elhurcoltak ártatlan embereket vallási vagy nemzetiségi hovatartozásuk miatt.
Az elnök szerint a megemlékezés helyszíne jó választás volt, hisz az 1972-es beadványuk elkészítésében – amely a kárpátaljai magyarokkal szembeni igazságtalanságok, jogtiprások ellen tiltakozott – a kárpátaljai értelmiség számos tagja, így a Negyberegi Középiskola akkori fizikatanára, Polczer András is részt vett. A levelet az SZKP KB főtitkárának, Leonyid Brezsnyevnek küldték el.
Faragó László beregszászi magyar konzul beszédében elmondta: aki elfeledi a múltját, azt a sors arra ítéli, hogy újra élje azt. A kommunizmus az egyenlőség hazugságával leplezett kiváltság volt, ahol a kevesek kiváltsága mellett tömegek szenvedtek értelmetlenül. Fontos erre emlékezni.
A köszöntőket követően Tóth László helyi református lelkész tartott áhítatot, majd dr. Csatáry György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára előadásában a kommunizmus kárpátaljai magyar áldozatairól beszélt. Őt Horkay Sámuel követte, aki bemutatta a kiállítást, melynek anyagát Molnár D. Erzsébet és Molnár D. István, a Rákóczi-főiskola tanárai, a Lehoczky Tivadar Kutatóintézet kutatói állították össze. Az anyag bemutatja a Kárpátalja-szerte állított „málenykij robotra” hurcolt áldozatok emlékműveit, több képösszefoglalót tekinthetnek meg a vidék magyarok lakta településein történő megemlékezésekről. A KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének tiszteletbeli elnöke beszélt azokról a nehéz időkről, amikor sokuknak apja, nagyapja hiányzott a családból, de az iskolában senki nem merte megkérdezni a másiktól, hol van. Kiemelte, hogy a szörnyűségek után a megbocsátás a legfontosabb lépés, de nehéz úgy megbocsátani, hogy az áldozatokat mind a mai napig nem rehabilitálták.
Az eseményen gazdag kulturális program következett, mely az egykori diktatórikus rendszer világát dalok, versek és prózák által hozta közelebb a hallgatósághoz. Színpadra léptek a KMKSZ ISZ benei és gáti szervezetének tagjai, akik verses-zenés összeállítással emlékeztek, a Nagyberegi Középiskola tanulói egy ’56-os irodalmi összeállítással illusztrálták a kor emberének szabadság utáni vágyát. A helyi kultúrház tánccsoportja szatmári tánccal oldotta a komor pillanatokat. Azt est záróakkordja az ungvári filharmónia Magyar Melódiák együttesének komolyzenei előadása volt – a művészek a produkciókkal a kommunizmus áldozatai előtt tisztelegtek. A rendezvényt a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma támogatta.
Váradi Enikő
