Magyarország miniszterelnöke a külhoni magyarságért végzett áldozatos tevékenységet 1995 óta rangos díjjal ismeri el, mely a külhoni magyarságért végzett kimagasló közéleti tevékenységekben, az oktatásban, a kultúrában, a nemzet örökségének megőrzésében, az egyházi életben, a tudományban, a tömegtájékoztatásban, a gazdasági önszerveződésben kiemelkedő teljesítményt nyújtó magyarországi és külföldi személyeknek és szervezeteknek adományozható. A Külhoni Magyarságért Díj 2019-től viseli a 2018-ban elhunyt Kallós Zoltánnak, a nemzet művészének, Kossuth-nagydíjas néprajztudósnak, a Magyar Művészeti Akadémia néhai tagjának a nevét. A kitüntetések átadása minden évben Szent István királyunk és államalapításunk ünnepe, augusztus 20-a alkalmával történik.
A díjkiosztóra idén is ünnepélyes keretek között, augusztus 19-én került sor a Nemzeti Hauszmann Program keretében korhűen felújított Budavári Palota Főőrség épületében. A díjazottak között volt Milován Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) tiszteletbeli elnöke, az 1956-os magyar forradalom kárpátaljai résztvevője. A kitüntetéseket Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára adta át.
A rendezvényt megtisztelték jelenlétükkel a kormány tagjai, országgyűlési képviselők, egyházi méltóságok, a Köztársasági Elnöki Hivatal és az Országgyűlési Hivatal vezetői és munkatársai, a Magyar Állandó Értekezlet és a Magyar Diaszpóra Tanács tagszervezeteinek vezetői, a köztestületek és háttérintézmények vezetői, valamint a média vezetői és munkatársai mellett Balázs-Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke.
Nemzeti imádságunk közös eléneklését követően Szent István-énekeket adott elő Bognár Szilvia népdalénekes.
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár nyitóbeszédében hangsúlyozta: „Bennünket, magyarokat összeköt közös nyelvünk, kultúránk, hagyományaink, történelmünk és nemzeti ünnepeink is. Március 15-e, augusztus 20-a és október 23-a olyan mérföldkövek a számunkra, amelyeknél megállva lehetőségünk van a nemzeti összetartozásunk érzésének közös megélésére. Megtapasztaljuk egyénenként és közösségi szinten is, hogy nem vagyunk egyedül a világban, mindenhol számíthatunk nemzettársaink támogatására és szeretetére Kanadától Új-Zélandig vagy Argentínától Svédországig. Még inkább igaz ez a Kárpát-medencei térségekre.” Hozzátette, hogy augusztus 20-a a legrégebbi nemzeti ünnepünk, amely világi és egyházi ünnep is egyben. Majd a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjról úgy fogalmazott: „Szimbolikus az, hogy a Kárpát-medencében és a diaszpórában is jól ismert Kallós Zoltánról nevezték el a miniszterelnök által adományozott, a külhoni magyarságért végzett kimagasló közéleti, gazdasági, tudományos, kulturális és oktatási tevékenységet elismerő díjat.” A szórványban élő magyarság körében végzett népzenei és néprajzi gyűjtő- és ismeretterjesztő munkája a folytatása volt annak, amit Kodály Zoltán és Bartók Béla a népzene terén elkezdett. Egy 2015-ös interjúban azt mondta Kallós Zoltán: „a magyarság nem osztható meg” – emelte ki Potápi Árpád.
A mai díjazottak is olyan személyek és szervezetek, akik a nemzeti összetartozás érzését a közösségük érdekében erőforrássá tették, ezáltal gazdagítva a külhoni magyarság életét – fogalmazott. Az államtitkár beszédében elmondta: a mai egyre bizonytalanabb és nehezebbé váló világban adjon biztonságot az, hogy minden magyar tudhatja, cselekvő összefogásban gondoskodunk egymásról. „Magyarország minden magyar hazája, minden magyar számíthat Magyarországra, ahogyan mi is számítunk minden magyar emberre” – emelte ki. A politikus arra is rámutatott: mindezt „12 év szorgalmas és nemzetépítő munkája teszi lehetővé. Felépítettünk egy erős intézményrendszert, megszilárdítottuk a gondoskodó közösségeket, s növeltük a szülőföld megtartó erejét. A jövőre nézve most is az a fontos, hogy a közös munkánk gyümölcseit megóvjuk és megőrizzük”. A nemzeti összetartozás tudata is kell ahhoz, hogy nemzetünk biztonságban élje át a mostani nehezebb időket. Lehetőség van arra is, hogy megújuljunk és valami újat teremtsünk. Ennek gyökere nemzeti kapcsolataink megújításából táplálkozhat. „Dolgozzunk úgy, hogy egy év múlva el tudjuk mondani, sikerült összezárnunk és együtt gondolkodnunk” – mondta Potápi Árpád János.
Beszéde végén Magyarország kormánya nevében megköszönte a díjazottaknak a nemzet érdekében hosszú évtizedeken keresztül elvégzett munkájukat. Ezt követően pedig átadta a kitüntetéseket.
Kárpátaljáról Milován Sándor, a KMKSZ tiszteletbeli elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács egykori képviselője vehette át a megtisztelő elismerést a közéleti-politikai tevékenysége, a kárpátaljai magyar közösség megmaradása, a kárpátaljai magyar tannyelvű oktatás fejlesztése érdekében végzett több évtizedes, kiemelt jelentőségű, áldozatos munkája elismeréséül. Milován Sándor az 1956-os kárpátaljai események résztvevőjeként, a forradalom eszméinek elkötelezett ápolása mellett közösségépítő tevékenységével meghatározó szerepet vállalt a kárpátaljai magyarság kultúrájának és hagyományainak ápolásában, megmaradásában és fejlődésében. Nevéhez fűződik a nagyszőlősi önálló magyar iskola és a beregszászi főiskola létrehozása, a Kárpátalja hetilap megalapítása.
A díjat összesen tíz határon túli területen tevékenykedő személynek, illetve szervezetnek ítélték oda, akik és amelyek a kárpátaljai kitüntetett mellett a következők voltak: Bogdán Zsolt, a kolozsvári teátrum színművésze; Kolozsi Tibor, az erdélyi szobrászat kiemelkedő egyénisége; Márton Árpád székelyföldi képzőművész, a gyergyószárhegyi alkotótábor egyik alapítója; Szobiné Kerekes Eszter, a felvidéki magyar népi kultúra és hagyományok ápolója; Bence Lajos muravidéki József Attila-díjas magyar költő, a Muravidéki Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet volt igazgatója; a Pázmaneum Polgári Társulás; a Martonosi Testvériség Művelődési Társulat; a Muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület és a Verseci Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület.
A díjak átadása után a brassói Mátka néptánc- és népdalcsoport, illetve zenekar előadásában katonadalokat hallhattak és kalotaszegi táncokat tekinthettek meg a jelenlévők. Az ünnepi alkalom a Szózat közös eléneklésével ért véget.
A rendezvényt követően Milován Sándor elmondta, hogy nagyon megtisztelő számára a kitüntetés, és nagyon örül, hogy átvehette. „Ha a mottóját kellen megfogalmazni ennek a díjnak, akkor azt mondanám: »nem feledünk, emlékezünk, senki nincs elfelejtve, semmi nincs elfelejtve«. Végignézve a díjazottakon, kevesebb mint 20 év munka senki mögött nem áll. Nagyon fontos, hogy akik hozzáteszik a magyar nemzet fejlődéséhez a munkájukat, erőfeszítésüket, egy életmű eredményeként kapják meg ezt a díjat” – fogalmazott. Majd hozzátett: „Milyen jó lett volna, ha 30 évvel ezelőtt egyeseket, akik ma már nincsenek köztünk – és akik megérdemelték volna –, fel tudtunk volna terjeszteni erre az elismerésre.”
Potápi Árpád János a sajtó munkatársaihoz szólva úgy fogalmazott: „Én azt gondolom, hogy az idei évben is nagyon jó kezekbe kerültek a díjak, amelyeket a miniszterelnök adományoz, hiszen ezek a személyek és szervezetek az elmúlt évtizedekben nagyon sokat tettek azért, hogy az adott közösségek megőrizzék a magyar identitásukat.”
Dankai Péter
