XXIV. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetem: Fókuszban a média és az oktatás

Még tart a XXIV. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetem. A tábor második napján a hagyományos nemzetpolitikai kerekasztal-beszélgetés (erről részletesebben egy másik cikkünkben olvashatnak) mellett helyet kapott a kárpátaljai magyar média és oktatás helyzete is.

Az első panelbeszélgetés Kárpát-medencei tudósítás címmel indult, amelyen Váli Júlia, a magyarországi Igazságügyi Minisztérium sajtófőnök-helyettesének moderálásával Kulin Zoltán, az Ukrajnai Nemzeti Televíziótársaság Kárpátaljai Regionális Igazgatóságának helyettes igazgatója, K. Debreceni Mihály újságíró és Estefán Zsolt, magyarországi rádiós hírszerkesztő beszélgettek a magyarországi MTVA-nak és a helyi televíziócsatornának tudósító újságírók helyzetéről. Az előadók arról beszéltek, hogyan készítik az anyagokat, milyen rendszerességgel kell küldeniük azokat. Az előadóktól megtudtuk, a magyarországi közmédia átalakulásával már nemcsak a határon túli történésekre specializálódó műsoroknak készítenek anyagokat, hanem a napközbeni hírblokkokba is küldenek riportokat rendezvényekről, különböző kulturális, politikai történésekről.

A panel végén dr. Orosz Ildikó, Rákóczi-főiskola rektor asszonya felhívta figyelmet az erdélyi Sapientia Egyetem médiaszakára, amely 5 ingyenes, ösztöndíjas helyet ajánl fel a kárpát-medencei fiatalok számára, amit megpályázhatnak kárpátaljai fiatalok is. A lehetőség, sajnos, ideiglenes. Az öt helyet még az idén be kell tölteni, mert amennyiben ez nem történik meg, a helyekre fordított anyagi forrás elvész.

A médiával foglalkozó előadást az oktatás témája követte Oktatás határon innen és túl címmel. A panel előadói dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke, Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség Elnöke, Aáry-Tamás Lajos, a magyarországi oktatási jogok biztosa voltak.

Elsőként dr. Orosz Ildikó számolt be az Ukrajnában éppen aktuális oktatáspolitikai helyzetről. Mint azt elmondta, az „országreform” keretében létrejött egy közoktatási koncepció, amely egy tízéves távlatban szabályozná a közoktatás menetét. A koncepciónak vannak pontjai, amelyek megfelelőek lennének a kárpátaljai magyarság számára, de vannak olyanok is, amelyek nem. A rektor asszony elsősorban a pozitívumokra fektette a hangsúlyt. Példaként említette a koncepció azon kitételét, amely biztosítaná a települések számára az óvodai és elemi szintű oktatást. A koncepció másik pozitívumaként az európai normákhoz közeledő oktatási idő szerkezetének átszabását emelte ki, amely az eddig négy elemi helyett egy öt elemire épülő négy általános és három középiskolai osztályra épülne. Ez a rendszer azért is lenne kedvező, mert az öt elemi iskolai osztály alatt a tanuló már jól el tudná sajátítani az írás és olvasás, valamint szövegértés készségeit, és így a felső osztályos tananyaggal is jobban boldogulna.

Orosz Ildikó a problémák közül kiemelte a normatíva növelését. Mint elmondta, az ukrán határozat szerint egy általános iskola csak akkor működhet egy adott településen, ha van legalább 100 tanulója. Ezt az ukrán iskolák képesek teljesíteni, viszont egy-egy magyar iskola ukrán tanulók nélkül nem, ezért erre az elnök asszony szerint egy alternatív megoldást kell találni, mert így magyar iskolák tűnhetnek el, illetve a körzetesítés keretében vegyes iskolák jönnének létre. Az elnök asszony ezzel kapcsolatban fontosnak tartotta, hogy legyenek magyar oktatási-nevelési központok. Ezzel kapcsolatban hozzátette, hogy a jelenlegi törvény egyik nagy pozitívuma, hogy öt kérvény esetén az államnak kötelessége magyar nyelvű osztályt indítani, az elemi iskola szintjén, de ehhez a szülők kellenek.

Egyik negatív oktatáspolitikai történésként Orosz Ildikó az oktatásügyi miniszter leváltását említette, akinek az utódja június 25-én módosította a felvételi szabályzatot. Ennek eredményeképpen többek között a Rákóczi-főiskola felvételi menetét is meg kell változtatni, ami a felvételik előtt egy héttel kellemetlenséget okozhat a felvételiző diákoknak.

Jókai Tibor a felvidéki oktatás helyzetét részletezte. Mint elmondta, Szlovákiában rendkívül kiéleződött helyzet alakult ki az úgynevezett „kisiskolák” ügyében, amely megnevezés félreértéseket szült. A szlovák oktatásügy kisiskolának nevezi a négyosztályos intézményeket, ám kisiskolának hívják a magyar nyelvű, kevés létszámú több osztályos iskolákat is. A 2013-as kormánypárti javaslat szerint meghatározták a maximális és minimális osztálylétszámot. A később parlamenti szinten elfogadott javaslat és annak módosításai hátrányosan érintették az ott élő nemzetrész magyar nyelvű kisiskoláit, ugyanis az osztályok indításánál olyan minimumlétszámokat követel, amilyet egy kevés tanulóval rendelkező magyar iskola nem tud teljesíteni, így veszélybe kerülhet a működése. A törvényt később ellenzéki nyomásra módosították, illetve a 2015-ös életbe lépésétől az elemi iskolák egy év haladékkal élhettek, tehát elindíthatták osztályaikat a törvénynek nem megfelelő létszámmal is. Az elnök elmondása szerint a legnagyobb problémát az okozta, hogy a már említett ellenzéki párt nem közölte, hogy az egy év haladék csak az elemi iskolákra vonatkozik, sőt, kommunikációjából arra következtettek a magyar iskolák, hogy az összes tagozat élhet az egy évvel. Ennek következménye az lett, hogy több iskola illegálisan indította el osztályait. A parlamenti választások után a civilszervezetek nyomására is, a megalakuló szlovák négyeskoalíció végül hajlott a törvénymódosításra, a kisiskolákra vonatkozó minimális osztálylétszámot kiveszik a rendeletből még a tanév vége előtt, gyorsított eljárással.

A panelbeszélgetés során az előadók érintették az oktatási helyzet és a demográfia kapcsolatát, valamint a cigányság helyzetét is. Dr. Orosz Ildikó Kárpátalja vonatkozásában arról beszélt, hogy amennyiben a „magyar rítus” szerint megkeresztelt vélhetőleg magyar gyerekeket magyar iskolába adnák, akkor évente 2000 diákkal gazdagodna a kárpátaljai magyar oktatás. Azonban ez nem ilyen egyszerű. Mint az a főiskola rektor asszonya elmondta, a beiskolázást mindig meghatározza az adott politikai helyzet. Amikor az ukrán kormány különböző rendeletei szorongatták a kárpátaljai magyar kisebbséget, akkor a magyar szülők ukrán iskolába adták gyermekeiket, amikor pedig a szelek a kisebbségnek kedveztek (a magyar állam által), akkor ismét megtöltődtek a magyar iskolák, egyes esetekben ukrán gyermekekkel is. A cigánysággal kapcsolatban Orosz Ildikó úgy vélekedett, hogy bár az etnikum szociális problémáit nem tudja megoldani a kárpátaljai magyar politikai elit, az oktatásukkal viszont foglalkozni kell, ezzel is esélyt adni a cigány gyermekeknek a kitörésre. A felzárkóztatási folyamatot úgy kell elindítani, hogy ne menjen a magyar oktatás minőségének rovására. Mint elmondta, a kárpátaljai példa azt mutatja, hogy a sokak által elítélt szegregációnak az önkéntes alapokon működő formája megoldás lehet a romák társadalmi integrációjában előjövő problémákra. A különböző cigány korrekciós osztályokban a roma gyerekek gyorsabban tudnak haladni a tananyaggal, mivel nem hatnak rájuk negatívan a náluk különböző objektív okok miatt tudásban előrébb tartó nem roma társaik.

Jókai Tibor a felvidéki demográfiai kérdéssel kapcsolatban elmondta, hogy már négy-öt éve folyamatosan csökken az a beiskolázott gyermekek létszáma. A felvidéki iskolákba általában 3400 tanulót iratnak be – tette hozzá. Az egyik legnagyobb probléma a magyar óvodai csoportok hiánya a kisközösségekben. A romákkal kapcsolatban Jókai Tibor elmondta, hogy a szlovákiai iskolák tanulóinak 40 százaléka cigány, de akadnak olyan iskolák is, ahol 100 százalék az arányuk. Mint elmondta, egyes esetekben a cigányság száma menti meg az adott magyar iskolát a bezárásról. A szegregációs iskola- és osztálytípussal kapcsolatban elmondta, hogy valóban működőképes koncepciót jelenthet. Mint megtudtuk, a szlovákiai romák speciális iskolákban tanulhatnak, ahol erre kiképzett pedagógusok oktatják őket. Az iskola elvégzése után pedig lehetőséget kapnak egy szintén speciálisan számukra működtetett szakmunkásképzőben a továbbtanulásra.

Aáry-Tamás Lajos a felzárkóztatással és integrációval kapcsolatban elmondta, hogy bár a szegregáció is működhet, de Magyarországon van modell arra is, hogy lehet romákat és nem romákat együtt tanítani, tehát megoldható a probléma minden fajta elkülönítés nélkül is. Az egyik ilyen modell a helyőkeresztúri iskola is, ahol egy-egy roma gyerek 25 könyvet olvas el egy félévben.

rsz