Az Európai Unió (EU) kisebbségpolitikájáról, az EU és Ukrajna kapcsolatáról, a kárpátaljai magyarság helyzetéről, a környezetvédelem fontosságáról kérdeztük interjúnkban Bocskor Andrea kárpátaljai származású európai parlamenti képviselőt.
– Az Európai Parlament Fidesz–KDNP-frakciójának képviselőjeként második ciklusát tölti Brüsszelben. Az ötéves ciklus felénél tartva milyen észrevételei vannak az Unió politikájáról?
– Az Unió politikája egyre uniformizáltabb, és sajnos egyre inkább balra tolódik. Ennek jó példája az Európai Néppárt (EPP), amely az Unió legszámottevőbb politikai ereje volt, de már nem azt a konzervatív-keresztény értékrendet követő párt, amelyhez anno a Fidesz csatlakozott. Ezért született az a döntés, hogy elhagyjuk a pártcsaládot. Az EPP sajnos elvesztette a gerincét, és sokszor behódol a baloldal, a liberálisok akaratának, mivel a politikai korrektségre hivatkozva nem merik vállalni eredeti elveiket.
Az EU migrációs politikája, genderőrülete, erőszakos LMBTQ-propagandája, az, hogy beleszól a tagállamok belügyeibe – például hogyan neveljük gyerekeinket –, az, hogy lassan betiltja a karácsonyt, Jézus Krisztus és a keresztény nevek használatát, elfogadhatatlan és túllép minden határon. Mindemellett a liberális tolerancia csak addig terjed ki, míg mindenki egyetért a mainstreammel, a más véleményen levőkkel szemben kettős mérce, jogállamisági eljárások és kondicionalitás érvényesül.
A másik, ami szembetűnő, az pont a kisebbségvédelmet érinti. Úgy tapasztalom, hogy sokkal nehezebb most átvinni a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó kezdeményezéseket pl. az EP-ben is, mert csak a szexuális kisebbséggel vagy a migránsokkal „divat” foglalkozni. Még bonyolultabb a feladat, ha Ukrajnáról van szó, hiszen az ukrajnai kisebbségek helyzetét az orosz–ukrán viszony szemüvegén keresztül szemlélik. Az Unió így szemet huny az alapvető emberi jogok negligálása felett, hiszen a kisebbségi jogok részei az alapvető emberi jogoknak. Ez azt is jelenti, hogy a kisebbségi jogokat feláldozzák a geopolitikai érdekek oltárán.
Nehéz dolga van azoknak a képviselőknek, pártoknak, akik a tradicionális, konzervatív keresztény kultúra értékeit képviselik, valamint az alapvető emberi és szabadságjogokért, köztük a kisebbségi jogokért küzdenek. De mi kitartunk, és tesszük a dolgunkat.
– Számos alkalommal tett tanúbizonyságot, hogy kárpátaljai származású képviselőként szívén viseli szülőföldje és a kárpátaljai magyarság sorsát, s fontosnak tartja, hogy szót emeljen a helyi magyarság érdekei és védelme mellett. Milyen változások következtek be az EU kisebbségpolitikájában?
– A nemzeti kisebbségek védelmére szolgáló jogi keretrendszer még az 1990-es években jött létre főként az Európa Tanács égisze alatt, önkéntesen csatlakozó országok részvételével, szankciók nélkül. Mára ez a keret elavult és nem kellően hatékony, hisz sok esetben éppen az államok nem tartják be, akiknek garantálniuk kellene a kisebbségi jogokat. A kisebbségi jogok garantálása és tiszteletben tartása fokmérője a demokráciának és egy társadalom fejlettségének. Minél fiatalabb egy adott nemzetállam, annál jellemzőbb a sovinizmus és a nacionalizmus. Az erős nemzetek tudnak toleránsak lenni úgy, hogy közben tisztában vannak a saját értékeikkel. Mivel kiderült, hogy szükség lenne uniós kisebbségvédelmi keretre, néhány éve számos kezdeményezés indult ennek érdekében, de sajnos bebizonyosodott, hogy az EU nem akar jogilag felelősséget vállalni sem a területén, sem az EU szomszédságában élő nemzeti kisebbségekért. Itt az Európai Bizottság által elutasított Minority SafePack polgári kezdeményezésre gondolok, amelyet több mint egymillió európai uniós állampolgár és az EP is támogatott. Ezzel nemcsak az Unióban élő őshonos nemzeti kisebbségeknek fordított hátat, de még kilátástalanabbá tette az EU-val társult országokban élő kisebbségek helyzetét, akik abban reménykedtek, hogy majd – az Unió példáját követve – az ő országukban is érvényesülnek a kisebbségi jogok. Az EU nem szolgál jó példával e téren a csatlakozni vágyó vagy társult országainak, így Ukrajnának sem.
Az is elfogadhatatlan, hogy az EU egyre több területen alkalmazza a kettős mércét, különbséget tesz a kisebbségek között. Míg valamelyik távoli országban élő kisebbségek, pl. ujgurok helyzetét szívügyének tekinti, addig a kárpátaljai magyarok ellen elkövetett jogsértéseket, atrocitásokat szemrebbenés nélkül veszi tudomásul. Továbbá míg az LGBTQ-közösségek vélt vagy valós sérelmei esetén szigorúan felszólal az EU, addig az őshonos nemzeti kisebbségek problémáit szőnyeg alá sepri, és tagországi kompetenciára hivatkozik.
– (Mikor) Történhet előrelépés az európai őshonos kisebbségek jogérvényesülése érdekében?
– A Minority SafePack elutasításával az EU-nak továbbra sincs hatásköre a nemzeti kisebbségek védelmében, de a kezdeményezők, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) nem adta fel, és az EU Bíróságán keres jogorvoslatot.
A nemzeti kisebbségek védelmében több nemzetközi szervezet is működik, kisebb-nagyobb eredménnyel. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemzeti kisebbségek főbiztosa fontos szerepet tölt be a kisebbségvédelemben. A jelenlegi főbiztossal, Kairat Abdrakhmanovval gyakran értekezem a kárpátaljai magyar kisebbséget érintő jogszűkítésekkel kapcsolatban, aki idén ősszel Kárpátaljára is ellátogatott, és helyben tájékozódott a magyar kisebbség helyzetéről. Fontos megemlíteni az Európa Tanácsot is, amely a kisebbségi jogok védelmében a legszélesebb nemzetközi jogi szerződéses hátteret adja a keretegyezménnyel és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájával. Novemberben ért véget az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának soros magyar elnöksége, melynek egyik súlyponti témája a nemzeti kisebbségek hatékony védelmének előmozdítása volt. Az ENSZ-nek is van kisebbségi kérdésekkel foglalkozó különleges előadója – jelenleg Fernand de Varennes tölti be a posztot –, akivel több tárgyalást folytattunk, és már részt vett egy általam, a kárpátaljai kisebbség védelmében szervezett rendezvényen is, illetve a FUEN, amely a kisebbségvédelemmel foglalkozó civil és politikai szervezeteket tömöríti, és kifejezetten a kisebbségek nemzeti érdekképviseletére jött létre.
Nagy sikernek tekinthető, hogy a KMKSZ-t is tagjai közé fogadó, nagy presztízsű IDC–CDI, a kereszténydemokrata pártokat tömörítő ernyőszervezet júliusban a KMKSZ kezdeményezésére határozatban állt ki a kárpátaljai magyar kisebbség nyelvi és oktatási szerzett jogai mellett, és elítélte a Mirotvorec, valamint más szervek politikai nyomásgyakorlását.
Tehát a szervezeti keret- és normarendszer létezik, a hatékonyságát viszont növelni kellene. Remélem, hogy hamarosan nagyobb előrelépést tudunk elérni az őshonos nemzeti kisebbségek jogérvényesülése érdekében.
– Munkájának eredményeként Kárpátalja nemcsak politikai szempontból került fel a térképre, hanem a Brüsszeli Kárpátalja Napok szervezésével kulturális szempontból is. Miért tartja fontosnak, hogy napirenden tartsa ezt a kérdést?
– A Brüsszeli Kárpátalja Nap fő célja, hogy a vidék kulturális, történelmi, művészeti, gasztronómiai különlegességeinek bemutatása mellett napirenden tartsuk az aktuálpolitikai történéseket, és első kézből értesüljenek Európa fővárosában a kárpátaljai magyarokról. A kárpátaljai magyar közösség jogfosztását, anyanyelvi oktatási rendszeréhez való ragaszkodását gyakran nem értik Brüsszelben, távolinak tűnnek a vidék és az ott élők gondjai. Immár hatodik almalommal sikerült színvonalas rendezvényt vinni Brüsszelbe, mellyel hagyományt teremtettünk, és egyre jobban felfigyelnek ránk. A rendezvények után többször előfordult, hogy a közönség soraiból jöttek oda hozzánk, és elmondták, hogy hallottak a problémáinkról, de azt nem tudták, hogy ilyen rossz a kárpátaljai magyarság helyzete. Vannak visszatérő, nem magyar anyanyelvű nézőink is, akik számára örömteli, hogy más vidék kultúrájával ismerkedhetnek meg. Célunk, hogy a Brüsszelben élő magyarság mellett az uniós intézményekben dolgozó más nemzetiségűek is részt tudjanak venni a Kárpátalja Napon. Úgy gondolom, hogy a rendezvénnyel Kárpátalja és a magyar kultúra hírnevét öregbítjük, emellett kárpátaljai politikusok, oktatási szakemberek, történészek adnak valós választ a felmerülő kérdésekre, mutatnak reális képet a kárpátaljai valóságról, és nem utolsósorban kárpátaljai büszkeségeink, színészek, táncosok, festők, színtársulatok előtt nyílik meg a lehetőség, hogy bemutassák a mi Kárpátaljánkat.
– Október közepén rendezték meg a konfliktusmegelőzésnek és a kisebbségek jogvédelmének szentelt Európai Regionális Fórum negyedik ülésszakát, melyen a KMKSZ képviselőjével számos javaslatot fogalmaztak meg a kárpátaljai magyarság védelmében. December elején került sor az ENSZ Kisebbségi Fórumára, melynek fókuszában a konfliktusmegelőzés és a kisebbségek emberi jogai álltak. Az előzetes regisztráció ellenére a kárpátaljai magyarság képviselői nem kaptak szót a tanácskozáson, míg az ukrajnai kisebbségek helyzetét vázoló ukrán álláspont többször is helyt kapott. Mi a véleménye erről a kontrasztról?
– Dr. Váradi Natáliával, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docensével, aki a KMKSZ-t képviselte, októberben részt vettünk az Európai Regionális Fórum ülésén. Amellett, hogy felszólaltunk, ajánlásokat is beterjesztettünk az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségeket érintő diszkriminatív helyzet javítása érdekében. Sikerként könyvelhetjük el, hogy az ajánlásokba a mi javaslataink is bekerültek. A fórum ajánlásai általános megfogalmazások, amelyek felszólítják az országokat a kisebbségi jogok tiszteletben tartására, pl.: hatékony részvételi lehetőség biztosítása a kisebbségek számára az őket érintő törvények és politikák kidolgozásakor, végrehajtásakor és ellenőrzésekor, kvótarendszer kialakítása a hatóságok részéről a kisebbségek részvételi lehetőségének biztosítására a politikai és állami struktúrákban, az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés és a megkülönböztetésmentesség biztosítása, beleértve a kisebbségi nyelveken történő oktatást, képviselőik bevonását, aktív részvételét a nemzeti kisebbségek oktatásával kapcsolatos politikák és programok kidolgozásába, továbbá olyan fontos rész is bekerült, hogy az állami szereplőknek és köztisztviselőknek tartózkodniuk kell attól, hogy a kisebbségeket potenciális nemzetbiztonsági fenyegetésként azonosítsák be. Az Európai Regionális Fórumon elért eredmények fényében bizakodva vártuk az ENSZ Kisebbségi Fórumát, mely négy regionális fórum tapasztalatát kellett összesítse. Ennek ellenére egyikünk sem kapott szót. Nehéz eldönteni, hogy ennek politikai motivációja volt-e, de míg egyes kisebbségek védelmében többen is szót kaptak, vagy pl. Ukrajna képviseletében többen felszólaltak, de csak a krími tatárok helyzetét ismertették, elmondható, hogy lehetséges. Remélem, hogy a következő fórumon nem történik ilyen diszkrimináció.
– Miben más az ukrajnai nemzeti kisebbségek helyzete az 1990-es évekhez képest?
– Sajnos a kilencvenes évekhez képest Ukrajna kisebbségpolitikája száznyolcvan fokos fordulatot vett. 1991-ben írta alá, 1993-ban lépett életbe a Magyarország és Ukrajna közötti jószomszédsági megállapodás, amelyben a két ország vállalta, hogy kölcsönös védelemben részesítik az egymás területén élő nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, vallási és nyelvi identitását. Az utóbbi években Ukrajna sorozatosan megszegi a megállapodásban vállaltakat. 1992-ben Ukrajnában elfogadták a kisebbségi törvényt. Most ott tartunk, hogy hamarosan Ukrajnának nem lesz kisebbségekről szóló törvénye, csak nemzeti közösségekről szóló, amivel felrúgnak minden nemzetközileg elfogadott standardot. Az ENSZ legutóbbi Kisebbségi Fórumán az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottja is pont ezt bírálta, hogy sok ország úgy próbálja meg kikerülni a kisebbségi jogok védelme terén tett kötelezettségvállalásait, hogy a kisebbségeket érintő jogszabályok megalkotásakor megváltoztatja a terminusokat.
1989-ben alakult meg a KMKSZ, 1991-ben a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, 1994-ben kezdte meg működését a mai II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elődje. Ma ezeket az intézményeket sorozatos atrocitások érik, a KMKSZ ungvári székházát robbantásos merénylet érte, az Ukrán Biztonsági Szolgálat kommandósai megrohamozták a magyar kisebbségi szervezeteket, képviselőit politikai nyomás alatt tartják. A 2017-ben elfogadott oktatási törvény, a 2019-ben elfogadott nyelvtörvény, az idén elfogadott őshonos népekről szóló törvény és a most készülő nemzeti közösségekről szóló törvény mind azt bizonyítják, hogy a kilencvenes évekhez képest óriási visszalépés tapasztalható az ukrán kisebbségpolitikában, egyre inkább megfosztják az Ukrajna területén élő nemzeti kisebbségeket a korábban gyakorolt jogaiktól.
– Figyelemmel kísérve munkásságát megállapítható, hogy nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelemre. Júniusban Határokon átnyúló összefogással a tiszta Tiszáért címmel nagyszabású online konferenciát szervezett, melynek célja volt a tiszai szennyeződés magas fokú problémájának nemzetközi és európai uniós szinten való ismertetése, a környezetvédelem fókuszba helyezése szakemberek, hivatalok, civil szervezetek és aktivisták bevonásával, valamint a jelenlegi tarthatatlan helyzetre való hatékony megoldások keresése. Fél év távlatából sikeresnek tartja a konferenciát?
– A visszajelzések alapján elmondható, hogy sikeres volt a konferencia. Tisztában voltam vele, hogy Kárpátalján is komoly gondok vannak a Tisza hulladékkal való szennyezettségével, és már évek óta terveztem egy környezetvédelmi témát érintő konferencia megszervezését. Ljasuk Dimitrij A Tisza nevében filmjét látva eldöntöttem, hogy minél előbb be kell mutatni uniós szinten is ezt a több, köztük EU-s országokat is érintő problémát. Fél évvel a konferencia után is pozitívan említik azt, pl. az egyik előadó, Markku Markkula, a Régiók Európai Bizottságának tagja, az intézmény környezetvédelmet is érintő szakbizottságának ülésén említette a konferenciánkat, és elismerését fejezte ki, hogy komolyan foglalkozunk a Tisza szennyezettségének problémájával.
Örömmel tölt el az is, hogy Kárpátalján fontos lépések történnek a hulladékszennyezés csökkentésére, a szelektív hulladékkezelés mielőbbi megszervezésére. Pl. Viktor Bucsinszkij, a KMKSZ, én és a Mathias Corvinus Collegium közösen mozgalmat kezdeményeztünk, melynek köszönhetően szelektívhulladék-gyűjtő dobozokat és szemléltetőtáblákat helyeztek ki minden beregszászi iskolában. Nagyon fontos, hogy már gyermekkorban megismertessük a környezetvédelem fontosságát, hogy környezettudatosságra neveljük gyermekeinket.
– Mit üzen a kárpátaljai magyaroknak?
– Azt üzenem, hogy tartsanak ki anyanyelvük és szülőföldjük mellett. Ehhez kívánok hitet a Jóistenben, aki a nehéz helyzeteket is a javunkra tudja fordítani. Kívánok erőt, hogy minden nehézség közepette is meg tudják őrizni nemzetünk kultúráját és anyanyelvünket. Ne adják fel a küzdelmet, merjenek kiállni jogaikért!
Képviselői munkám során minden erőmmel azért küzdök, hogy segítsem és támogassam a kárpátaljai magyar közösség ügyét, nem hagyom szó nélkül az őket ért sérelmeket. Bár rengeteg nehézséggel kell megküzdenem, mint ahogy a kárpátaljai magyar közösségnek is jogaik érvényesítése érdekében, de hiszem, hogy „minden lehetséges annak, aki hisz” (Márk 9, 23).
Az anyaország és kormánya az elmúlt tíz évben mindig kiállt közösségünk mellett, az is ennek a felelősségvállalásnak a része, hogy a Fidesz–KDNP lehetőséget biztosított az EP-képviseletre. Fontos év lesz 2022, hiszen Magyarországon országgyűlési választások lesznek, melynek fontos tétje van: lesz-e a magyar érdekekért kiálló nemzeti kormány, vagy a külhoniak ellen uszító balliberális erők kerülnek hatalomra. Ez egyáltalán nem mindegy számunkra, kárpátaljai magyarok számára sem, így fontos, hogy aki teheti, vegyen részt a választásokon!
Boldog, egészségben és sikerekben bővelkedő új évet kívánok mindenkinek!
Csuha Alexandra
