Március 14-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola átriumában emlékeztek meg az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc kitörésének 177. évfordulójáról. Az ünnepi megemlékezést koszorúzás követte a főiskola és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előtt, majd az Arany Páva étterem mellett található Petőfi-szobornál.
A megemlékezés a Himnusz eléneklésével kezdődött. Ezután a jelenlévőket Molnár Krisztina, a Fodó Sándor Kulturális Központ vezetője köszöntötte, aki aláhúzta, hogy az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc az egyéni, nemzeti szabadság eszméjének kiteljesedését jelentette, amely a rendi társadalom lebontására és a polgári jogegyenlőség megteremtésére irányult. A március 15-én útjára indult eszmék – mint a szabadság – hosszú távon beépültek a magyar társadalmi fejlődésbe.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője felolvasta Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak a honfitársaihoz írott levelét. A miniszterelnök üzenetében kifejezte, hogy a márciusi ifjak által elindult forradalom különleges helyet foglal el a világtörténelem forradalmainak sorában. Továbbá kifejtette: „Emlékezzünk hőseinkre, a márciusi ifjakra, akik úgy győztek az elnyomás felett, hogy […] az életet tűzték zászlajukra.”
Ezt követően Ferenc Viktória európai parlamenti képviselő mondott beszédet. A képviselő asszony kiemelte: „Felemelő érzés, hogy ma EP-képviselőként itt, Kárpátalján, a szülőföldemen, a beregszászi Rákóczi-főiskolán, az alma materemben önökkel együtt fejezhetem ki legmélyebb tiszteletemet az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hősei előtt, akik elszántan hittek a magyar szabadságban és a magyar jövőben. Tisztelet a bátraknak, tisztelet 1848 magyar hőseinek, tisztelet minden nemzetnek, amely a szabadságáért harcol. És tisztelet minden kárpátaljai magyarnak, mert legalább akkora hit és bátorság szükséges ma itt, a háború sújtotta Ukrajnában az emberként való túléléshez és a magyarként való megmaradáshoz, mint amilyen a márciusi ifjak szívében izzott. De higgyék el, mert épp onnan jövök, bátorság ma Európában is magyarnak lenni. Bátorság ma nem a fősodorhoz tartozni, kiállni az igazunkért, akkor is, ha nem népszerű az álláspontunk. De hisszük, hogy a történelem minket igazol majd. Ez a hit, ez a vízió segített át minket a történelem viharain, melyek számtalanszor tépázták meg közösségünket. A kárpátaljai magyarság sok tragédiát megélt és túlélt. Átvészeltük a málenkij robotot, a szovjet elnyomást, a megfélemlítéseket, és át fogjuk vészelni a mostani háborús időszakot is. […] Az igazi belső erőt és találékonyságot az ember épp a krízisekben fedezi fel magában. Nem vagyon, ház vagy autó, hanem bátorság, problémamegoldó készség és kitartás. Ez a mi kárpátaljai magyar DNS-ünk.”
Ezt követően Ferku Szilveszter, a Rákóczi-főiskola Filológia Tanszékének munkatársa adott elő egy Kormorán-dalt.
Nagy-Vargha Zsófia, a Kulturális és Innovációs Minisztérium fiatalokért felelős helyettes államtitkára is szólt az ünneplő közönséghez. Beszédében kifejtette: „Éljen a világ bármely pontján magyar, március 15-én ugyanúgy dobban a szívünk. Nemzeti ünnepeink ugyanis az összetartozás ünnepeivé is váltak Washingtontól Londonig, Csíkszeredától Szabadkáig, Beregszásztól Sopronig. A szórványban és Kárpát-medence-szerte készülnek az iskolákban, óvodákban a kis piros-fehér-zöld zászlók, és ilyenkor koszorúk kerülnek az 1848-as emlékművekre.”
Ezután Béres József, a Rákóczi-főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének másodéves alkalmazott matematika szakos hallgatója mondott beszédet, összekötve a 177 éve történt eseményeket napjaink érzésvilágával.
Az ünnepi beszédeket követően a Rákóczi-főiskola falán, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház falán s a beregszászi Petőfi-szobornál helyezték el koszorúikat a képviselők, oktatási és civil szervezetek vezetői. A Petőfi-szobornál Ferku Szilveszter előadta a Nemzeti dalt.
Az eseményen részt vett Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke is.
Lőrinc Ingrid
