A málenkij robot áldozataira emlékezett Kárpátalja magyarsága
Kárpátalja magyar és német lakosainak 77 évvel ezelőtti elhurcolására, a Szovjetunió II. világháború utáni, etnikai alapon történő deportálási akciójának áldozataira emlékeztek az egykori szolyvai gyűjtőtábor területén kialakított emlékparkban a kárpátaljai magyarság képviselői, valamint magyar diplomaták.
Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke köszöntötte a Covid–19-világjárvány miatt a korábbi évekhez képest kevesebb megemlékezőt. Beszámolt az emlékparkban elvégzett fejlesztésekről, a megfigyelő kamerarendszer kiépítéséről, a park rendezéséről, amelyet anyaországi támogatók segítségének köszönhetően végezhettek el. Elmondta, hogy 2021. február 25-én, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján az emlékparkbizottság a Munkácsi Vármúzeummal közösen, a munkácsi várban megnyitotta a Totalitárius elnyomó rendszer kárpátaljai tevékenységét dokumentáló anyagok című állandó kiállítást. Tóth Mihály kiemelte, hogy a Szolyvai Emlékparkbizottság tagjai folyamatosan kutatják a levéltárakban a korszakkal kapcsolatosan fellelhető anyagokat, tudományos konferenciákat szerveznek, és az elmúlt időszakban három könyvet is kiadtak. Ugyanakkor idén keserűen újra megjegyezte: „Hetvenhét évvel ezelőtt történtek azoknak a tragikus események, amelyre hivatott emlékeztetni mai rendezvényünk is. Valamint majd 31 évvel a független Ukrajna megszületése után, az ukrán államhatalom részéről mind a mai napig semmiféle elmozdulás e kérdés hivatalos elismerését illetően nincs.” Az emlékparkbizottság elnöke nehezményezte továbbá, hogy az illetékes ukrán szervek kitiltották az országból Tilki Attilát, a Magyar Országgyűlés képviselőjét, aki rendkívül eredményes munkát végez a Kárpátaljával szomszédos Csonka-Bereg lakosságának 1944-es elhurcolásával kapcsolatos tényanyag feltárásában, és eddig minden évben jelen volt a szolyvai megemlékezésen.
A himnuszok eléneklése után történelmi egyházaink képviselői Pogány István római katolikus plébános, Pocsai Vince és Dávid Árpád református lelkészek és Szkoropádszky Péter görögkatolikus parochus emlékezett meg népünk gyászos korszakáról és imádkoztak az áldozatok lelki üdvéért.
Íjgyártó István, Magyarország kijevi nagykövete egy személyes történettel kezdte emlékező beszédét, a Beregszászban letelepedett anyai nagyapja történetét mesélte el, akit egy korábban sokat pártolt, kedvenc ruszin kollégája mentett meg a lágertől. „A szolyvai emlékhely ügye hosszú utat tett meg a teljes elhallgatástól addig, amíg elfoglalhatta helyét a kárpátaljai és az egyetemes magyarság emlékezetében. Tisztelet és köszönet jár azoknak, akik ezért áldozatos munkát végeztek. De ott kell lenni ennek az emlékparknak az egyetemes emberiség emlékezetében is, hiszen emlékeznünk kell egy olyan korra, mikor közösségek elpusztításának szándéka a hatalmi politika részévé vált. Amikor a túlélésért való küzdelmében az egyén a saját magára nézve pusztító, megalázó lépésekre kényszerült. Amikor az elhallgatás, a hamisítás még azt is meg kívánta akadályozni, hogy az utódok legalább méltó módon megemlékezzenek. Itt, Kárpátalján – én úgy hiszem –, a szolyvai emlékhely ezen túlmenően még egy különös szimbolikus erővel is bír, hiszen kísérlet történt arra, hogy ennek a sokszínű vidéknek az etnikai arányait, a békés együttélést mindörökre megváltoztassák. A csoda határával felérő dolog, hogy a kárpátaljai magyarság túlélte a szolyvai traumát és az utána következő megpróbáltatásokat” – fogalmazott a magyar nagykövet, aki a mai helyzetre utalva hozzáfűzte: „A közösséget meg lehet semmisíteni úgy is, ha korlátozzuk nyelvhasználatát, ha megakadályozzuk oktatását, ha intézményeit veszélyeztetjük, ha vezetőit zaklatjuk és elüldözzük.”
Dr. Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora azon vélemények kapcsán, amelyek feleslegesnek tartják a múltba révedést, hangsúlyozta: „Ahhoz, hogy megteremtsük a közös jövő alapjait, hogy együtt haladhassunk előre, szükségünk van közös igazodási pontokra. 1944 ősze minden kétséget kizáróan közös tragédiája valamennyi kárpátaljai magyarnak, olyan történelmi emlék, amely összeköt bennünket. Én ezért tartottam fontosnak, hogy itt legyek ma, és fejet hajtsak az áldozatok emléke előtt.”
A Tiszacsillag asszonykórus megzenésített lágerverseket énekelt, majd Dupka György, a Szolyvai Emlékparkbizottság felelős titkára mondott zárszót, kiemelve az általuk szervezett emlékkonferencián elhangzott, az 1944-es eseményekkel kapcsolatosan feltárt újabb adatokat.
Végül a Szózat eléneklése után az emlékművet megkoszorúzták a jelenlévők, mások mellett Íjgyártó István, Magyarország kijevi nagykövete és Vida László ungvári magyar konzul, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke és Molnár László, a KMKSZ kulturális titkára, Orosz Ildikó és Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke és rektora, Zubánics László, az UMDSZ elnöke, Jevhen Tiscsuk, a Kárpátaljai Megyei Államigazgatási Hivatal Kulturális Nemzetiségi és Vallásügyi Főosztályának vezetője, Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere és a vitézi rend, valamint a Szent György Lovagrend képviselői.
Badó Zsolt
