A 34. alkalommal megrendezett idei Tusványos ismét fontos találkozási pontot jelentett a magyar nemzetpolitika szereplői számára. A Nemzetpolitikai kerekasztal – Ránk számíthatsz! című panelbeszélgetésen a Kárpát-medencei és nyugati diaszpórában működő jelentős magyar szervezetek vezetői, valamint a magyar kormány képviselői osztották meg gondolataikat az elmúlt év kihívásairól és a jövő teendőiről. Cikkünkben Brenzovics Lászlónak, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökének gondolatait olvashatják.
A háború alapjaiban változtatta meg Ukrajna társadalmi berendezkedését. A Szovjetunió szétesése után Ukrajnában oligarchikus társadalmi rendszer alakult ki. Különböző gazdasági-politikai csoportosulások harcoltak egymással a politikai hatalomért, az elnöki posztért, a parlamenti többségért. Ez egyfajta áldemokrácia volt, amely azon a közmegegyezésen alapult, hogy a többség elnézte az elit korrupt játékait, az elit pedig korlátozottan szólt bele a lakosság dolgaiba, „hagyta élni”.
A 2014-es Majdan, a fegyveres konfliktus a Donbászban, majd Oroszország támadása megváltoztatta a rendszert. Kialakult egyfajta neofeudális társadalom, amely a XVll. századi kozák társadalommal mutat hasonlóságot. Az ország élén álló „hetman” és a felső bürokrácia tevékenységét alig korlátozza valami. Az hivatalnokok, az erőszakszervezetek tagjai, a tisztikar, a mágnások alkotják a privilégiumokkal rendelkező nemességet. A lakosság többségének jogai korlátozottak, ők adóznak, őket hurcolják a frontra. Emellett jelentős a külföldi befolyás, és az ezt képviselő komprádor réteg.
A népességfogyás Ukrajnában drámai méreteket ölt, a demográfiai hanyatlás szinte példátlan. 2001 óta nem történt hivatalos népszámlálás, így pontos adat nincs, de az biztos, hogy míg 1991-ben az ország lakossága még 52 millió fő volt, ma már 30 millió alá csökkent. A népesség összetétele is riasztó: túlnyomórészt idősek alkotják, és a férfiak várható élettartama nem éri el a 57,3 évet. Ennek okai között szerepelnek a betegségek, a fronton történő veszteségek, valamint a lakosság tömeges kivándorlása.
Fontos szót ejteni Ukrajna ipari hátterének leépüléséről is. Az országban zajló deindusztrializáció következtében egyre súlyosabbá válik az elszegényedés, mivel a harcok éppen azokon a területeken zajlanak, amelyek korábban az ország ipari termelésének gerincét képezték. Emellett megfigyelhető egy harmadik, szintén aggasztó jelenség: a társadalmi és szellemi degradáció. Ez abban nyilvánul meg, hogy különféle törvények akadályozzák az oktatás és a tudományos élet fejlődését, gátat szabva az értelmiség utánpótlásának, ami az ország oktatási, tudományos életének, egészségügyi, szociális rendszerének, infrastruktúrájának leépülését jelenti.
Ebben a mind kevésbé barátságos közegben kell helytállnia a kárpátaljai magyarságnak. Az ukrán sajtóban közel egy évtizede rendszeresen jelennek meg ellenséges hangvételű cikkek velünk szemben. Számunkra ez nem újdonság – 2014 óta tart ez a folyamat. Ismerős már az is, hogy különböző megmozdulások során erőszakos tüntetéseket tartanak a magyarlakta városokban, vagy hogy szándékos rongálások történnek. A magyarság esetében ehhez még hozzájárul nyelvi oktatási jogainak korlátozása, szülőföldje etnikai viszonyainak megváltozása, a magyarellenes propaganda.
Elgondolkodtató, hogy a közvélemény-kutatások szerint Magyarország – az oroszok után – a második leginkább elutasított ország az ukrán társadalom körében, és mi, magyarok, a második leginkább elutasított nemzet vagyunk. Pedig a rendszerváltás után Magyarország ismerte el elsőként Ukrajna függetlenségét, és az uniós országok közül talán a leghatározottabban állt ki Ukrajna vízummentessége mellett. Mindezek feledésbe merültek, helyüket pedig Magyarország-ellenes propaganda vette át.
A kárpátaljai magyarság számára jelenleg a túlélés a cél. Ennek érdekében a közösség igyekszik megtenni, amit lehet és kell. Egyetlen magyar iskola sem zárta be kapuit, és tovább folyik az oktatás. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola egyetemi rangra emelkedik. Egyházaink, közintézményeink és magyar nyelvű sajtónk is működik. A korábbi dicső nevét bár elhagyni kényszerült a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, de szellemisége és előadásainak minősége mit sem kopott azóta sem, hogy átkeresztelték Kárpátalja Megyei Magyar Drámai Színházra. Színészeink és a munkatársak folyamatosan magas szintű előadásokkal lepik meg a környék színházkedvelőit. Hálásak vagyunk a magyar kormánynak a kitartó szolidaritásért és támogatásért. „Bízom benne, hogy meg tudunk maradni szülőföldünkön emberként, keresztényként és magyarként. Nem lesz könnyű, de hiszem, hogy mi, kárpátaljai magyarok képesek vagyunk rá” – fogalmazott Brenzovics László.
Simon Dávid
