Idén a sokéves hagyományoktól jelentősen eltérően zajlott a tanévnyitó a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskolában. Szeptember 1-jén reggel nemcsak az ünneplő ruhás gyerekek gyülekeztek izgatottan a tanintézmény udvarán, hogy megkezdjék a 2023–2024-es tanévet, hanem a tanárok és a szülők is gondterhelten várták az első csengő ünnepét.
Ezúttal az iskola udvarán az ukrán állami lobogó és a tanintézmény zászlaja mellől hiányzott a magyar zászló, nem csendült fel a magyar himnusz és a csengőről is lekerült a nemzeti színű szalag. Mindez rányomta bélyegét a hangulatra.
– Nagyon szomorú vagyok és nagyon nagy a felháborodás bennem, hogy Munkács vezetése ilyen helyzetet teremtett a magyar iskola kapcsán. Ez a cinizmus, ez az agresszivitás döbbenetes számomra, hogy el akarják törölni a magyar oktatást itt, ebben a gyönyörű Latorca-parti városban, és nagyon hamar megtalálták a kiszolgáló személyzetet, azokat az embereket, akik ezt megvalósítják, vagy meg akarják valósítani, a komisszárok mindig előkerülnek – jegyezte meg Popovics Béla pedagógus az ünnepség előtt.
Mint mondotta, a városvezetés már másodszor teljesen jogtalanul felmentette Schink István iskolaigazgatót. Utána kineveztek egy óvodaigazgatót az iskola élére, aki semmilyen szakmai tapasztalattal nem rendelkezik, inkompetens az egész dologban, magyarul nem tud, a magyar közösség érzéseit, értékeit nem érzi, egyszerűen nem tagja a közösségnek. Ez a nő nagyon hamar hozott egy segítőt magának, aki szintén nem rendelkezik olyan kvalitásokkal, ami az iskolavezetéshez szükséges.
– Gyorsan akartak ukránosítani, de nem számítottak a kollektívánk ellenállására, ez az egyértelmű ellenállás lelassította az ukránosítási folyamatot, de egyértelmű a cél, hogy a magyar iskolát megszüntessék. A szülők eleve azért íratják ebbe az iskolába a gyerekeket, hogy magyarul tanuljanak, sok nem magyar szülő is szeretné, ha gyermekét magyarul oktatnák, és ezek a jogok sérülnek, meg az a hagyomány, ami nagyon régen megvan a város gyönyörű, fantasztikus hangulattal, hagyományokkal, tradíciókkal rendelkező iskolájában. S ami számomra döbbenetes, hogy ugyan Ukrajna minden szinten deklarálja, hogy az Európai Unió tagja akar lenni, s az EU-ban alapérték a kisebbségeknek a védelme, ehhez képest, ami most történik, ez a legsötétebb sztálini időket idézi. Az, hogy a nemzeti szimbólumainkat nem tudjuk használni, hogy a csengőről leveszik a piros-fehér-zöld szalagot, hogy a nemzeti imánkat nem tudjuk elénekelni, ez döbbenet a számunkra.
Kitartunk, egyrészt bízunk az Isten gondviselő szeretetében, másrészt abban, hogy a tantestületnek ez a nagyon határozott, egységes kiállása megmarad, ami egy óriási erő, továbbá nagyon bízunk a sajtónyilvánosságában, ami szintén óriási támasz számunkra, illetve a magyar közösségnek a támogatásában. Mindaz, amit mi kérünk és követelünk, az a törvény és alkotmány adta jogunk – fogalmazott Popovics Béla.
Beszélgetésünket vidám zene törte meg, és kezdetét vette az ünnepség: két tanuló felváltva magyar és ukrán nyelven vezette a műsort. Az állami himnusz után egyperces csönddel emlékeztek a háború áldozataira, majd tapssal fogadták a 22 első osztályost.
Ezután Marija Pauk megbízott igazgató köszöntötte a szülőket, a vendégeket, az első osztályosokat.
– Szívből szeretnélek köszönteni benneteket az első nap alkalmából az iskolában. Jó egészséget, bölcsességet, türelmet és békés égboltot kívánok mindannyiunknak!
Az egyházak képviselői – Pogány István atya és Gulácsi Dániel tiszteletes – Isten áldását kérték a kezdődő tanévre.
Az iskolai közösség új tagjai, az elsősök versikékkel mutatkoztak be, majd a végzősöktől szimbolikus ajándékot kaptak emlékbe.
Popovics Zente végzős tanuló előadásában Reményik Sándor Templom és iskola című versét hallhatták a jelenlévők.
„Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!…”
Az egyébként is megható szavak kíséretében az iskola tantestülete, egykori tanárok és szülők a tér közepére vonultak és csöndben szinte farkasszemet néztek az új iskolavezetéssel ‒ilyen csendes tiltakozással fejtették ki véleményüket a kialakult helyzetről. Végül a tömegből kivált Popovics Piroska Csenge és egy nemzeti színű gyertyát helyezett el a feszület mellé az asztalra.
Az ünnepség végén Márkus Johanna 1. és Lengyel Roland 11. osztályos tanuló szólaltatta meg az új tanév kezdetét jelző csengőt.
Az ünnepség befejezését követően Popovics Pál pedagógus elmondta:
– Furcsa időket élünk, utoljára talán a Szovjetunióban lehetett olyan időszak, amikor a magyar embereket megpróbálták eltiporni, a hagyományainkat nem tisztelni, nemzeti szimbólumainkat tiltani. Sajnos meg kellett élnem, hogy a saját anyaiskolámban, ahová jártam és ahol sohasem volt probléma abból, hogy itt magyarul tanulunk, tanítunk, használjuk a nemzeti jelképeinket, egyszer csak megjelenik egy új erő, egy új hatalom, és erővel próbálják elvenni tőlünk azt, ami a miénk. Ezt mi nem hagyhatjuk! Nagyon büszke vagyok a tanári karunkra és a szülői közösségünkre, hogy kiállnak az iskoláért, kiállnak mellettünk, és nem hagyjuk, hogy azt, ami nekünk jár, ami a miénk, azt elvegyék!
Furcsa időket élünk, de mi megpróbáljuk ezeket a mostani furcsaságokat kicsit ellensúlyozni azzal, hogy megmutatjuk, csendben is, törvényesen is ki tudunk állni a magunk igazáért, mert nem hagyjuk a templomot és az iskolát!
Koroly Mária, az iskola egykori pedagógusa, jelenleg a szülői tanács elnöke a 6. osztályban kiemelte: váratlanul ért mindenkit az, hogy indokolatlanul leváltották az iskolaigazgatót, aki 17 éve példásan vezette az iskolát.
– Mindenki, akinek a gyereke ide jár, sokkolva van ettől az egésztől. Teljesen igazságtalannak tartjuk, ami történik, úgy érezzük, hogy a jogainkat, a magyarság jogait meg akarják nyirbálni. Nagyon szeretnénk, ha ez változna, s ami tőlünk telik, mindent megteszünk ennek érdekében. Amikor megtörtént az első leváltás, összegyűjtöttük az aláírásokat, és beadtunk egy indítványt a városházára, hogy indokolják meg a leváltást, amit be is iktattak, de érdemleges választ erre nem kaptunk. Ettől függetlenül nem adjuk fel!
A teljes körű tájékoztatás érdekében megkérdeztük Marija Pauk megbízott igazgatót:
– Egy célom van, magasabb szintre emelni az iskolát, a legjobb iskola Munkácson – ez a célom, és úgy gondolom, hogy én ezt elérem.
Arra kérdésre, hogy az ünnepségen a magyar közösség miért nem gyakorolhatta a jelképek használatára vonatkozó alkotmány által garantált jogait, megjegyezte: „Jelenleg mi Ukrajnában élünk. Az állami szimbólum, a címer, a zászló és a himnusz ukrán, ezért Ukrajna-szerte csak ilyen zászlók lesznek. Mi csak a törvényeket alkalmazzuk, Ukrajnában élünk és ukrán szimbólumokat használunk.”
Az igazgatónő úgyszintén hozzáfűzte: idén 19 osztályban 499 gyerek tanul. Mivel nagyon alacsony a születések száma a városban, jelenleg nem terveznek ukrán osztályokat, idén nem indítottak ukrán első osztályt, a továbbiakban a szülők igényétől függ.
Marija Pauk arra az újságírói felvetésre, hogy nem rendelkezik iskolai gyakorlattal, kifejtette:
– Úgy gondolom, hogy nem lesz nehéz, mert 18 évet dolgoztam óvodában, vezetői beosztást töltöttem be, megbirkózunk. Minden jó lesz, az Isten segít. Nem beszélek magyarul, fogunk tanulni.
Rehó Viktória
Kárpátalja hetilap
