Szeptember 20-án a hazai könnyűzene képviselőinek találkozója után a Beregszászi Művelődési Ház színpadát és termét elfoglalta, majd betöltötte egy kis elektronikus folkmuzsika. Az utóbbi szókapcsolat okozhat némi szemöldökráncolást az autentikus népzene rajongóinak körében, de elmondanám: a The Balkan Fanatik magas fokú precizitással fuzionálja a XXI. század szólamait nemzetünk népzenei hagyományaival, aminek köszönhetően azok is ugrálni kezdenek a szűk széksorok között, akik vagy egyiket, vagy másikat nem szeretik, nem hallgatják, és/vagy nem tudják elképzelni a két irányzat szerelemgyermekét.
A Magyarországon méltán népszerű együttes vasárnap ellátogatott Kárpátaljára, és képletesen hazavitt magával számos újabb „Balkán-fanatistát”, vagy ha jobban tetszik és érthetőbb: Balkan Fanatik-istát.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) vasárnap megrendezett 20. Kárpátaljai Magyar Zenésztalálkozójának fináléjaként fellépett – szintén a KMKSZ szervezésében – a magyarországi The Balkan Fanatik együttes. Ha őszinték akarunk lenni, nem biztos, hogy a résztvevők közül sokan ismerték őket korábban, de tényként kijelenthetem: a vasárnapi produkciójuk után nem fogják elfelejteni őket, sőt!
A The Balkan Fanatik 2002-ben alakult. Az együttes tagjai több évtizedes zenei múlttal a hátuk mögött döntöttek úgy, hogy műfaji és stílusbeli határokat átlépve Balkan Fanatik néven egyesítik zenei elképzeléseiket. Yorgosz Tzortzoglou, az együttes egyik alapító tagja 30 éves zenei pályáján mindig is népzenei alapokkal dolgozott: a Barbarónak, valamint a Gépfolklór együttesnek volt a vezetője. Az ő ötlete volt, hogy a Lepés Gábor (Lepe), az együttes billentyűse – Ákos, Pierrot, valamint Ganxsta Zolee és a Kartel producertársa és hangmérnöke – által képviselt elektronikus zenét elegyítsék népzenei elemekkel. A produkcióik célja zenei kultúrák, stílusok megismertetése a hazai mellett a nyugati hallgatósággal is, ezért dalaik nemcsak magyarul, hanem több nyelven is megszólalnak. Az együttes 2003 nyara óta fellép klubokban és fesztiválokon. Többször is kitüntették őket: megkapták a Népművészet Ifjú Mestere díjat, a Fonogram Díjat, a 2004-es debütáló albumuk az év legjobb World Music lemeze lett, valamint a magyar népzenei kultúra ápolásáért nekik ítélték a Bezerédi-díjat is.
Lapunk az együttes két alapító tagját, Yorgosz Tzortzoglout és Lepés Gábort kérdezte.
– Milyen érzés volt először Kárpátaljára látogatni, az ukrajnai belpolitikai helyzet miatt nem volt-e önökben egyfajta félsz, hogy átlépjék a határt?
– Nagyon régóta szerettünk volna Kárpátaljára látogatni, csak eddig még nem jött össze, és most nagyon boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk – nyilatkozta Lepés Gábor, az együttes billentyűse.
Yorgosz Tzortzoglou elmondta, hogy számára nem jelentett különösebb problémát a határ átlépése, nem rettentette vissza az ukrajnai konfliktus, és nem alakult ki benne egyfajta távolságtartó érzés a munkácsi összetűzés híre ellenére sem. Elmondása szerint ő ilyen közegben nőtt fel:
– Nekem ez nem furcsa, én átéltem ezt a korszakot, a fiatalokat meg nem izgatja – fogalmazott a Yorgosz Tzortzoglou. – Mi a helyi magyarságért izgulunk.
Lapunknak elmondta, hogy Ukrajnából elszármazott, de rendszeresen hazalátogató ismerőseitől folyamatosan érdeklődik Kárpátalja helyzetéről, és örömmel hallja, hogy „nincs nagy baj”.
– Mondtam is nekik, hogy kaptunk ide egy meghívást, és milyen jó, hogy jövünk – fogalmazott a zenész.
– Milyen érzés volt találkozni az itteni emberekkel?
– Rendkívül kedves volt a fogadtatás – válaszolt Yorgosz. Majd Gábor folytatta: – Olyan fantasztikus bablevest ettünk, hogy szerintem otthon nem ettünk finomabbat!
– Hogyan fogalmazzák meg kárpátaljai látogatásuk célját?
– Tulajdonképpen saját magunk és mindannyiunk közös zenekultúráját hoztuk ide, és szeretnénk, hogyha nagyon sok emberhez eljutna a Balkan Fanatik muzsikája, mert szerintem olyan közös dolgot közvetítünk ide a határon túlra is, ami egy kicsit erőt ad ahhoz is, hogy itt, Kárpátalján is érdemes magyarnak maradni – mondta Gábor.
– Közös nyelvet beszélünk – egészítette ki Yorgosz – ez az, ami összeköt minket. Szívesen jövünk ide, mert itt megértenek minket, ami nagyon fontos.
A The Balkan Fanatik-koncert a meghirdetett 18 óránál valamivel később, 19 órakor vette kezdetét. Az együttes ráhangolt, felállt, majd – nem túlzok, és szigorúan pozitív értelemben – elhúzták a jelenlévők nótáját. Eleinte a közönség nagyobb része talán nem tudta hová tenni az együttes elektronikus népzenéjének sajátságos, erős és jellegzetes „bukéját”, de aztán hamar azonosultak vele, és mozgolódni kezdtek. Megmozdultak, mert amit hallottak, az jó volt, táncra való volt. Az együttes megállás és kommentár nélkül zenélt, 15 perc után pedig az első sorok megunták az ülést, gondolván, azt otthon a számítógép vagy a tv előtt kell, majd le sem ültek a kétórás koncert utolsó percéig. Röviden összegezve a produkciót és annak hangulatát: a zene fanatikusai eljöttek, hoztak magukkal valamit, átadták, mi egymásra néztünk, és örömmel elfogadtuk. Köszönjük, kérnénk még!
Fellépésük előtt a „fanatikusok” elmondták, hogy kíváncsian várják, hogyan fogadják majd a kárpátaljaiak azt a stílust, azt a kulturális irányvonalat, amelyet ők képviselnek. A fogadtatásukból, azt hiszem levonható a következtetés, miszerint várjuk vissza őket.
karpataljalap.net
