Az 1956-os forradalomra emlékeztek Ungváron
„A forradalom nem állt meg a határokon!” – mondta október 20-án az ungvári 1956-os emlékműnél megtartott beszédében dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) közös ünnepségén. A beszédeket követően a forradalmat méltató vendégeik virágokat és koszorúkat helyeztek el az ungvári fegyház egyik falán található 1956-os emléktáblán, majd ünnepi előadáson vettek részt a Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színházban. A rendezvényt az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott emlékbizottság támogatta.
Dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott az ungvári 1956-os megemlékezésen elmondta: a kárpátaljai ifjúság el volt zárva ’56 eseményeitől, ám később, amikor megjelentek Kárpátalján a szórólapok, terjesztve az üzenetet: „Aki magyar, velünk tart”, egy nemzet kovácsolódott eggyé a határokon átnyúló szolidaritás jegyében, bizonyítva, hogy a forradalom nem ismer határokat. „Így vált a budapesti küzdelem a nemzet élni akarásának, szabadságvágyának forradalmává, aminek tisztaságát és igazságát soha nem lehetett a nemzet lelkéből kitörölni, melynek eszméi az 1989-es változásokban teljesedtek ki, megváltoztatva nemcsak Európát, hanem a világot is” – hangsúlyozta Szili Katalin.
A miniszterelnöki megbízott, idézve Bibó István akkori politikai gondolkodó és megválasztott államminiszter gondolatait, elmondta: a magyar nép feladata minden rágalommal, feledéssel szemben tisztán megőrizni forradalmának zászlaját, amely egyben az emberiség szabadabb jövőjének a zászlaja is. Mint fogalmazott, 1956 forradalma olyan eszmei hagyatékkal bír, amely évek múltán is emlékeztet az összetartás fontosságára, és nem utolsósorban arra, hogy a diktatúrának hosszú távon nincs esélye. „A szabadság eszménye, a szabadságvágy elsöprő ereje összekovácsolta a magyarságot!” – hangsúlyozta Szili Katalin. 1956 októberének végén a magyar nép a szabadság világát akarta, azt a világot, amelynek nincsenek fokozatai: „Nem lehet kicsit szabadnak lenni – szögezte le Szili Katalin, majd hozzátette: – A szabadság kivívásának óhaja összeköt mindannyiunkat.” Mint elmondta, az, hogy egy nemzetközösség mennyire összetartó, attól is függ, milyen erősen tudja megfogalmazni szabadságvágyát. Jobban kell ragaszkodnunk a nemzeti függetlenséghez, az identitáshoz, az önazonosság megőrzéséhez és a közösségi döntés szabadságához.
A miniszterelnöki biztos beszédében hangsúlyozta: 1956 üzenete nemcsak a magyarok, de az ukránok számára is komoly üzenettel bír. A szabadság napján reméljük közösségünk hitének megerősödését, amely erőt ad a mindennapos harcaink megvívásához, az egyéni és közösségi küzdelmekhez. Mint fogalmazott, ebben a békét és nyugalmat kereső világban nemcsak a szolidaritás és az összefogás lehet iránytű, hanem az igazság és a demokrácia kiteljesítése is.
„Ehhez adjon a mai nap és október 23-a erőt és önbizalmat. Isten éltesse a magyar nemzetet, Isten éltesse a kárpátaljai magyarságot!” – zárta beszédét Szili Katalin.
Hennagyij Moszkal, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal elnöke beszédében elmondta, az 1956-os forradalom a modern demokrácia előjele volt, bár a szovjet csapatok győzedelmeskedtek, de a jelentőségét nehezen lehet letagadni. Mint rámutatott, akkoriban több kárpátaljai ukrán nemzetiségű polgár is ellenezte a szovjet csapatok Magyarországra történő bevonulását. Ezek az emberek „feketelistára” kerültek és szabadságukkal fizettek véleményükért. „A mai rendezvény visszavisz minket a 60 évvel ezelőtti időkbe, vissza azokhoz az emberekhez, akik demokráciát szerettek volna, és ezért képesek voltak az életüket is feláldozni. Ne felejtsük el a hősöket!” – hangsúlyozta az elnök beszéde végén.
Barta József, a KMKSZ alelnöke és a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettese az ungvári megemlékezésen elmondta, hatvan évvel ezelőtt Magyarországon olyan eseményláncolat indult el, amelyre 6 évtized után is joggal lehet büszke a nemzet. A második világháborúban „megnyomorított” magyar nép ismét büszkén egyenesedett ki. A magyar ifjak kivonultak az utcákra, fellázadtak az elnyomás, a terror és a zsarnokság ellen. Amikor a szabadságszerető nemzetet harcra kényszerítették, akkor néhány nap alatt elsöpörte a zsarnoki hatalmat. „Mindegyik szabadságharcát elveszítette (a magyarság), de egyik sem volt eredménytelen és értelmetlen. Mert a megtorlások után élhetőbb lett a világ és lehetővé vált a nemzet megmaradása” – mutatott rá. Hozzátette, a magyarok az elmúlt évszázadokban egyetlen ellenségüket sem győzték le, de mindegyiküket túlélték. 1956 őszén a magyar Dávid szembeszállt a szovjet Góliáttal s ezt az eseményt az egész világ csodálattal és értetlenül figyelte. Mint az alelnök rámutatott, ez a kis nemzet szembe mert szállni a világ egyik legnagyobb szuperhatalmával. Tudva azt, hogy nem volt esély a győzelemre, ők mégis felkeltek az elnyomás ellen, életüket áldozták a szabadságért.
Mint azt Barta József elmondta, a forradalom leleplezte a Szovjetunió és a szocialista rendszer valódi arcát, így az kénytelen volt enyhíteni szorításán: „Kemény diktatúrából puha diktatúra lett. Rést ütött a magyar forradalom, megrendítette a megrendíthetetlennek hitt szocialista világtábor várát, amely néhány évtized múlva kártyavárként dőlt össze. …Magyarország ma stabil, fejlődő ország. A magyar nemzet határokon átnyúlva egyesül és tart össze, a Szovjetunió pedig már nincs sehol” – fogalmazott az alelnök.
Megjegyezte, Kárpátaljának sem kell szégyenkeznie. A sztálini terror által megtizedelt, kirabolt, megbüntetett kárpátaljaiak, akiket vasfüggönnyel, hermetikusan zártak el az anyaországtól és Európától, tudomást szerezve a forradalomról, ökölbe szorított kézzel és könnyes szemmel imádkoztak azért, hogy győzzön Magyarország. Fiatal kárpátaljaiak ellenálló csoportokat alkotva gyártottak és ragasztottak ki röplapokat „Oroszok haza! El a kezekkel Magyarországtól!” feliratokkal. Sajnos, hamar elfogták és az ungvári börtönbe zárták őket a többi forradalmárral. „Elítélték őket, de emlékük még ma is él, mert ők az egységes magyar nemzet szabadságharcosai – jelentette ki Barta József, majd hozzátette: – A szabadság nagy dolog. Áldozatokat követel, véráldozatokat is. Ha megvan, becsülni és őrizni, ha nincs, harcolni kell érte.” A KMKSZ alelnöke rávilágított, ebben a gyorsan változó világban bármi megtörténhet. De ha bármi, akkor a jó is megtörténhet. Az alelnök beszédében arra szólította fel a jelen lévő fiatalokat, hogy ne legyenek közömbösek, alakítsák jelenüket és a jövőt. Azt a jövőt, amely ebben az országban és világban rájuk vár. 1956 hősei jó példával járnak majd elöl útjukon.
Dr. Zubánics László, az UMDSZ elnöke beszédében kiemelte, két évtizede, mikor a történelem kapcsán a forradalomról tanították őket, azt a meghatározást kapták, hogy forradalom az, „amikor a fentiek nem tudnak, a lentiek pedig már nem akarnak a régi módon élni és cselekedni”. Véleménye szerint ez a klasszikus helyzet alakult ki 1956-ban Magyarországon. Egy évtizednek kellett eltelnie, hogy a reformkommunisták csalódjanak azokban az ígéretekben, amelyeket keletről és nyugatról kaptak korábban. November negyedikén a forradalom elbukott, a történelemkönyvekbe pedig ellenforradalomként került be. Mit rámutatott, ritkán adatik meg egy nemzetnek, hogy a győztesek által írt történelem korában átértékelje, lényegében újra írja saját történelmét. Ez 1989-et követően megadatott Magyarországnak, hiszen a szovjet birodalom széthullása után az 1956-os esemény forradalommá és szabadságharccá vált mind a történelemkönyvekben, mind pedig a lelkekben is. Mint elmondta, a ma is élő ’56-os forradalmárokból sugárzik az a hit és tudat, hogy amit tettek, roppant fontos cselekedet volt. Ezt a hitet nem tudták megtörni a börtönökben, a száműzetésekben. Sikerült ezt a hitet a következő nemzedékeknek átadni.
Zubánics László beszédében hangsúlyozta, 1956 hősei fegyverrel, a mai fiatalok pedig tanulással, családban való helytállással és a közösség iránti elkötelezettséggel tudnak szerepet vállalni ebben a mai, lényegében a szabadságért folytatott forradalomban.
„1956 üzenete a mának nem más, mint hogy a szülőföldön is ki kell tartani” – világított rá az UMDSZ elnöke. A gazdasági viszontagságok ellenére sorsunk alakításáért itthon kell tennünk. Nekünk az itthoni tűz őrzése a feladatunk. Ezt a feladatot tovább kell adnunk azzal az üzenettel, amit az ’56-os hősök adtak számunkra: „A szabadság a legszentebb érték – mondta – ezt mindenkinek tudomásul kell vennie, legyen az magyar, ukrán vagy ruszin.” Hangsúlyozta, tisztelnünk kell egymás szabadságjogát is. S ha tiszteljük társainkat, akkor mi is kivívjuk mindazok tiszteletét, akik környezetünkben élnek.
Az ungvári 1956-os emlékműnél megtartott felemelő megemlékezés után a vendégek átsétáltak az ungvári fogház falához, ahol az emlékezés koszorúit helyezték el a Matl Péter munkácsi szobrászművész által készített, 1956 hősei előtt tisztelgő emléktábla alá.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc méltatása a Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színházban folytatódott, ahol a meghívott vendégek a Kárpátaljai Megyei Filharmónia Kamrazenekarának, valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Gál Natália vezette színtársulatának szívbemarkoló előadását tekintették meg.
Az előadások előtt ismételten felszólalt dr. Szili Katalin. Beszédében elmondta, az 1956-os forradalom győzelem a vereségben. Egyike azoknak a ritka eseményeknek, amelyek visszaadják az ember önmagába vetett hitét, és emlékeztetik sorsa értelmére és igazságára. Mint fogalmazott, a magyar nemzet akkori fellépése nélkül nem történtek volna meg azok a változások, amelyek azt üzenték a világnak, hogy nem lehet tartósan népeket hazugságban és félelemben tartani. A vereség ellenére meg lehet rendíteni egy politikai mítoszt és szét lehet oszlatni a kommunizmus illúzióját. „A legázolt és bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért, mint bármelyik nép az elmúlt 20 esztendőben” – hangsúlyozta a miniszterelnöki megbízott. Szili Katalin rámutatott, a határon túli igaz honfitársak sajátjukként élték meg a forradalom céljait, a szabadságért és függetlenségért folyó küzdelmet. Ezt a szolidaritást magunk a mai napokban is megéljük, amikor kiállunk Ukrajna mellett küzdelmeiben. Ahogy annak idején szomszédjaik kiálltak Magyarország mellett, úgy áll ki most Magyarország Ukrajna mellett – jelentette ki Szili Katalin.
A miniszterelnöki megbízott beszédében rávilágított a kárpátaljai fiatalok forradalomban betöltött szerepére. Sokan röpiratokkal, falragaszokkal, parancsmegtagadással csatlakoztak a nemzet szabadságharcához. Mint fogalmazott, a kárpátaljai magyarság az egyetemes magyarság részeként állt a forradalom eszménye mellé. A Kárpát-medence magyarsága egyetlen célt látott, mégpedig a szovjet megszállás megszüntetését és az ország függetlenségét. A forradalom emlékét – bármennyire is szerették volna – nem tudták kitörölni a kárpátaljai magyarok emlékezetéből, sem szívéből. „Október végén úgy érezzük, a nemzet együtt van” – mondta Szili Katalin. Október 23-a része önazonosságunknak, nemzeti öntudatunknak. Olyan ünneppé vált, amelyet a nemzet a szívébe zárt. A politikusnő hangsúlyozta, mind a kárpátaljai, mind pedig a többi leszakított területen élő nemzettárs nem csupán hitet tesz magyarsága mellett, hanem ezzel együtt kinyilvánítja a nemzet egységét.
Barta József, a KMKSZ alelnöke az előadást megelőző beszédében hangsúlyozta, október 23-án egy olyan eseményre emlékezünk, amelyre méltán lehet büszke a magyar nemzet. Rámutatott, hogy a szabadságharc idején a nyugat szabad kezet adott a forradalom leveréséhez. Más eseményekkel terelte el a világ figyelmét, így a szovjethatalom leverte a forradalmat, a felkelőket pedig megbüntették. De szabadságvágyat sem tankokkal, sem kínzással, sem mással nem tudták kioltani. Mint ahogy az alelnök beszédében elmondta, a kárpátaljai fiatalok – pont úgy, mint Magyarországon – ellenálltak a hatalom akaratának és csatlakoztak a nemzet forradalmához. Sajnos, sokukat elkapták az akkori hatalom őrzői. Büntetésük letöltése után hősként tisztelték őket. Barta József rávilágított, nem hősök akartak lenni, csak tették, amit a szívük diktált, amire lehetőségük volt.
Szaniszló Róbert
