Kassán jártak a beregszásziak
Augusztus 20-án első ízben szervezett Kárpátalja határain kívülre kirándulást a KMKSZ Beregszászi Alapszervezete. A csapatépítő kirándulásoknak nagy hagyománya van már a városi alapszervezetben, számos kárpátaljai honismereti utazás után most örömmel indultak el felfedezni a felvidéki Kassát.
Reggel hiábavalónak bizonyult a korai indulás, három és fél óra alatt jutott csak át a busz az Asztély–Beregsurány határátkelőhelyen, de onnantól minden gördülékenyen ment a továbbiakban. Átutazóban a csapat megállt a híres iskolavárosban, Sárospatakon, ahol bejárták a sárospataki Rákóczi-várat és annak Vörös-tornyát. A várkastély a magyarországi késő reneszánsz építészet legértékesebb alkotása, annak pedig legrégibb magva a Vörös-toronynak nevezett négyzetes alaprajzú lakótorony, amely 1534 és 1537 között épült. A Vörös-torony az első emelet magasságáig máig megőrizte a XVI. századi állapotot, kőfaragványai a hazai késő reneszánsz építészet reprezentáns darabjai. Szintenként váltakozva hadászati és lakó funkciót töltött be a XVI–XVII. században.
A pinceszint az alsó védelmi folyosóval a védelmi jellege mellett raktározásra is szolgált. Itt található a torony vízellátását biztosító 23 méter mély, sziklába vájt kút is. A kerengőfolyosóban egy-, két- és háromágú lőréseket alakítottak ki. A földszintet a bejárati kapu, az őrség szobái és a tágas sáfárház foglalta el. A torony bejárati kapuja mellett a reneszánsz kőkeretes ülőfülkék az őrség számára készültek.
Az első emeleten a kincstár és a levéltár, a második emeleten az ebédlőpalota és lakóterek kaptak helyet. A „Cancellariá”-ban őrizték a Rákóczi-család birtokainak tulajdonjogát igazoló okleveleket, az ingóságok leltárait.
Az egykori kincstárban a XIX. század második felében Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére kápolnát szenteltek. Árpád-házi Szent Erzsébet a hagyomány szerint 1207-ben Sárospatakon született. Franz Eybl festette a kápolna oltárképét, mely 1996-os újraszentelése óta újra a régi helyén látható. A kápolna volt az a hely, ahol a beregszászi csapat egy rövid időre leült és megpihent.
Különleges szépségű terem a Vörös-toronyban a Perényiek XVI. századi ebédlőpalotája – történelmi elnevezésével az Öregpalota –, melynek legendásan jó az akusztikája. Ezt a beregszásziak ki is próbálták, közösen elénekelve egy népdalt. Az ágyúállások céljára 1656–1658-ban épült legfelső szintről pedig pompás kilátás nyílt a városra.
A pataki vár felfedezése után a kirándulók folytatták útjukat Kassára, örömmel tapasztalva a schengeni övezet előnyeit a magyar–szlovák határon.
Sétálni nagymúltú városunk, Kassa főutcáján nem mindennapi élmény, két olyan felkészült idegenvezetővel, mint a munkácsi Popovics Béla és a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének korábbi elnöke, mai tiszteletbeli elnöke, Horkay Sámuel. Északról dél felé haladva az orsó alakú, középen kiszélesedő főutcán láthattuk többek között a Ferenc-rendiek XIV. században épült templomát, ahol a városban tartózkodó II. Rákóczi Ferenc sokszor imádkozott a feljegyzések szerint. Pár lépésnyire ott áll az 1899-ben épült Andrássy-palota, amelynek földszintjén az egykor Ady Endre által is felkeresett híres kávéház helyén ma cukrászda található. Csodaszép az egykori jezsuita templom, melynek sírboltjában pihen I. Rákóczi Ferenc és édesanyja, Báthory Zsófia. A templom melletti egykori rendház ad ma otthont többek között Magyarország Kassai Főkonzulátusának. Közvetlenül a templom másik oldalán található a Lőcsei-ház, amely Kassa legrégibb, ma is álló polgári épülete. A XIV. században épült, jelenleg sörfőzde és söröző működik az épületben. Nem mindennapi élmény volt kiváló, helyben készült sörrel oltani a szomjunkat olyan történelmi falak között, ahol például 1626. március 1-én Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin tartotta fejedelmi menyegzőjét.
A város vitathatatlanul legemblematikusabb épülete a kassai dóm, azaz a Szent Erzsébet-főszékesegyház, amely a világ gótikus építészetének legszebb alkotásai közé tartozik. Szombat lévén a fenséges templomban egymást követték az esküvők. Ennek ellenére sikerült megnézni a templom csodaszép oltárait és freskóit is. A dóm északi hajója alatt található az a kripta, ahol 1906-ban örök nyugalomra helyezték II. Rákóczi Ferencnek, édesanyjának, Zrínyi Ilonának és a fejedelem idősebbik fiának, Rákóczi Józsefnek a hamvait. Itt nyugszik még generálisa, Esterházy Antal gróf, udvarmestere, Sibrik Miklós ezredeskapitány, barátja, Bercsényi Miklós gróf és annak felesége, Csáky Krisztina grófnő.
A dóm két oldalán található az 1330-as évek elejéről származó, gótikus Szent Mihály-kápolna, valamint az 1556. évi tűzvész után épült Orbán-torony, és nem utolsósorban a zenélő szökőkút, valamint a harangjáték.
Láthattuk a régi városháza patinás épületét, az egykori vármegyeházát, a híres Fekete Sas vendégfogadót, ahol történelmünk nagyjai közül oly sokan megfordultak. Továbbá Gerster Bélának, a Korinthoszi-csatorna tervezőjének és a Panama-csatorna társtervezőjének szülőházát. Az utcaszint alatt nagyszerűen feltárták, pontosabban kiásták a középkori városi erődítményrendszer déli kapujának megmaradt alapzatát, amelyet 90 centért bárki bejárhat a központi tér déli része alatt.
A főutca közelében található a kassai református templom, ahol ugyancsak esküvő volt ottjártunkkor, illetve mögötte az úgynevezett Rodostói ház, amely fontos Rákóczi-emlékhely: pontos mása annak a törökországi háznak, amelyben 1720 és 1735 között száműzetésben élt a fejedelem.
Maradandó élmény volt látni a házat, amelyben az évtizedekig tiltott, de ma már elismert magyar író, Márai Sándor a gyermekkorát töltötte, valamint fejet hajtani az író emlékműve előtt a róla elnevezett téren.
A történelmünk számos fontos emlékhelyét rejtő Kassa régi belvárosát gyönyörűen felújította a szlovák állam. Ugyanakkor a beregszásziak számára a jelenlegi demográfiai tendenciáinkat ismerve szomorú előkép is ez a város, ahol a XX. század elején még több mint 75%-ban magyarok éltek, ma viszont a 240 ezres lakosság 3,8 százaléka vallja magát magyarnak. A városban nem könnyű magyar feliratot találni, azok is a legtöbb esetben Trianon előtti, kőbe vésett feliratok. Idegenvezetőink figyelmeztettek, hogy az egykori magyar városban élő „tót atyafiak” nem szeretik a magyarul beszélőket, erre a csoport nagyobbik része nem figyelt, ennek ellenére mindenütt barátságosan viselkedtek velünk a szlovákok – remélem, nem csak véletlen, hogy ez így történt. Bátran ajánlhatjuk mindenkinek, érdemes Kassára utazni és megismerkedni ezzel a csodálatos várossal.
Hazaérve Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke elmondta: „Úgy érzem, nagyon jól sikerült a mai kirándulásunk. A reggeli csúszás ellenére mindent sikerült megnéznünk. Annak is örülök, hogy augusztus 20-ra esett az idei kirándulásunk, hisz nemzeti ünnepünkhöz méltóan tölthettük ezt a napot. Remélem, hogy ezentúl sokunknak nem csak a tűzijáték fog eszébe jutni augusztus 20-ról, hanem inkább a nemzeti összetartozás.”
Badó Zsolt
