A háború és béke fogalmak már visszavonhatatlanul beleivódtak a kárpátaljai emberek mindennapjaiba. Az előbbi éppen zajlik, mindenki várja az utóbbit. Az élet viszont addig sem állhat meg. Ezt a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács (KMTT) munkatársai is így gondolják, ezért a turisztikai élet jelenlegi nehézségeit igyekeznek enyhíteni, kiküszöbölni. Emellett a szülőföldünkre jellemző értékeket szeretnék visszahozni a köztudatba, azokat megtartani, fejleszteni és továbbadni. A kárpátaljai turisztikai helyzetről, a szakmai szervezet elmúlt évéről, jövőbeli terveiről, illetve a közösségi munkáról beszélgettünk Mester Andrással, a KMTT elnökével, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) gazdasági-önkormányzati titkárával, Mezőgecse elöljárójával.
– Hogyan indult a 2024-es év? Miben volt más a közelmúlt korábbi éveihez képest?
– A KMTT számára is nehéz volt a 2024-es év, de tulajdonképpen a Covid–19-pandémia óta elmondható, hogy eléggé nehéz idők köszöntöttek a turizmusban dolgozókra Kárpátalján. A járvány miatt a külföldi és belföldi turisták látogatása egyaránt megtorpant. A háború kezdetével pedig végleg elzárkóztak a külföldi turisták. Amellett, hogy turisták sem nagyon vannak, a turizmussal foglalkozók nagy része sincs itthon. Ezért nehéz a turisztikai életet tovább vinni.
Viszont a KMTT és a KMKSZ szempontjából a 2024-es év legnagyobb turisztikai eseménye a Tiszacsomai Árpád Vezér Látogatóközpontnak a megnyitása volt. Tavaly a KMKSZ támogatásával már ezer 7. osztályos kárpátaljai iskolás vehetett részt a látogatóközpont programjain. Emellett külön is bejelentkeztek különböző iskolás csoportok, de voltak óvodások, kisiskolások, középiskolások és nyugdíjascsoportok is. Ez valamilyen szinten elindította a környék belföldi turizmusát. Hála Istennek, akik eljöttek ide, azok a jó hírét viszik a központnak, és a visszajelzésekből kitűnt, hogy ilyen attrakciók kellenek Kárpátaljára, mint ez, amely egy 4 órás programot sok tartalommal tölt meg.
– Milyen konkrét feladatokat sikerült megvalósítaniuk e téren a 2024-es évben? Melyek a kárpátaljai magyar turizmus fejlesztésének fő stratégiai szempontjai?
– Még a koronavírus-járvány előtt megnyertünk egy EU-s pályázatot a KMKSZ-szel közösen, amelynek keretén belül tájházakat hoztunk létre, és különböző képzéseket szerveztünk, EU-s projektekben vettünk részt. 2024 volt az az év, amikor lezártuk ezt a projektet, mindkét részét sikeresen teljesítettük. Tiszacsomán létrehoztuk a Jurta Tájházat, Nagymuzsalyban és Salánkon új tájházakat létesítettünk, illetve Visken a Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség tulajdonában lévő tájházat bővítettük egy kovácsműhellyel, lenfeldolgozó üzemmel és egy kis pavilonnal. Úgy gondoljuk, hogy ha turisták érkeznek Kárpátaljára és meglátogatják ezeket a tájházakat, akkor helyi tárgyi értékek mellett be kell mutatnunk a szellemi értékeinket is, hogy mi jellemezte a különböző vidékeket. Ennek értelmében Visken a kovácsmesterséget és a lenfeldolgozást, Salánkon a kádárkodást, Nagymuzsalyban a gyümölcsfeldolgozást, Tiszacsomán pedig a honfoglalás korát idézi a tájház.
Maguk a tájházak is a tartalmas programok útján indultak el, így reméljük, hogy a háború után azokban is tudunk majd a tiszacsomai látogatóközponthoz hasonló projekteket szervezni. Természetesen ezeken a településeken a helyiek részvételét várjuk, a KMTT koordinálása mellett. Például Nagymuzsalyban és Salánkon is a KMKSZ helyi alapszervezetei fogják a programokat szervezni, lebonyolítani, Visken pedig a Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség programjain vehetnek részt a turisták. Úgy gondoljuk, amellett, hogy Kárpátaljára hívjuk a turistákat, a helyi embereknek is meg kell ismerkedniük a saját vidékükre jellemző értékekkel, hagyományokkal.
– Milyen irányba tart a kárpátaljai turisztikai élet?
– A lovas hagyományok visszahozatala a kárpátaljai magyarság életében nagyon fontos, hiszen ez a múltunk egy jelentős részét képezi. Az évszázadok során mindig is társa volt a magyar embereknek a ló. Viszont a szovjetrendszerben ezt kiölték a helyi magyarságból, csupán az igavonó lovak maradtak meg. Volt egy olyan felhívásunk is, hogy ha a szovjetrendszer előtti időkből maradtak meg olyan fotók a családoknál, amelyek a lovas korszakot idézik, akkor azokat küldjék be hozzánk, és mi készítünk belőlük egy tablót. A beküldött fotókon olyan díszes felszereléseket láthatunk, hogy még egy mai lovas felvonuláson is nyugodtan el lehetne indulni velük, tehát nem áll távol tőlünk a lovas kultúra.
– Voltak-e új kiadványaik?
– A két EU-s pályázat – amellett, hogy tájházakat, illetve mobilszínpadot hoztunk létre – keretében különböző kiadványokat is megjelentettünk. Tájházakat, illetve a környékbeli településeket mutatunk be bennük. Túraútvonalakat is felvázolunk, hiszen a Bakancsra fel! című hiánypótló kiadványt is létrehoztuk. Horváth Zoltán elnökségi tagunk jóvoltából ez az olvasmány megfelelő útmutatást ad azon Kárpátaljára érkezőknek, akik a Kárpátokban szeretnének kirándulni. Ukrán és magyar nyelven egyaránt elérhető. A magyar változatot a Nemzeti Kulturális Alap segítségével 2024-ben újra tudtuk nyomtatni, mert az első kiadás mind elfogyott.
– Milyen rendezvényeket, programokat, képzéseket sikerült megvalósítaniuk a 2024-es évben?
– Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a különböző turisztikai partnerszervezeteinkkel mind Kárpátalján, mind a határon túl. 2024-ben Magyarország Ungvári Főkonzulátusa szervezésében részt vettünk egy szakmai látogatáson Budapesten, a Magyar Turisztikai Ügynökségnél. A küldöttség tagjai voltak a kárpátaljai megyei turisztikai vezetők, illetve Kijevből az Ukrajnai Turisztikai Ügynökség képviselői is. A látogatás célja az volt, hogy a magyar turisztikai tapasztalatokból próbáltak meríteni, a pozitív szegmenseket elsajátítani. Egynapos rendezvény lévén nem jutott sok mindenre idő, de nagyon pozitív volt az ukrán kollégák benyomása. Reméljük, hogy a Magyarországon jól működő turisztikai csomagokat át tudják majd ültetni a gyakorlatba.
Mi is szerveztünk a kárpátaljai idegenvezetőknek egy study tourt, amelyen bemutattuk az attrakciókat, tájházakat a számukra. Ha a háború után újraindul a turizmus, és ők nyitottak rá, akkor a saját programjaikba be tudják illeszteni ezeket a programelemeket. Tehát számíthatunk rá, hogy a Belső-Ukrajnából érkező turisták ezekre a helyekre el fognak látogatni.
Volt egy nagyobb volumenű rendezvényünk is: megszerveztük a Beregszászi Adventi Vásárt, amely idén jótékonysági akcióval volt egybekötve. Ezt az eseményt a KMTT már 2014 óta a KMKSZ-szel közösen szervezi meg. A rendezvényen részt vettek a környékbeli kézművesek, civil és egyházi szervezetek. Egy súlyos betegségben szenvedő beregszászi anyuka gyógykezelésére több mint 50 000 hrivnya gyűlt össze a rendezvényen.
Tiszacsomán is voltak nagyobb rendezvények. Például a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének (KMNE) a gyereknapja, amelyen több mint 600 gyerek vett részt. Ezen a napon egy kis időre elfelejthettük, mi is zajlik Ukrajnában.
Kikapcsolódtunk, de tulajdonképpen ezeknek a rendezvényeknek ez lenne a legnagyobb feladata, hogy picit a mindennapi életből kiragadjuk a gyerekeket és azokat, akik itt vannak Kárpátalján. Ez egy üzenet azok felé is, akik külföldön vannak, hogy a többség még itthon van, és hazavárjuk azokat, akik elmentek.
– Milyen tervei vannak a KMTT-nek 2025-re?
– 2025 első rendezvénye egy lovasképzés. Ez egy másfél hónapos oktatás, amelyen a Budapesti Gazdasági Egyetem Testnevelési Karának a tanára fog több hétvégén foglalkozásokat tartani. A KMKSZ Elnöksége úgy gondolta, hogy szükség van egy ilyesfajta képzésre is. Azt, hogy hogyan kell lovagolni, hogyan kell a lovakat megfelelően ellátni, nyilván tudjuk, de azt nem, hogyan kell oktatni a lovaglást. Tehát ez a képzés kifejezetten arra fog irányulni, hogy megtanítsa azokat az embereket, akik a központban dolgoznak vagy kívánnak majd a jövőben dolgozni, hogy legyen egy alapképzésük a lovasoktatással kapcsolatosan. Mindenki reménykedik a béke eljövetelében, így mi is. Reméljük, hogy hamarosan újra meg tudjuk szervezni a különböző turisztikai rendezvényeinket.
– Községi elöljáróként hogyan értékelné az elmúlt évet?
– A helyzet sajnos igen elkeserítő. A magyar települések lakosságának jelentős része nem tartózkodik itthon. Az idő múlásával egyre több család jelzi azt, nagy a valószínűsége annak, hogy nem térnek vissza. A mindennapi működés is hatalmas kihívás, mivel pont az a rétege hiányzik a helyi közösségünkből, amelyik gondoskodni tudna a többiekről. Azok nincsenek itthon, akik biztonságérzetet adnak egy közösségnek. Ilyen körülmények között különösen felértékelődik az, ha van összetartás. Ez az összetartás szintet lépett, nemcsak a falvakon belül van meg, de a szomszédos falvak közösségei is segítik egymást. Példaként lehet felhozni, hogy sajnos vannak olyan szomorú helyzetek, amikor egy temetés alkalmával nincs a településen annyi férfi, hogy el tudnák végezni a sírásást, így szomszédos településről is kell hívni embert. Továbbá szakmunkást is nehéz találni. Nem építkezésről van szó, mivel az jelenleg szinte nincs. A mindennapi élet fenntartásához szükség van például fűtésszerelőre, vízvezeték-szerelőre stb. Jelenleg ha egy kazán elromlik, több napra van szükség, hogy egy szerelő el tudjon menni az adott családhoz. Egyszóval a 2024-es év a létfenntartásról szólt. Próbáljuk működtetni közösségeinket, próbáljuk fenntartani magunkat. Hála Istennek a magyar közösség él és élni akar. Várjuk a változást, reméljük, a 2025-ös esztendő elhozza számunkra a várva várt békét.
– Ezen a területen milyen tervekkel, reményekkel tekintenek a jövőbe, milyen dolgokat szeretnének megvalósítani?
– A mindennapi gondok ellenére bízunk a jövőben. 2024-ben sikerült létrehoznunk Mezőgecsében egy Pajtaszínházat, melyet szintén egy európai uniós pályázatból valósítottunk meg erdélyi testvértelepülésünkkel, Egrivel. A háború kitörését követően kezdtük el a mezőgecsei ravatalozó építését a helyi családok adományaiból. A mezőgecseiek adományaiból 70%-ban elkészült állapotban adtuk át a Beregszászi Polgármesteri Hivatalnak, melyet már az önkormányzat fog befejezni. A példánkat követve immár szinte minden beregszászi kistérségi településen elkezdődött a ravatalozók építése. Pozitív számomra, hogy sikerült megtartani óvodánkat és iskolánkat is. Egyházaink működnek, lehetőségeikhez mérten segítik a közösség tagjait. Tervünk a megmaradás, ezért dolgozunk!
– Mit tehetünk egymásért a jelenlegi helyzetben?
– Össze kell tartanunk, segítenünk kell a közösségünk minden tagját. Nem szabad feladnunk, és ami a legfontosabb, hogy minden szinten meg kell tartanunk az egységet, egy ilyen kis közösség számára bármilyen megosztottság végzetes lehet. Nem szabad az egyéni érdekeket a közösség érdekei elé helyezni. A háborúnak még nincs vége, de sajnos már vannak a magyarság megosztására irányuló kísérletek. Egyes politikai erők próbálnak kiemelni kárpátaljai, ukrajnai magyarokat, akiket mint kapcsolattartót, közvetítőt jelölnek ki. Ez nem helyes, a kárpátaljai magyarságnak vannak érdekvédelmi szervezetei, akiknek az a feladatuk, hogy tartsák a kapcsolatot és védjék a magyar közösség érdekeit. Ilyen például a KMKSZ is, amely megalakulása óta következetesen politizál és hozzájárult ahhoz, hogy még mindig létezik és aktív az ukrajnai magyar közösség. Meggyőződésem, hogy minden olyan eset, amikor a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezetei helyett önjelölt személyekkel tárgyalnak bizonyos politikai szervezetek, az a magyar közösség ellen irányul. Úgy gondolom, hogy a kárpátaljai magyarság elég bölcs ahhoz, hogy ezt meglátja és nem dől be az ilyen politikai cseleknek.
– A kárpátaljai magyarság megmaradása, szülőföldön való boldogulása, reményteljes jövője érdekében milyen intézkedések megtételét látja szükségesnek akár lokálisan, akár a régiót nézve?
– A legfontosabb a biztonság, ami nem feltétlenül jön el a háború befejezésével. Rengeteg harcot kell még megharcolnia a kárpátaljai magyarságnak, hogy valóban biztonságban legyen a közösségünk. Akkor jönnek majd haza azok, akik jelenleg külföldön vannak, ha vége lesz a háborúnak, és jogbiztonság lesz Ukrajnában. Ehhez az kell, hogy a kisebbségi jogainkat tiszteletben tartó törvények szülessenek, bízzanak benne, hogy Ukrajnában is van magyarként jövőnk. Személy szerint bízom abban, hogy Ukrajna európai integrációja előbb-utóbb bekövetkezik, a határok átjárhatók lesznek. Akkor viszont már nem fog számítani, hogy Mezőgecsében vagy Tarpán, Beregszászban vagy Vásárosnaményban élünk, hisz mindenhol szinte ugyanazon lehetőségek lesznek elérhetők mindannyiunk számára. Ahhoz azonban, hogy kisebbségi jogaink biztosítva legyenek számunkra, nem elég, ha mindent megteszünk, szükség van arra, hogy a magyar nemzet többi része is mellettünk legyen, és nemzetünknek olyan vezetői legyenek, akik kiállnak értünk a nemzetközi politikai életben, ahogy hála Istennek ezt most a jelenlegi magyar vezetés is teszi.
B. TH.
