Az eltelt húsz évet ünnepelték és adtak érte hálát szombaton, szeptember 19-én Nagydobronyban. A semmiből épült fel, majd egyre erősödött, bővült, gyarapodott ennek a magyar településnek a református líceuma. A megtett utat ünnepelték a tanárok, a diákok és a meghívott vendégek istentisztelettel, múltba és jövőbe mutató gondolatokkal, diákok visszaemlékezéseivel, kiállítással, végül koncerttel.
Az ünnepség Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkésze és főjegyzője által tartott istentisztelettel vette kezdetét. Prédikációjában a líceum történetét felelevenítve elmondta, hogy amikor megjelent a terv, az ötlet, kevesen hitték, hogy „lesz valami belőle”, azokon kívül, akik Istenben bíztak. Ma pedig népes közösség gyűl össze hálát adni ennek a tanintézménynek a húszéves működéséért. „Lehet, hogy nincsenek díszes palotáink, de olyan szellemi értéket hozott Kárpátalja életébe ez a líceum, ami többet jelent minden ezüstnél és aranynál. Egy épület, amely lelki kövekből van felépítve” – mondta a lelkész.
A Nagydobronyi Református Líceum énekkarának szolgálata után Horkay László köszöntötte a meghívott vendégeket, mindannyiuk neve mellett megemlítve azt is, ki hogyan segítette a líceum épülését, működését. Az ünnepségen jelen volt Gulácsy Lajos nyugalmazott püspök, akivel nagy utakat tettek meg a líceum támogatásáért, dr. Szabó Dániel, a Református Presbiteri Szövetség Elnöke, a gimnázium alapítója, aki segédkezett a tanári kar létrehozásában, segélyek gyűjtésében, a diákok oktatásában. Köszöntötte Nagy Bélát, a Kárpátaljai Református Egyházkerület zsinatának főgondnokát, Héder János főjegyzőt, Balogh Attilát, az Ungi Református Egyházmegye esperesét, Seres Jánost, a Péterfalvai Református Líceum lelkész-igazgatóját. Az ünnepségen többek között jelen volt Ljubka Katalin, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának osztályvezetője, Vida László, Magyarország ungvári konzulja, Mélykuti Ferenc, Magyarország beregszászi konzulja. Jelen volt még Herczog György, a megyei állami közigazgatás oktatási és tudományos főosztályának helyettes vezetője, Gulácsy Géza, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, a KMKSZ Jótékonysági Alapítvány igazgatója, Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, valamint ott voltak a kanadai református egyház képviselői is, akik számára Pándy-Szekeres Dávid lelkész és tanár tolmácsolt.
A köszöntések után elsőként Gál Erika, a Nagydobronyi Református Líceum igazgatónője mondott üdvözlőbeszédet. Elmondta, hogy az elmúlt két évtizedben a keresztyén, és ezen belül a református oktatásra a fejlődés és megvalósulás időszaka köszöntött. A nagydobronyi líceum immáron egy színvonalas, szeretetteljes, keresztyén környezetet biztosító intézményként nyitja meg évente a kapuit a diákság előtt, és biztosítja a magyar oktatásukat. Az intézmény célja olyan keresztyén értelmiségi fiatalok kinevelése, akiknek értékrendszerében fontos helyet foglal el a keresztyén értelemben vett hit, tisztelet, tisztesség, becsület, emberség – fogalmazott az igazgatónő. Kitért a kárpátaljai magyarság jelenleg egyik legnagyobb problémájára, a szétszéledésre, otthonunk magyarságának elenyészésére. Hangsúlyozta, hogy úgy kell élnünk és cselekednünk a viszontagságok ellenére is, hogy Isten alkalmasnak tartson minket a megmaradásra szülőföldünkön.
Az igazgatónő után dr. Szabó Dániel, a Református Presbiteri Szövetség elnöke emelkedett szólásra, aki beszédében visszaemlékezett az indulásra, az intézmény megalakulására, arra az isteni segítségre, amely végigkísérte a líceumot húszéves, rögös útján. „Semmivel sem szeretnék a püspök úr memóriájával versenyre kelni… De én mégis úgy emlékszem, hogy ezt az iskolát Isten, Isten kegyelme alapította. Annak ellenére, hogy mi két bal kézzel, és nem mindig megszentelt szívvel, és nem mindig az Ő lelke indíttatására próbáltunk valamit tenni…” – vélekedett dr. Szabó Dániel.
Horkay László püspök szólt az indulás rögös útjáról. Beszélt a kezdeti nehézségekről: a megfelelő épület hiányáról, annak kereséséről majd megtalálásáról. Mesélt a tankönyvek hiányáról, arról, hogyan próbálták ezt orvosolni a könyvek fénymásolásával. A tanárok töretlen bizalmáról, hogy tanították a diákokat annak ellenére, hogy a fizetés korántsem volt biztos. Emlékeztetett rá, hogy annak idején még törvény tiltotta az egyházi fenntartású oktatási intézmények létrehozását – de ezt az akadályt is leküzdötte az elszántság, és megszületett a működést lehetővé tevő törvény. Visszaemlékezésében mesélt a líceum alakulásának és működésének olyan momentumairól, amelyek jól példázzák Isten munkáját és hűségét a mellette elkötelezettek és az Ő munkáját végzők életében.
Horkay László püspök visszaemlékező anekdotáit követően Nagy Béla és Héder János elismerő okleveleket nyújtottak át azoknak a személyeknek, akik részt vállaltak a líceum fejlődésében.
Az oklevelek átadása után dr. Orosz Ildikó kapott szót az ünnepségen. A líceumi választott bibliai igeversek arra buzdítják a kárpátaljai magyarságot, hogy tagjai „ne legyenek a meghátrálás emberei” – fogalmazott dr. Orosz Ildikó, utalván arra, hogy a pillanatnyi kihívásokra, problémákra megtaláljuk a megfelelő, Isten által sugallt megoldást. A húsz év és a líceum léte megerősít abban, hogy Isten valóban segíti a közös ügyet. Elmondta, hogy a nagydobronyi líceum egy háló volt a diákok számára, hiszen biztosítani tudta és tudja azokat a fejlődéshez nagyon szükséges elemeket, amelyeket az állami iskolák egyes esetekben a gazdasági helyzet miatt nem tudnak, nem tudtak. Beszéde végén a diákokhoz fordult. Felhívta figyelmüket arra, hogy ne feledjék el azt, hogy nem csak egy intézménybe járnak, hanem egy olyan oázisba, amelynek vizéből olyan baráti és kapcsolati rendszerek alakulnak ki, amelyek végigkísérik őket egész életük során. Továbbá felhívta az egykori diákok figyelmét arra: azzal, hogy visszatértek, felelősséget vállaltak az intézményért, így igyekezzenek segíteni egymásnak és a líceumban jelenleg tanulóknak is.
Az ünnepségen Ljubka Katalin átadta Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár üdvözletét. „Nagydobronyban magyarságunk megmaradását és az iskola fennállását az ilyen töretlen hitű, megújuló pedagógusok biztosítják, mint önök” – olvasta az államtitkár üzenetében Ljubka Katalin.
Potápi Árpád János üdvözlete után Gulácsy Géza, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Jótékonysági Alapítványának elnöke mondta el üdvözlőbeszédét. „Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit. Igazán csak azt érdemes megcsinálni, amit lehetetlen” – idézte Hamvas Béla szavait az elnök, majd azzal folytatta, hogy húsz évvel ezelőtt Nagydobronyban is belekezdtek egy ilyenfajta teremtésbe, amelynek megvalósulásában sokan kételkedtek. De Isten segítségével – mint fogalmazott –, kitartással létrejött a Nagydobronyi Református Líceum. Hogy miben különbözik egy egyházi oktatási intézmény egy államitól? – fogalmazta meg a szónok a kérdést, s maga adta meg rá a választ is: az intézmény lelkületében. Ez a lelkület részben hozott, részben pedig az intézmény munkálja ki. „Az egyházi intézmények életadó forrásként működnek ebben a zűrzavaros társadalomban” – fejezte beszédét a KMKSZ JA elnöke.
Az eseményen beszédet mondott még a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet elnöke, Sipos József, aki egykor diákja volt az intézménynek, Pál Sándor, a Magyar Református Szeretetszolgálat kuratóriumi elnöke, Porcsalmy László, a Johannita Segítő Szolgálat elnöke, a kanadai református egyház képviselője (beszédét Pándy-Szekeres Dávid fordította), Szilágyi István, a SARA Alapítvány elnöke, valamint a Dunakeszi Református Egyházközség delegációjának képviseletében Szőke Attila Szilárd lelkipásztor.
A jubileumi ünnepség a líceum termében folytatódott, ahol az egykori diákok egy-egy rövid beszéd erejéig emlékeztek vissza az intézményben töltött évekre. A rendezvényt késő délután koncert zárta.
karpataljalap.ne
