A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), valamint a Vándormozi közös programjaként a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének Rendezvénytermében telt ház előtt vetítették a Magyar menyegző című filmet.
A film forgatása 2025 tavaszán zajlott Kalotaszegen, Magyarvista, Válaszút és Méra közelében, de készültek felvételek a szentendrei skanzen udvarán is. A Magyar menyegző világpremierje a 2025-ös év során az A kategóriás Tallinn Black Nights Film Festival versenyprogramjában, míg az ősbemutatója novemberben a Kolozsvári Állami Magyar Operában volt. Az amerikai nézőknek New Yorkban december 9-én telt ház előtt mutatták be a Magyar menyegző filmet. Magyarországon idén január 22-én mutatták be a mozikban a magyar kultúra napján, és már premier első hetében a legnézettebb filmmé lett. Párhuzamosan a határon túl is bemutatják az ottani magyar közösségeknek. Kárpátalján először Beregszászban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemen láthatták, majd a megye több településén. Csapon február 21-én, az anyanyelv nemzetközi napján került sor a vetítésre.
Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnök asszonya köszöntőjében megjegyezte, hogy az elmúlt néhány évben olyan magyar filmeket láthatott a nagyérdemű, amelyek tényleg érdemesek arra, hogy nemzeti erőt formáljanak és nemzetünk történelmének egy-egy részletét bemutassák, akár a Semmelweis, a Most vagy soha! vagy a Hunyadi című alkotások.
– Ma a Magyar menyegző c. filmre kerül sor. Itt, Kárpátalján a magyar kultúra napja környékén kezdték el vetíteni, ahogy Magyarországon és a magyar nemzet minden határon túli területén. Ebből is látszik szimbolikus üzenetként, hogy a nemzeti kormány valóban egyenrangú feleknek tekinti a határon túli magyar nemzetrészeket is. A film 50 évet repít minket vissza a történelembe, az 1970-es években játszódik, és a magyar kultúrkör egy nagyon jeles alkalmát, mindannyiunk közös értékét, az esküvői hagyományt jeleníti meg. A színészi stábban most nem jelenik meg kárpátaljai színész, ahogy más nagy filmekben megszokhattuk eddig, de büszkeség tölthet el bennünket ma is, hiszen Pál István „Szalonna” a kalotaszegi résznek a zenei rendezője és játszik is benne, s a film elején személyes üdvözlettel fordul a nézőkhöz – emelte ki Balogh Lívia, mielőtt kezdetét vette a vetítés.
A filmben két egyetemista, Péter és András zenekaruk fejlesztésébe kezd, amihez értékes gitárt vásárolnának egy ikonért, ami csak Romániában található meg. A fiúk elindulnak, útközben kiderül, hogy András unokahúga, Kati román állampolgár, és csak akkor költözhet véglegesen Magyarországra, ha valaki feleségül veszi. Peti zsarolásra beleegyezik. A lány szülei nem tudnak erről a színleges házasságról semmit, hisz Katinak családi okok miatt hozzá kellene mennie Gyurihoz, a rendőr fiához. A történet Kati testvérének, Erzsinek a lakodalma alatt folytatódik, és a vidám zenés, táncos jelenetek, időnként vérig menő szituációk mentén bemutatja a lakodalmas hagyományokat, kitér a név- és érdekházasságra, de végül győz az igaz szerelem.
Szabó Katalin, a nyugdíjasklub tagja mindenkinek ajánlja ezt a filmet.
– Volt lehetőségem ilyen táncokat látni, például Siófokon a Kálmán Imre-fesztiválon, ahol több országból voltak résztvevők ugyanilyen gyönyörű népviseleti ruhákban, és most ez hasonló élményt keltett. Visszaemlékeztem a régi szép időkre és örülök, hogy most is vannak ilyen néptánccsoportok, akik továbbviszik a hagyományainkat és ezeket a táncokat, ezt nem szabad elfelejteni!
Úr Tibor nyugdíjasban felidéződött a régi, otthoni lakodalmak hangulata.
– Mindig így bonyolódott le, ilyen menetben, szép volt végignézni. A kis verekedés ritkán került bele, de volt olyan is – mesélte.
A film Hurik Ilonában a fiatalságát idézte fel.
– Csap ugye város, de ettől függetlenül ugyanilyen forgatókönyvvel zajlottak az események, amikor nagy lagzi volt. Szerintem utoljára az én lányom lakodalma volt ilyen a városban, sátoros, végigmentek a városon, nem autóval. Ez elég régen volt, de a zene, a tánc felidézte. Bár a táncok nem a mi táncaink, de attól függetlenül a lábunkban benne van ritmus. Az ember legyen büszke magára, a nemzetére, a kultúrájára, és bármennyire is elszakít minket a határ, mint a filmbeli két fiatalt, de lélekben egyek vagyunk, a magyar szívünk egyszerre dobban – hangsúlyozta.
– Ma megint egy újabb csodának lehetünk tanúi, hiszen műfajában is újat alkotott ez a film. Egy szerelmes táncfilmről van szó, amihez hasonlót még nem láttam. Persze elfogult vagyok, mert a magyar kultúrát szolgáljuk itt nagyon sokan évtizedek óta, és ez valóban rólunk szól, arról a habitusról, arról a mentalitásról, a hihetetlen gazdag kultúrkincsről, amely itt, a Kárpát-medencében megbújik és a miénk. Ez az esküvő bárhol játszódhatott volna, az elmúlt évtizedekben megtanultuk egymás dalait, nótáit, sokszor tánclépéseit is, ahogy Pál István „Szalonnát” is megismerhette az egész nemzet. Ezek vagyunk mi, ebben van a mi erőnk, és abban a közösségben, amely bár nehéz időket él, ma mégis közel százan jöttek össze, hogy azt az ajándékot, amit a magyar nemzettől kaptunk, azt közösen nézhessük meg. Köszönet az alkotóknak, akik megörökítették közös nemzeti kincseinket, kulturális értékeinket, a Vándormozinak, a színháznak, hogy közösen ide, Kárpátaljára is elhozhattuk a magyar szót, a magyar táncot, és mindazt az életérzést, amit a nemzeti kultúra számunkra jelent – fogalmazott a vetítést követően Balogh Lívia.
Rehó Viktória
Forrás: karpataljalap.net
