Idén a KMKSZ hagyományos tiszacsomai honfoglalási emlékünnepségének keretében felavatták az eredetileg a vereckei honfoglalási emlékműre tervezett turulmadár-ábrázolást és íjat, amelyet az emlékmű rendszeres meggyalázása miatt inkább Tiszacsomán helyeztek el.
Grezsa István, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztos ünnepi beszédében ezeréves történelmünket idézve kijelentette: „Fájdalmainkat sokszor ki sem mondva, a magyarság megmaradásának szent ügyét mindig szívünk mélyén hordozva, emelt fővel és egyenes gerinccel, büszkén állunk a Kárpát-medencében…” Ugyanakkor elmondta: „Olyan időket élünk, hogy ha csak egy pillanatra is lankad figyelmünk, akkor olyan mértékben megváltozhat az őseink által felépített Európa, hogy rá sem ismerünk majd. Honfoglalás zajlik, de most mi vagyunk azok, akiknek földjét el akarják venni. Ironikus, hogy a kultúraváltás Rubiconja előtt toporgó Európában pont mi, kelet-közép-európai népek ismertük fel, hogy elveszhet mindenünk, ha egyezkedésbe fogunk…”
A kormánybiztos ünnepi beszédét végül a következőkkel zárta: „…arra biztatom önöket, hogy fénytelen, vergődő harcainkat is vívják meg méltósággal, mindig gondoljanak arra, hogy egy olyan nemzeti közösség tagjai, amely Álmost, Árpádot, Szent Istvánt, Rákóczit, Széchenyit és Kossuthot adta Európának. Nekünk pedig hitet és erőt életünkhöz! Isten áldja a magyarságot, Isten áldja Kárpátalját!”
Az ünnepi köszöntő után Nagy Anikó, az Ungvári Filharmónia énekesnője a Honfoglalás című dalt adta elő.
Brenzovics László parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke ünnepi beszédében emlékeztetett, a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark a Szovjetunió bukása után jött létre, a kárpátaljai magyarság elhatározásából, anyaországi támogatással. „Az elnyomatás idején a kárpátaljai magyarság lelkében felgyülemlett egy olyan akarat, hogy szeretnénk azt továbbra is bizonyítani, hogy mi ezen a földön nem jöttmentek vagyunk, hanem egy ezer éve itt, helyben lakó, kultúráját, vallását, értékeit megőrző népről van szó. S amikor teljesen másról szóló régészeti ásatások folyamán itt egy temetőt találtak, aztán kiderült az – bár nem nagyon szerették volna, hogy kiderüljön –, hogy ez egy ősi magyar temető, ezt igazolták a leletek, akkor helyi kezdeményezésre létrejött ez az emlékpark. Bizonyítani szerettük volna, hogy a történelmet nem lehet meghamisítani. A kárpátaljai magyarságnak itt, szülőföldjén mély gyökerei vannak, amit tőlünk megpróbáltak és megpróbálnak elvitatni…” Brenzovics László az avatandó turulmadár-ábrázolás kapcsán felidézte azt is, hogy a millecentenáriumi ünnepségek előkészítése idején a Magyarok Világszövetsége kiírt egy pályázatot azzal a céllal, hogy legyen újra honfoglalási emlékmű a Vereckei-hágón. A pályázatot Matl Péter munkácsi szobrászművész nyerte meg egy újszerű alkotással. A sok akadályoztatás ellenére a kárpátaljai magyarság kitartása és Magyarország támogatása lehetővé tette, hogy ez az emlékmű felépülhessen a Vereckei-hágón, amely egyfajta zarándokhelyévé vált nemcsak a kárpátaljai, hanem az összmagyarságnak – mondta el Brenzovics, hozzáfűzve: „A vereckei honfoglalási emlékműnek eredetileg voltak olyan elemei is, amelyek kapcsán azt tanácsolták nekünk, hogy ne tegyük oda, mert össze fogják törni. Ezek a részek, amelyek több évtizeden keresztül Matl Péternek a kertjében voltak, ma itt Tiszacsomán, ebben a történelmi emlékparkban kerülnek elhelyezésre.” A KMKSZ elnöke kijelentette: „Ezt a nemzetet emberek nemzedékei tartották fenn ezer éven keresztül. Most ez a kötelesség ránk hárul, nekünk kell fenntartani és továbbadni. Ilyen rendezvények, ilyen gondolkodásmód mellett, azt hiszem, erre minden reményünk megvan.”
Az ünnepi beszédeket követően Grezsa István és Brenzovics László leleplezte a turulmadarat, valamint az ahhoz vezető irányt mutató íjat ábrázoló szobrokat.
Az alkotó, Matl Péter szobrászművész elmondta: „Különös nap van ma, mert pont húsz éve kezdtünk bele a vereckei honfoglalási emlékmű építésébe, és ezek az alkotások húsz évet vártak arra, hogy méltó helyet kapjanak… Számomra ez a hely, Tiszacsoma egy híd Verecke és Ópusztaszer között, ahová elkerült az első vereckei emlékmű. Én egész életemben a művészetemmel a nemzeti tudatformálás jegyében igyekszem műveket és alkotásokat létrehozni. Ez a gondolkodásmód összeütközik a mostani új globalizációs művészeti vonulatoknak az elképzeléseivel. De vagyunk páran, akik ezt még felvállaljuk. Úgy érzem, hogy ez nemzetünk történelmi tudatát is formálja.”
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete és a Beregszászi Járási Tanács elnöke elmondta, hogy a tiszacsomai honfoglalás kori temető területén már a XIX. század végén megkezdődtek az ásatások, és az akkor feltárt leletek ma a Magyar Nemzeti Múzeumban vannak. Később, az 1980-as és 1990-es években folytatódtak a régészeti feltárások a beregszászi járási faluban, s a feltárt sírokban talált leletek láttán az ukrán és orosz régészek is egyetértettek abban, hogy ezek a honfoglaló magyarok emlékei, akik letelepedtek itt. Húsz évvel ezelőtt létesítette a KMKSZ a temető felett az emlékparkot, és a huszadik születésnapjára szép ajándékot kapott a park, egy turulmadarat. A Beregszászi Járási Tanács elnöke emlékeztette a hallgatóságot, hogy az emlékpark egy Kijevben is bejegyzett, nemzeti jelentőségű kulturális emlékhely. Elmondta, hogy az emlékhelyet tovább igyekeznek majd gazdagítani a jövőben.
Az ünnepi beszédek után gazdag kulturális program vette kezdetét az emlékparkban. A Mezőgecsei Hagyományőrzők Tüzes Liliom csoportja a Magyar vagyok című dalt énekelte, a Kék Viola tánccsoport marosszéki és szatmári táncot mutatott be. Kovács Vilmos Verecke című versét Nagy Valentin szavalta, a tiszacsomai Bokréta tánccsoport rábaközi és magyarbődi táncot adott elő, Csobolya József Kárpátalja című versét Tóth Attila szavalta, Péter Kitti Bródy János Ha én rózsa volnék… című dalát énekelte.
Sokan kipróbálták a Kész Barnabás vezette salánki hagyományőrzők jóvoltából az íjászkodást, a honfoglaló őseinkre jellemző visszacsapó íjjal. Közben a park területén ismerkedhettek az érdeklődők hagyományos népi mesterségeinkkel. A Salánkról érkezett László testvérek a hordókészítés tudományát mutatták be, a benei Bábel Zsuzsanna a szövést, Anicka Hadady Csilla a horgolást, míg a csetfalvai Gergely István a fafaragást, a salánki Kalanics Éva és fia a bőrözés és a babakészítés mesterfogásait mutatták be, közben a tiszaújhelyi Molnár Melindáék kifestették a gyerekek arcát. Volt körhinta, trambulin, ugrálóvár, hogy a legkisebbek is szép emlékekkel térjenek haza.
Badó Zsolt
