Művelődéstörténeti barangolás Popovics Béla helytörténésszel Csapon
Egyedülálló hangulatú művelődéstörténeti barangolásra invitálta a környékbeli érdeklődőket Popovics Béla helytörténész, Magyar Örökség díjas pedagógus Csapon, ahol a jelenlévők nemcsak egy kivételesen tartalmas virtuális utazás élményével lettek gazdagabbak, hanem maradandó lelki útravalót is kaptak.
A csaknem másfél órás, képekkel illusztrált, zenével és versekkel átszőtt előadásban a munkácsi helytörténész lenyűgöző alapossággal tárta fel az irodalom, a zene, a képzőművészetek, a filozófia és a történelem közötti szoros kapcsolódásokat. Az egymásra vetülő művészeti és szellemi rétegeken keresztül egy-egy korszak sajátos hangulatát, azt a korszellemet idézte meg, amelynek ismeretében az elmúlt idők napjaink emberéhez intézett üzenete is érthetővé válik.
Az esemény a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Csapi Alapszervezetének meghívására valósult meg. A szervezők hangsúlyozták: a mostani, kihívásokkal terhelt időszakban felértékelődnek a hasonló kulturális események, hiszen amikor a mindennapokat áramszünetek, bizonytalanság és fokozott lelki terhek árnyékolják be, különösen nagy szükség van a közösséget erősítő, kapaszkodót nyújtó alkalmakra.
„Nagyon fontos, hogy a kárpátaljai magyar közösség megkapja azokat a hagyományos és új programokat, amelyek egy időre kizökkentenek a hétköznapok gondjaiból” – emelte ki Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének és Csapi Alapszervezetének elnöke. E célt szolgálta február utolsó hétvégéjén a Magyar menyegző című nagy sikerű magyar film vetítése is a szövetség ungvári járási rendezvénytermében. A telt házas bemutatót követően, február 22-én pedig Popovics Béla tartott szerteágazó, dinamikus kultúrtörténeti előadást Csapon.
Balogh Lívia kiemelte: napjainkban különösen fontos, hogy a „lelket is tápláljuk, hiszen sokat beszélünk az áramkimaradásokról, a fizikai kellemetlenségekről és a családokra nehezedő stresszről. Most azonban közösen tudtunk örülni egy hihetetlenül nagy tudású ember előadásának, aki nemcsak helytörténeti tudásával, hanem az egyetemes történelmi ismereteivel is elkápráztatta a közönséget, és közben olyan üzeneteket hozott – akár Pilinszkytől –, amelyek abszolút életképesek ma is, és a ma emberének, a mai magyar léleknek szólnak” – hangsúlyozta, hozzátéve: hálásak az élményért, és visszavárják az előadót.
Popovics Béla Művelődéstörténeti barangolások című előadása az ókori világ hét csodájának felidézésével indult. Innen egyetlen gondolati ív mentén jutott el az Istár-kaputól a 137. zsoltárig, majd Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című verséig, amelyben a költő Babilonra tett utalásai mellett tesz mély hitet magyarságáról. Az előadó hitvallása – „minden mindennel összefügg” – akkor is igazolást nyert, amikor Széchenyi István városegyesítő álmát, Arany János erre utaló sorait, valamint Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő Budapest 1873-as megalakulásának 50. évfordulójára írt műveit kapcsolta össze a magyar főváros megszületésének szellemi hátterével. Ugyanezt az összefüggésrendszert példázta a Nabukodonozor alakja és az olasz szabadságeszmény közötti párhuzam is, amelyre az előadó szubjektív gondolattársítása alapján Giuseppe Verdi első operája kínál értelmezési lehetőséget.
Az előadás második részében Észak-Olaszország népesebb városai váltak a képzeletbeli utazás állomásaivá. Popovics Béla bemutatta a gótikus építészet és az európai keresztény értékrend kapcsolatát, valamint Szent Ágoston megtérésének máig ható üzenetét. Milánó kapcsán szó esett a dómban őrzött, Krisztus keresztjéhez kötődő ereklyéről, továbbá Petőfi Sándornak az Ambrosiana Könyv- és Képtár belső udvarán álló, egész alakos szobráról, amely Ferenczy Béni alkotása – ugyanazon művészé, aki az ungvári Petőfi-szobor alkotója is.
„Nagyon nagy hála van bennem azért, hogy kapok ilyen meghívásokat, és hogy megkaptam az Istentől azt a kegyelmet, hogy van türelmem kutatni, keresni, összeállítani dolgokat, és rájönni arra, hogy valójában egy nagy összefüggésrendszerben élünk, összefügg minden mindennel: filozófia, irodalom, képzőművészetek, zene – és ez egy csodálatos egységet alkot” – osztotta meg gondolatait az előadását követően Popovics Béla, akinek elmondása szerint élmény a kutatás, és öröm ezt az élményt továbbadni. Úgy véli, ha más indul el a keresés útján, lehet, hogy más összefüggésekre jut, hiszen az adott ember gondolkodásmódja határozza meg a vonalat, de éppen ez benne a kaland. A helytörténész aláhúzta: öröm látni a hallgatóság arcán a felismerés pillanatát. Mint fogalmazott, bár az áramkimaradások és a mindennapi nehézségek egyelőre megmaradnak, egy ilyen alkalom mégis adhat valami pluszt, amely segít könnyebben átvészelni a megpróbáltatásokat.
Popovics Béla előadása közben többször kiemelte: a megpróbáltatásokkal teli időszakokban különösen lényeges, hogy megőrizzük identitásunkat, és büszkén éljük meg magyarságunkat. Üzenete világosan és egyértelműen célba ért.
„Nem tudok azzal a hatalmas tudással betelni, amit az előadó képvisel, de a lelkesedése és az, amiket ma itt elmondott, s az a büszkeség, ami van benne – az rám is átragad. Megerősít abban, hogy a világ egyik legjobb dolga magyarnak lenni, hiszen olyan büszkék lehetünk arra, hogy ilyen hatalmas, gyönyörű kultúránk van, és hogy a világ minden táján találkozunk valamilyen magyar emlékkel, vagy a világ másik végére került magyarnak az alkotásaival” – fogalmazott Palkó Katalin, a KMKSZ Tiszasalamoni Alapszervezetének elnöke, hozzátéve: aki eddig kételkedett abban, milyen gazdag a magyar nyelv, kultúra és művészet, az most bizonyosságot kaphatott arról, hogy büszkeség magyarnak lenni – különösen Kárpátalján.
Vannak alkalmak, amikor nemcsak új ismeretekkel, hanem hittel is gazdagodunk – a csapi művelődéstörténeti barangolás ilyen volt. A történelem, a művészet és a hit összefonódó szálai egyszerre rajzolták ki múltunkat és erősítették meg jelenünket, emlékeztetve arra, hogy kultúránk nem csupán örökség, hanem megtartó erő, s identitásunk nem a körülményektől függ, hanem attól, hogy mit őrzünk meg belőle a szívünkben.
TV21 Ungvár, CsA
