A Szolyvai Emlékparkbizottság a Magyar Művelődési Intézettel és az UNE UMOTI Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszékével közösen idén is megszervezte a már hagyományos nemzetközi tudományos konferenciáját, melyen anyaországi, vajdasági és kárpátaljai szakemberek tartottak előadásokat. A Gulág-Gupvi-kutatók nemzetközi fóruma 2022 elnevezésű program kezdetén a szervezők közös imával és gyertyagyújtással emlékeztek meg a Gulág áldozatairól.
A nemzetközi konferencia lényege, hogy közelebb hozza a málenkij robot témájával kapcsolatban kutató szakembereket, olyan platformot biztosítson számukra, ahol megoszthatják egymással az eddigi tényfeltárásokat, a kutatások jelenlegi helyzetét, és betekintést nyújtsanak az emlékezetpolitikába. A konferencia házigazdájaként Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Mint mondta, az Oroszország által most indított háború is bizonyítja, hogy az emberek nem tanulnak a történelemből. Ezért is fontos, hogy minél szélesebb körben tárgyalják a munkatáborokba elhurcoltak történeteit.
A nyitógondolatokat követően az előadóké volt a főszerep. A konferencia első felében dr. Zubánics László történész, PhD (Gut), az UNE UMOTI Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszékének vezetője tartott előadást A kárpátaljai magyarok és németek internálása és deportálása 1944 és 1945 között címmel. dr. Zékány Krisztina nyelvész, PhD (Ungvár), az UNE UMOTI Magyar Filológiai Tanszékének vezetője a Gulág-Gupvi-kutatók nemzetközi fóruma Kárpátalján 2021 c. tanulmánygyűjteményt és évkönyvet mutatta be szerkesztőként. Marosi István görögkatolikus áldozópap, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégium igazgatója, egyháztörténész A harmadik fiú lelkületével. Ortutay Elemér kárpátaljai görögkatolikus hitvalló pap című emlékkötetet ismertette.
Dr. Molnár D. Erzsébet történész, PhD (Beregszász, GKNT-tag), a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont igazgatója Makkosjánosi foglyok, három napra elhurcoltak az MNL hadifogoly-adatállományában címmel tartott előadást. A szakembert előadását követően kérdeztük, aki elmondta: „Igazán pontos információt akkor kaphatunk, ha mélyfúrásokat végzünk egy-egy kisebb települést illetően, s így elkészül előbb-utóbb valamennyi település elhurcolási térképe. Ha mélyrehatóan kutatjuk, akkor hozzájárulhatunk ahhoz, hogy minél teljesebb képet kapjunk az elhurcolások körülményeiről. Most egy újabb lehetőség nyílt meg a kutatók előtt, mivel 2019-ben Magyarország megkapta Oroszországtól a szovjet táborokban raboskodó magyar hadifoglyoknak és civil elhurcoltaknak az adatbázisát. Ez az adatbázis 682 ezer nevet tartalmaz. Tulajdonképpen a Magyar Nemzeti Levéltár égisze alatt létrejött egy kutatócsoport, amelynek az a feladata, hogy összevesse azokat a listákat, amelyek már a kutatók birtokában vannak azzal a hatalmas adatbázissal, melyet rendelkezésükre bocsátottak. Itt felsejlik egy nagy kérdőjel, hogy ez a 682 ezer név mennyire teljes, az akkori Magyarországról van-e szó, melybe még beletartozott Kárpátalja, Erdély és a többi elcsatolt terület, vagy a jelenlegi ország területén levő régiók adatbázisát tartalmazza. Az a célunk, hogy adott régiót, adott településeket kiválasztva összehasonlítsuk a már meglevő, feltárt nevekkel az adatbázist.
– Kárpátalján szinte nincs olyan település, ahol ne lenne emléktábla az elhurcolt áldozatokról. A Makkosjánosiban feltárt áldozatok listája megtalálható ebben az adatbázisban?
– A Kárpátaljai Területi Állami Levéltárban van egy lista, melyet 1945-ben állítottak össze, ez a névjegyzék 125 fogolynak a nevét tartalmazza. Közülük 69-en katonaként estek fogságba, a másik részük pedig, akiket elhurcoltak civilként a táborba. A 69 katonafogolyból eddig 22-t találtam meg, és az elhurcolt civilek ötven százaléka nincs benne. Tehát azt mondhatjuk, hogy az adatbázisban nem teljesen találhatók meg a nevek.
Dupka György történész, a KMMI igazgatója, a Szolyvai Emlékparkbizottság felelős titkára, a konferencia szervezője elmondta: „Az első konferenciát 1989. november 18-án a KMKSZ szervezésében tartottuk Beregszászban, és akkor még 150 túlélőt sikerült meghívni az eseményre, ahol a felszólalások után az a határozat született, hogy minden éven szervezzük meg az emlékkonferenciát, amit azóta rendszeresen meg is tartunk. Az elmúlt évtizedek során közel hetven könyv jelent meg úgynevezett tanulmányok, elemzések, az akkori túlélők visszaemlékezései alapján. Kapcsolatban vagyunk a Pécsi Német Körrel, melynek tagjai Magyarországon zászlóshajói a málenkij robot kutatásának. Az évek során rájöttünk, hogy nemcsak minket érintett ez a borzalom, hanem alapvetően érintette az egész Kárpát-medencét, így úgy gondoltuk, hogy a tudományos konferenciát kibővítjük a határokon túlra, és azóta rendszeresen meghívunk határon túli előadókat is. Hiszen nagyon fontos, hogy azokat a jelentős kutatási anyagokat, amelyeket sikerül feltárni egy-egy kutatónak, egymás elé tárjuk, és folyamatos kapcsolat legyen a kutatók, történészek, szakemberek között.”
Az esemény második felében előadást tartott még Bimba Brigitta, a Debreceni Egyetem Történelem és Néprajzi Doktori Iskolájának abszolvált hallgatója, Meskó János (Ungvár) helytörténész, a Szolyvai Emlékparkbizottság munkácsi várban elhelyezett Gulág-Gupvi állandó kiállításának megbízott igazgatója, Mihajlo Miszjuk, a Kárpátaljai Területi Állami Levéltár igazgatója, főlelvéltáros, Dupka Nándor (Ungvár), az UNE UMOTI Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszékének hallgatója.
Az előadásokat követően a megjelentek megkoszorúzták az Európa–Magyar Ház udvarán található, a málenkij robotra elhurcolt áldozatoknak emléket állító táblákat, valamint a beregszászi sztálinizmus áldozatainak emlékművét.
VE
