A Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem program keretén belül Kárpátalján felajánlott búzát idén nyolcadik alkalommal öntötték össze ünnepélyesen augusztus 14-én, ezúttal is a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonban.
– Idén a program Tiszacsomán a búzatáblák megszentelésével vette kezdetét májusban. Most pedig hálát adunk az idei termésért. Nagyon nehéz és válságos időszakot tudhatunk a hátunk mögött, melyben a félelem és a kétségbeesés volt az úr, de a gazdák vetettek, s ahol a szükség megtelepedett, oda képesek adni – kezdte köszöntőbeszédét Katona Viktória, a gyermekotthon lelkészigazgatója, majd bemutatta a vendégeket. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja, Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzul, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségének képviselői, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) középszintű és alapszervezeti elnökei, a KMKSZ ISZ vezetősége, megyei és járási képviselők, polgármesterek, a „Pro Agricultura Carpatika” Megyei Jótékonysági Alapítvány Kuratóriumának tagjai, falugazdászai, tanintézetek igazgatói és még sokan mások.
Őr Hidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke a kezdeményezés történetét felidézve elmondta, hogy ami 8 éve egy szimbolikus gesztusként indult a magyar–magyar összefogás jelképeként, az mostanra a Kárpát-medence egyik legjelentősebb karitatív akciójává nőtte ki magát. Kárpátalja kezdetektől rész vesz a munkában.
– Tavaly mintegy 103 tonnányi búza gyűlt össze. Az idei év sokkal nehezebb volt a gazdák számára az időjárási körülmények miatt: volt olyan mező, hogy május végén, június elején lehetett a földre hajtani. A szükségesnél sokkal később sikerült csak elvetni, sőt, sok helyen a vetést is kiette a víz. De itt vagyunk, és az adományozók beszállították a búzát a gyűjtőpontokra.
A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy még a búzaösszeöntő ünnepséget követő néhány héten is adományoznak több tíz mázsa kenyérgabonát.
– Jelen állás szerint 89 tonna 884 kg búzát adták le a gyűjtőpontokra 1 222 gazdától. Fontos megjegyezni, hogy nemcsak a mennyiség, de a gazdák száma is folyamatosan nő – emelte ki Őr Hidi László, és mindenkinek köszönetet mondott az adományozásban és a lebonyolításban való részvételért.
Szólláth Tibor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Hajdú-Bihar megyei elnöke, Hajdúnánás város polgármestere tolmácsolta Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) elnökének az üdvözletét és elmondta: a kezdeményezés, amely mintegy 10 évre tekint vissza, példa nélküli.
– Baranya megyéből indult, s az első évben 10 tonna gabona gyűlt össze, ehhez képest most 1100 tonna fölé tendáljuk a mennyiséget. De ez nem verseny. Maga az, hogy ez a program átszövi a Kárpát-medencét és a diaszpórát is, azt jelenti, eltaláltuk a magyar emberek szívében azt a pontot, mely közösséget alakít. S talán félre tudjuk tenni azokat az ügyeket, melyekkel nem értünk egyet, és azokkal foglalkozunk, melyekkel érdemes egyetérteni – hangsúlyozta az anyaországi vendég. Pál apostol „Mitek van, amit nem kaptatok, s ha kaptátok, akkor miért dicsekszetek vele?” mondatát idézve megjegyezte, hogy sokáig kell értelmezni, de a gazdatársadalom érti ezt, s azt is, hogy kitől függünk, másrészt amink van, azt meg kell osztani.
– A program ezt a fajta gondolkodást jelképezi abban a nyomorúságban, melyben élünk. Az „Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát. Gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét” Karinthy-idézetet kissé módosítva úgy érzem, megrontJÁK. Előfordul, hogy magyarokkal beszélgetünk, de nem értjük egymást, mintha külön világot építenénk. Pedig ez nagy hiba, mert ha a múltról beszélünk, akkor érdemes a jelenről is. Nekünk, Kárpát-medencei magyaroknak azokat a pontokat kell megtalálni, melyek összekötnek, s az összetartozás élményét erősítik – hívta fel a figyelmet Szólláth Tibor, aki mint mondotta, anyaországi magyarként nem akarja elkövetni azt a hibát, amelyet gyakran szoktak, amikor magyarságról beszélnek.
– Én ezt nem tenném, mert mindnyájunknak kalapot kell emelni a kárpátaljai magyarság előtt, hiszen ha van nehézség a Kárpát-medencében, akkor az itt van. S ezzel együtt meg kell találnunk az együttműködés lehetőségét azokkal az ukrán emberekkel, akikkel együtt élünk, és az anyaországi magyaroknak is meg kell ezt tenniük. Tegyük félre a vélt vagy valós sérelmeket, s találjuk meg azokat a pontokat, amelyek összekötnek bennünket – zárta ünnepi gondolatait.
Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű szervezetének elnöke, megyei képviselő megelégedéssel szögezte le, hogy Istennek hála 2021-ben is eljött az a nap, amikor örülhetünk az idei termésnek, s annak, hogy vannak még köztünk, akik művelik az ősi földet, s annak hozamát hajlandóak megosztani.
– Szép hagyománnyá, nemes üzenetté nőtte ki magát ez a rendezvény, amelyet Kárpát-medence-szerte a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Gazdák Országos Szövetsége koordinál, helyi lebonyolításában pedig a „Pro Agricultura Carpatika” Megyei Jótékonysági Alapítvány, a magyar történelmi egyházak és a KMKSZ alapszervezetei működnek közre. Ez a példás összefogás üzen innen, a Kárpátok aljáról évről évre, hogy van nemzeti identitásunk, kultúránk, hitünk. Vannak közösségeink, akik megfogyva bár, de kitartanak ezen a vidéken. Üzeni, hogy vagyunk, s tenni akarunk magunkért és egymásért. S nemcsak a rászorulók megsegítésében tudunk összefogni, de számíthat ránk a nemzet is. Közösségeket építünk és tartunk fenn, melyek erejét az újjáépülő nemzeti egység szolgálatába állítjuk, mert hisszük, csak a keresztény nemzeti identitásra épülő egység képes megtartani mindannyiunkat a globalizációra törekvő liberális világrenddel szemben, ahogy a búzaszemek; egy mag nem táplál, de a sok apró mag nélkül nincs kenyér, ami maga az élet – hangsúlyozta Balogh Lívia.
Az elnök asszony kiemelte: hiszi, hogy a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem programban való részvétellel mi is tanúbizonyságot teszünk minden évben, hogy egyek vagyunk a 15 millióból, s életünkkel és munkánkkal vállaljuk, hogy életté leszünk egy nemes célban, melyhez mindannyiunkra szükség van. Majd arra szólította kárpátaljai magyarságot, hogy vegyünk példát a gazdáktól, akik minden ősszel megművelik a földet, elvetik a magot, és bíznak: így kell tenni most mindannyiunknak.
– Hiszen nehéz kihívások előtt állunk, s hogy megvédjük azon értékeinket, amelyek megtartottak bennünket mind ez idáig, mindannyiunk erejére és hitére szükség van. Hogy esély legyen a bőséges aratásra, ahhoz ma vetni kell! Legyenek önök az újrakezdés magvai, amelyek bármilyen kicsik, nélkülözhetetlenek.
Ifjabb Katkó László, a gyermekotthon igazgatója köszöntőjében kiemelte: a hálaadás, az összetartozás és a reményteli jövő napja a mai.
– Valahol a mi életünk is hasonlít a gazdákéhoz, amikor meglátjuk egy gyermekünket, akit valamilyen oknál fogva ide vezényel az Úr, az sokban hasonlít az elvetett búzaszemhez. Sok fáradtságos munka és reményteli várakozás jellemzi életünket, s a gazdákhoz hasonlóan, mi is így válunk tanúivá gyermekeink megérésének, sok esetben megtérésének.
A magyarok kenyeréhez összeöntött búzát az esemény végén Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke és a római katolikus egyház képviseletében Janig Péter lelkész áldotta, illetve szentelte meg.
A hivatalos megnyitó után a gyermekotthon lakóinak kulturális programja következett. Egy sebes csárdást láthattunk, majd az énekkar szolgált. A kulturális program végén az együvé tartozás szimbólumaként az adományozók a hatalmas hordóhoz járulva összeöntötték a Kárpátalja különböző régióiból érkezett búzát. Tokár Károly, Katyó, mint minden évben, most is kerékpárral hozta Aknaszlatináról a sót a magyarok kenyeréhez. Az összeöntés teljes ideje alatt a Komótos zenekar játszott.
(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)
