Kapcsolódó dokumentumok:
- Beadvany_Alkotmanybirosag melleklet angol
- Level AB nyelvtorveny EBESZ, FUEN angol
- Level AB nyelvtorveny EBESZ, FUEN magy
Tájékoztató
Ukrajnának az állami nyelvpolitika alapjairól szóló
törvénye Ukrajna Alkotmánybírósága általi alkotmányossági vizsgálatáról
Ukrajna Alkotmánybírósága (KSZU) információs-elemző részlegének tájékoztatása szerint a KSZU 2016. november 17-i plenáris ülésének napirendjére tűzték Ukrajna 57 parlamenti képviselője alkotmányjogi beadványa nyomán Ukrajnának az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvénye Ukrajna Alkotmányának való megfelelésével kapcsolatos (alkotmányossági) vizsgálatát (szóbeli meghallgatás). –
A beadvány lényege
A beadvány szerzői azt kérik a KSZU-tól, hogy összességében ismerje el alkotmányellenesnek Ukrajnának az állami nyelvpolitika alapjairól szóló, 2012. július 3-án kelt 5029-VI. sz. törvényét (a továbbiakban: nyelvtörvény) mint olyat, amely nem felel meg Ukrajna Alkotmányának, és amelyet a törvények által meghatározott eljárásrend lényegi megsértésével fogadtak el. Nevezettek ugyancsak úgy vélik, hogy a nyelvtörvény nyelvi alapon sérti az egyenlőség és az előnyök vagy előjogok megengedhetetlenségének alkotmányos elvét, valamint a nyelvi viszonyok kizárólag törvények általi szabályozásának elvét.
- A nyelvtörvény meg nem felelése a 10., 11., 12., 14., 15., 27. cikkelyek egyes rendelkezéseinek
A beadvány szerzői úgy vélik, a nyelvtörvény rendelkezései, amelyek lehetővé teszik, hogy egy adott területen belül, ahol elterjedt valamely regionális nyelv használata a helyhatalmi szervek ügyintézésében és iratkezelésében, és ez a nyelv az államnyelv mellett használható; megengedett a kérvények adott nyelven való szóbeli és írásbeli beterjesztése; lehetséges a hivatalos közlemények, űrlapok, pecsétek, helységnevek – közigazgatási egységek elnevezései – szövegének az államnyelv mellett a regionális nyelven való készítése, az ilyen nyelveknek az államnyelv fölötti dominanciájához vezetnek, és ezáltal az ukrán nyelv másodlagos jelentőségűvé válik. A nyelvtörvénynek ezek a rendelkezései diszkreditálják az ukrán nyelv jelentőségét és jogállását (státusát), ezért nem felelnek meg az Ukrajna Alkotmánya 10. cikkelye első és második részeiben foglalt követelményeknek (a beadvány 5. oldala).
A meg nem felelést egyebek mellett a KSZU 1999. december 19-én hozott 19-rndkzs/99. sz. határozatának rendelkezéseivel indokolják, amelyek szerint – a beadvány szerzőinek értelmezésében – Ukrajna Alkotmányában a közhatalmi szférában használatos egy államnyelvről van szó, ezért a nyelvtörvény gyakorlatilag teljes normaszövege alkotmánysértéseket tartalmaz. Vagyis szerintük a regionális nyelvek használatának lehetővé tétele a hatalmi szervek tevékenységében és a közélet egyéb szféráiban nivellálja az ukrán mint államnyelv jogállását (a beadvány 8. oldala).
- A nyelvtörvény elfogadási eljárásának megsértése
A beadvány szerzői alkotmánysértőnek találják a nyelvtörvényt egyebek mellett Ukrajna parlamenti képviselői alkotmányos törvénykezdeményezési jogának (az alkotmány 93. cikkelye) megsértését illetően, mivel a nyelvtörvény 9073. sz. tervezetéhez 2052 javaslat és módosító indítványt nyújtottak be, amelyeket érdemben nem vizsgáltak sem Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa (VRU) szakbizottságának ülésén, sem a VRU plenáris ülésén a nyelvtörvényről második olvasatban történő szavazáskor, és ezáltal megfosztották a parlamenti képviselőket javításoknak, módosításoknak a nyelvtörvény szövegébe való beviteli lehetőségétől (a beadvány 13. oldala). A beadványt jegyzők szerint az ügyrendi normák betartása kötelező alkotmányos előírás (a beadvány 14. oldala).
A beadványt jegyzők az eljárásrend megsértésének tekintik azt is, hogy a 9073. sz. törvénytervezet egészében történő elfogadásakor az ülésteremben nem voltak jelen Ukrajna azon parlamenti képviselői, akiknek a szavazatait felhasználták a nevezett törvénytervezet támogatására, ugyanis a törvénytervezett elfogadása mellett szavazó 78 képviselő nem regisztráltatta magát írásban. A beadvány szerzői utalnak a KSZU 2010. szeptember 30-án hozott 20-rndkzs/2010. sz. határozatára, amely megállapítja, hogy az elfogadási eljárásrend megsértésével elfogadott jogszabályok semmissé nyilvánítandók (a beadvány 20. oldala).
- A nyelvtörvény diszkriminatív jellege
Ukrajna Alkotmánya 3. cikkelye, 10. és 11. cikkelye 2. és 3. része rendelkezéseinek megsértése. A diszkrimináció abban rejlik, hogy a nyelvtörvény az egész nyelvi diverzitásból csak 18 nyelvre terjeszti ki a kedvezmények körét, miáltal diszkriminálja az összes többi nyelvet (koreait, grúzt, csuvast, vietnamit stb.). Ilyen formán a nyelvtörvény a nyelvek egyes csoportjait (az ilyen csoportokhoz tartozó személyeket) részesíti előjogokban, és korlátozza a többiek jogait, megsértve ezzel az Alkotmány 24. cikkelyében rögzített egyenlőségi elvet (a beadvány 24. oldala).
– 4) A helyi önkormányzatoknak a nyelvi szférába tartozó viszonyok szabályozási jogkörével való felruházása törvényellenes, tekintettel arra, hogy Ukrajna Alkotmánya 92. cikkelye 4. része rendelkezésének értelmében a nyelvek használatát kizárólag törvények határozzák meg, ilyen felhatalmazás nem utalható a helyi önkormányzatok hatáskörébe (a beadvány 26. oldala).
A beadvány szerzői
A beadványt Ukrajna előző, VII. összehívású parlamentjének képviselői terjesztették elő, akik az alábbi kollégáikat bízták meg az alkotmányossági eljárásban való részvétellel: Bondarcsuk O. V., Jemec L. O. és Farion I. D. Az aláírók között olyan ismert nevek találhatók, mint Tyahnibok. O. J., Kirilenko V. A., Hrinevics L. M., Ljasko O. V., Szuskevics V. M., Knyazevics R. P., Krjazsickij M. L. és mások.
A kérdés előtörténete és politikai kontextusa
A nyelvtörvény elfogadása felháborodást és ellenállást váltott ki az ukrán politikum és közvélemény azon részéből, amely szerint a jogszabály rendelkezései diszkreditálják az ukrán mint államnyelv jelentőségét és jogállását, fenyegetést jelentenek a létére, miközben az ukrán nyelvnek igen jelentős az ukrán nép állama létrejöttét és létezését szolgáló társadalmi jelentősége (a beadvány 8. oldala). A nyelvtörvény elutasítása egyebek mellett utcai tüntetések, Ukrajna elnökéhez címzett, a nevezett törvény megvétózását indítványozó beadványok formájában nyilvánult meg. A hatályba lépését követően Ukrajna 51 parlamenti képviselője a KSZU-hoz fordult, azt kérve, hogy a testület ismerje el a nyelvtörvényt Ukrajna Alkotmányába ütközőnek.
A kérelem benyújtói a törvény alkotmányellenessége mellett érvelve azt állították, hogy annak rendelkezései (a többi között az 1. cikkely első része második, hatodik bekezdései, a 7. cikkely második, harmadik részei, a 10. cikkely második része, a 11. cikkely első, ötödik, hatodik részei, a 14. cikkely első, második, harmadik részei, a 20. cikkely első része) módosítják az államnyelv Ukrajna területén való működésének határait, megváltoztatva ezzel Ukrajna alkotmányos berendezkedését, előidézik a regionális nyelv (nyelvek) államnyelv fölötti dominanciáját, nivellálják az ukrán nyelv jogállását, veszélyeztetik a létét és fejlődését, magukban hordozzák a személyek nyelvi alapon történő diszkriminációjának ismérveit, nem irányulnak a megszűnés által fenyegetett regionális nyelvek védelmére, megsértik az alapvető emberi jogok és szabadságjogok védelmének nemzetközi-jogi szabványait. Vagyis a kérelmet jegyzők gyakorlatilag ugyanazt az érvrendszert alkalmazták, mint amely az 57 képviselő fentebb idézett beadványának 1. és 3. pontjaiban található.
A KSZU 2013. március 27-én hozott 10-u/2013. sz. határozatában elutasította alkotmányossági eljárás megindítását, döntését azzal indokolva, hogy a beadványban felhozott érvek a szerzők feltételezései, és nem szolgálhatnak jogalapul a nyelvtörvény alkotmányellenessé nyilvánításához Ukrajna alkotmánybíróságról szóló törvénye 39. cikkelye első része 4. pontja, 71. cikkelye első része értelmében.
2014. július 7-én Ukrajna 57 parlamenti képviselője ismételten a KSZU-hoz fordult a fentebb idézett beadvánnyal (a beadvány 2014.07.10-én érkezett meg a KSZU-hoz). Ezt követően a tömegtájékoztatási eszközök azt közölték, hogy a beadványt megvizsgálta a bírói testület, majd a 2014. október 10-én megindult a nyelvtörvény alkotmányosságával kapcsolatos eljárás (http://www.pravda.com.ua/news/2016/11/1/7125488/). Ugyanakkor a KSZU ténylegesen nem kezdte meg az ügy vizsgálatát, jóllehet Ukrajna alkotmánybíróságról szóló törvénye 57. cikkelyének megfelelően az ügyeket illetően az eljárás megindításának határideje nem haladhatja meg a három hónapot. A sajtó érdeklődésére, hogy mi az oka a KSZU tétlenségének, 2015 júniusában J. Baulin, a KSZU elnöke emlékeztetett arra, hogy 2014 februárjában a VRU hatályon kívül helyezte a nyelvtörvényt, de a megbízott államfő ezt nem írta alá, munkacsoportot hozva létre a törvény kiigazítására. Baulin kijelentette: „A törvény aláírása és kihirdetése mostanáig nem történt meg. Ebben a helyzetben, amikor nincs lezárva a törvénnyel kapcsolatos alkotmányossági folyamat, minden alap megvan annak kivárására, hogy a VRU és más állami szervek döntsenek ebben a kérdésben” (http://www.ukrinform.ua/ukr/news/konstitutsiyniy_sud_ne_pospishatime_z_movnim_zakonom_2065812).
Ismeretes, hogy sem a VRU, sem más államhatalmi szervek a mai napig nem döntöttek ebben a kérdésben, ezért csak feltételezni lehet, hogy melyek azok az indítékok, amelyek a KSZU-t arra késztették, hogy éppen most, közel két és fél évvel az 57 parlamenti képviselő beadványának befogadása után kezdje el a vele kapcsolatos eljárást.
Az Ukrajna 57 parlamenti képviselője által jegyzett beadvány jogi megalapozottságával és alkotmányossági vizsgálhatóságával kapcsolatos megfontolások
A beadvány 1. pontjával kapcsolatban
A KSZU által említett indítékokról már született döntés 2013. március 27-i keltezéssel, 10-u/2013. számmal, amely felsorolja azokat az érveket, amelyeket a KSZU a nyelvtörvény alkotmányellenességét jogilag nem megalapozókként ismert el.
A beadvány 2. pontjával kapcsolatban. A nyelvtörvény alkotmányellenesként történő elismerése az eljárásrendnek az elfogadása során történt megsértésének indítékai alapján
A KSZU számára a jogszabályok alkotmányellenesekként történő elismerésének alapjául szolgálhat a vizsgálatuk, elfogadásuk vagy hatályba lépésük Ukrajna Alkotmánya által megállapított eljárásrendjének megsértése (a KSZU-ról szóló törvény 15. cikkelyének 3. része). Az eljárásrend beadványban említett lehetséges megsértéséről az alaptörvény nem tesz említést.
A beadvány 3. pontjával kapcsolatban. A nyelvtörvény diszkriminatív jellege
Az állítás, amely szerint a nyelvtörvény kedvezményeinek csak 18 nyelvre történő kiterjesztése diszkriminálja a többi nyelvet, ellentmond az Ukrajna által a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelme terén felvállalt nemzetközi-jogi kötelezettségek szellemének és betűjének. Vagyis ennek a 18 nyelvnek a kiválasztása teljes mértékben megfelelt a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája 1. cikkelye a) pontja i) részének, amelynek értelmében: „a regionális vagy kisebbségi nyelvek kifejezésen azon nyelvek értendők, amelyeket valamely állam adott területén az állam olyan polgárai hagyományosan használnak, akik az állam fennmaradó népességénél számszerűen kisebb csoportot alkotnak”, és „A regionális vagy kisebbségi nyelvek érdekét szolgáló különleges intézkedések meghozatala, melyek célja, hogy az ezeket a nyelveket használó és a lakosság többi része közötti egyenlőség kiteljesedjen, vagy hogy különleges helyzetüket figyelembe vegyék, nem minősül az elterjedtebb nyelveket használókkal szemben hátrányos megkülönböztetésnek” (a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája 7. cikkelyének 2. pontja). Az ilyen „pozitív diszkrimináció” alkalmazhatóságát és jogszerűségét rögzítik az Európa Tanács Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről című dokumentuma 4. cikkelye 2-3 pontjainak rendelkezései és az ENSZ nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozata 8. cikkelyének 3. pontja.
A beadvány 4. pontjával kapcsolatban. A helyi önkormányzatok nyelvi szférába tartozó viszonyok szabályozási jogkörével való felruházásának törvényellenessége
Jelen állítás nem felel meg a valóságnak, mert a nyelvtörvény nem ruházza fel a helyi önkormányzatokat normaalkotó jogkörrel a nyelvi viszonyok szabályozási szférájában. A helyi önkormányzatok egyes esetekben, a helyi tanács döntése alapján kapnak felhatalmazást a megfelelő nyelvvel kapcsolatos konkrét helyzetben a nyelvtörvényben megállapított kedvezmények alkalmazására vagy nem alkalmazására. Például: a nyelvtörvény 11. cikkelye 5. és 6. pontjai.
A fejlemények várható alakulása és a nyelvtörvény KSZU által alkotmányellenesként történő elismerésének következményei
Tekintettel arra, hogy a KSZU már nem egyszer bizonyult „érzékenynek” az aktuális trendeket és a politika elvárásait illetően, továbbá arra, hogy számos dokumentumában, így az 1999. december 14-i, 10-rndkzs/99. számú, az ukrán nyelv alkalmazásáról hozott határozatában, a 2007. december 20-i, 13-rndkzs/2007. számú, a külföldi készítésű filmek forgalmazásáról hozott határozatában, a 2008. április 22-i, 8-rndkz/2008. számú, a KSZU eljárási nyelvéről hozott határozatában, szembe menve Ukrajna Alkotmánya számos normájának szellemével és betűjével, az Ukrajna által aláírt nemzetközi megállapodások rendelkezéseivel a KSZU az ukránnak mint a közösségi élet egyetlen nyelvének a kizárólagossága mellett foglalt állást. Így minden alapunk megvan annak feltételezésére, hogy az egyetlen alkotmányi joghatósági szerv kész csatlakozni a nyelvi viszonyok szabályozási szférájában folytatott törvénykezés terén az utóbbi években megfigyelhető általános folyamathoz, amelyre az államnyelv kizárólagosságának rögzítése és a nemzetiségi nyelveknek a közhasználat különböző területeiről történő kiszorítása jellemző. Példák: Ukrajna felsőoktatásról szóló, 2014-ben elfogadott törvényének 48. cikkelye, Ukrajna állami szolgálatról szóló, 2015-ben elfogadott törvényének 20. cikkelye, a VRU előtt lévő oktatási törvénytervezet 7. cikkelye körüli viták. Hasonló szándékokról tanúskodnak egyes kormány-tisztségviselők nyilatkozatai. Így V. Kirilenko, ukrán miniszterelnök-helyettes kijelentette: „Felül kell vizsgálnunk a nemzeti identitással kapcsolatos politikánkat. Előbb vagy utóbb a múlt lesz az egyszer már hatályon kívül helyezett Kolesznyicsenko-Kivalov-féle törvény. Ez jelenleg féllegálisan létezik a törvényi szférában, egyesek ugyanis hatályon kívülinek, mások hatályosnak tekintik”. (http://www.ukrinform.ua/rubric-society/2116715-kirilenko-anonsuvav-zakonoproekt-pro-ukrainsku-derzavnu-ta-movi-nacmensin.html).
A nyelvtörvény megsemmisítése a többi között:
– tartós vákuumot, jogbizonytalanságot idéz elő a társadalmi viszonyoknak ebben a szférájában, ugyanis nem tudható, hogy a VRU mikor szánja el magát egy új törvény elfogadására. Az a vélekedés, hogy a nyelvtörvény érvényességének megszűnésével automatikusan az 1989-es nyelvtörvény lép hatályba, formális abszurditás;
– a nem ukrán anyanyelvű állampolgárok és a nemzetiségi kisebbségekhez tartozó személyek törvényeknek és Ukrajna nemzetközi-jogi kötelezettségeinek megfelelően szerzett nyelvi jogainak teljes megszüntetését jelenti;
– korlátlan teret nyit az adminisztratív önkény számára;
– beavatkozást jelent a KSZU részéről a törvénykezés folyamatába;
– Ukrajna állampolgárai emberi jogainak tömegméretekben történő durva megsértését jelenti.
És történik ez erre indokot szolgáltató minden jogalap és valós társadalmi igény nélkül.
Az ügy vizsgálatában való részvételről
Az alkotmányossági eljárás bármely szakaszában alkotmányjogi beadvánnyal a KSZU-hoz (a KSZU-ról szóló törvény 76. cikkelye) csak az alkotmányjogi beadvány előterjesztésére jogosult, a 40. cikkelyben meghatározott jogalanyok – Ukrajna elnöke, legalább 45 parlamenti képviselő (a képviselő aláírása nem visszavonható), Ukrajna Legfelsőbb Bírósága, a VRU emberjogi biztosa, a Krím Autonóm Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa – fordulhatnak.
2016.11.13
Kapcsolódó dokumentumok:
