Akik itthon maradnak, őrhelyen állnak

Ünnepélyes tanévnyitó a Rákóczi-főiskolán

Az első évfolyamos hallgatók ünnepélyes diákká avatásával nyitotta meg a 2016–2017-es tanévet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola múlt pénteken Beregszászban.

Mint sok éve már, a beregszászi református templomban megrendezett ünnepség ezúttal is a nemzeti és történelmi lobogók, valamint a beregszászi főiskola zászlajának bevonulásával kezdődött. A lobogókat a Salánki Íjászkör kuruc kori viseleteibe öltözött főiskolai hallgatók hozták be, közben szólt a tárogató, a Rákóczi-szabadságharc hangszere. Ezután Maksai Attila, a beregszászi református gyülekezet lelkésze köszöntötte a megjelenteket, majd a főiskola kamarakórusának előadásában elhangzott nemzeti imádságunk, a Himnusz, valamint a Rákóczi-főiskola himnusza, a Rákóczi Ferenc bús éneke című kuruc kori ének.

Ünnepi beszédében dr. Orosz Ildikó, a főiskola rektora ismertette a felsőoktatási intézménynek az eltelt egy évben elért eredményeit, és vázolta az új tanévre kitűzött céljait, jelezve, hogy befejezéséhez közeledik két új kollégium és egy sportkomplexum építése, valamint egy gyümölcstermesztési kísérleti telep és magashegyi kutatóállomás létesítése. Mint hangsúlyozta, az idén nagyon keresettek voltak a főiskola végzősei, ami elsősorban annak köszönhető, hogy mintegy 200 pedagógus távozott külföldre a kárpátaljai magyar iskolákból, és 80 álláshelyet még mindig nem sikerült betölteni.

A szakember aggasztónak nevezte a kárpátaljai magyar oktatással kapcsolatos demográfiai adatokat, kifejtve, hogy idén csak 711 végzős került ki a kárpátaljai magyar iskolákból, pedig 11 évvel ezelőtt 2442-en kezdték el az első osztályt. Elmondása szerint a bonyolult ukrán érettségivizsga- és felvételi rendszer miatt a kárpátaljai magyar iskolák végzőseinek nagy része nem is próbálkozik azzal, hogy ukrán felsőoktatási intézménybe felvételizzen, hanem magyarországi egyetemekre, főiskolákra nyújtja be a felvételi kérelmét. Ez a tendencia érvényes az ukrán érettségizőkre is, hiszen több tízezer ukrán diák tanul a szomszédos országok egyetemein – tette hozzá.

Orosz Ildikó elmondta, hogy jelenleg 1081 hallgatója van a Rákóczi-főiskolának. Közlése szerint a tanévet 95 elsős diák kezdi el, akik közül 50 magyar tannyelvű iskolákból, 42 kárpátaljai ukrán tanintézetekből, három pedig belső-ukrajnai területekről érkezett. A főiskola keretein belül működő felsőfokú szakképzési intézetben kilencvenen kezdik meg tanulmányaikat – tette hozzá.

A Rákóczi-főiskola rektora bejelentette, hogy idén először fognak ösztöndíjat fizetni az első évfolyamos diákoknak, míg a levelező hallgatók tandíját elengedik.

Orosz Ildikó beszédét Márton Árontól, Erdély püspökétől vett idézettel zárta, amely szerint „Akik őrhelyen állnak, éber figyelésre és megsokszorozott munkára vannak kötelezve”, hangsúlyozva, hogy „nagy a felelősségük azoknak, akik itthon maradnak, mert őrhelyen állnak”.

A rendezvény az elsőéves főiskolai hallgatók ünnepélyes fogadalomtételével folytatódott. Az eskü szövegét idén Gönczy Anna első évfolyamos magyar szakos hallgató olvasta fel. Ezt követően Orosz Ildikó rektor, Brenzovics László parlamenti képviselő, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány (KMFA) elnöke, valamint a főiskola tagozatvezetői kézfogásukkal főiskolai hallgatókká avatták az elsősöket.

A tanévnyitó ünnepségen átadták a beregszászi főiskola által alapított Rákóczi-díjat, amelyet évente egy-egy külföldi és kárpátaljai személynek ítélnek oda. Idén a kitüntetést Naszvadi György, a Magyar Nemzeti Bank főtanácsadója kapta a Rákóczi-főiskola és a kárpátaljai magyar tannyelvű oktatás fejlesztése érdekében kifejtett tevékenységéért, valamint Milován Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) tiszteletbeli elnöke – kárpátaljai 1956-os elítélt – közéleti-politikai tevékenységének elismeréseként.

Milován Sándor köszöntőjében hatalmas fához hasonlította a beregszászi főiskolát, amely gyökereivel mélyen behatol a kárpátaljai magyar társadalom rétegeibe, törzse pedig erős kapaszkodó a magyar iskolák, a tanulni vágyó magyar fiatalok számára. A hatalom által támasztott nehézségek ellenére a főiskola létrehozását kezdeményezőknek, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetségnek (KMPSZ) és a KMKSZ-nek sikerült a magból erős tölgyfát nevelni az évek során, emlékeztetett a szónok, köszönetet mondva a Mindenhatónak, hogy az induláskor azok között lehetett, akik nemzeti elkötelezettségüknél fogva rögtön felismerték az intézmény jelentőségét, akikben volt elszántság, megszállottság harcolni és tenni a főiskoláért, akik küzdöttek, hittek abban, hogy lesz magyar felsőoktatás Kárpátalján, hogy át lehet ütni a hatalom és a közöny falát, meg lehet nyitni az utat a tanulás, a boldogulás felé a kárpátaljai magyar fiatalok számára.

Naszvadi György egészségügyi akadályoztatása miatt levélben mondott köszönetet a Rákóczi-főiskola kitüntetéséért, amelyet Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzul tolmácsolt a tanévnyitón megjelenteknek. „Egy kisebbségi helyzetű közösség túléléséhez nélkülözhetetlen a közösséget összetartó értékeket átadni képes anyanyelvi oktatás az óvodától a felsőfokig, és az, hogy az oktatókat a közösség saját értékrendje alapján, saját intézményeiben képezhesse ki” – mutatott rá egyebek mellett a kitüntetett. „Sose mondjanak le a jövőről, sose mondjanak le értékeik nemzedékről nemzedékre való átörökítéséről. Isten áldja a szabadító tanítókat, Isten áldja a kárpátaljai magyarságot, Isten áldja a kárpátaljai magyar oktatást” – fogalmazott Ady Endrét idézve Naszvadi György.

Ugyancsak levélben üdvözölte a tanévnyitón megjelenteket Bocskor Andrea európai parlamenti képviselő, akinek sorait Dobos Sándor, a főiskola Lehoczky Tivadar Kutatóintézetének munkatársa olvasta fel. „Soha ne feledjék, hogy nem egyszerűen a szakma kiemelkedő művelőivé kell válniuk, hanem nemzetünk és a kárpátaljai magyar közösség jövőjét meghatározó értelmiségiekké is” – intett az elsőéves hallgatókhoz fordulva a képviselő, aki egykor maga is a Rákóczi-főiskolán szerzett diplomát, majd alma matere tanáraként dolgozott.

Dr. Brenzovics László parlamenti képviselő a főiskolát működtető alapítvány elnökeként mondott beszédében rámutatott: válságban van a világ és benne Európa, ahol „alapvető értékek rendültek meg”, ugyanakkor az emberek egy jelentős része megpróbál visszatérni azokhoz az értékekhez, amelyek ezer éven keresztül biztosították a fennmaradást Európa, a Kárpát-medencei magyarság számára. Közösen kell túlélnünk az előttünk álló válságos időszakot, s ebből a szempontból is rendkívül fontos a főiskola és a kárpátaljai magyarság összefogása – mutatott rá a szónok.

A kárpátaljai magyar nemzetrész összetart, hangsúlyozta a KMFA elnöke, hozzátéve, hogy nem pusztán megmaradni, hanem fejlődni akar a közösség, ezért továbbra is napirenden tartja a nyelvi kérdéseket, iskoláinak ügyét.

Mindig felemelő érzés látni a tanévnyitó ünnepségen a hallgatók új nemzedékét, azokat, akik elhatározták, hogy tanulni akarnak, itt akarnak maradni Kárpátalján, képviselni akarják magyar közösségünket, osztotta meg benyomásait a hallgatókkal a honatya.

„Számunkra felemelő érzés tudni, hogy a munka, amelynek eredményeként létrejött és fejlődik a beregszászi főiskola, nem ment veszendőbe, van értelme és van jövője” – tette hozzá.

Utalva 1956 évfordulójára, valamint a közelgő magyarországi népszavazásra, a szónok hangsúlyozta: a munka, a küzdelem soha nem értelmetlen. Példaként említette a teremben jelen lévők közül Milován Sándort, valamint Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspököt, a Rákóczi-díj idei, illetve tavalyi kárpátaljai kitüntetettjeit, akik még a Szovjetunió idején kiálltak közösségük, hitük mellett. Miközben a Szovjetunió már rég megszűnt létezni, a magyar közösség túlélte a megpróbáltatásokat – emlékeztetett a szónok a díjazottak kiállásának jelentőségét méltatva.

„Bízzunk a jövendőben, bízzunk abban, hogy el fognak múlni a nehéz idők, hogy megmarad a kárpátaljai magyarság, megmarad a főiskola, és önök is el tudják érni, amire vágynak” – zárta szavait Brenzovics László az elsőéves hallgatókhoz fordulva.

Az ünnepség befejezéseként a történelmi egyházak képviselői áldást kértek a főiskolára, a jelenlévőkre, majd az egybegyűltek elénekelték a Szózatot.

(hk/MTI)