Ma, június 4-én szerte a világban a magyarság nemzeti összetartozásának egységére emlékezünk. A gyalázatos rabló, tolvaj trianoni békediktátum máig fájó sebeit hordozzuk magunkon, többek között itthon, Kárpátalján is. Nagypaládon 11.00 órakor gyűltek össze az emberek, hogy megkoszorúzzák a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) támogatásával 1991-ben felállított I. világháborús emlékművet.
A jelenlévőket Illyés Katalin, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte.
A megemlékezés kezdetén a helyi iskolások szavaltak a Trianont követő időszakra jellemző nemzeti költeményeket.
Gyebnár István beregszászi magyar konzul beszédében így fogalmazott: ez a nap mindig ráirányítja figyelmünket hazánk történelmének legnagyobb tragédiájára, máig fájó következményeire, és a múlt feldolgozásának szükségességeire. Országgyűlésünk 2010-ben kinyilvánította, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme. Célunk az, hogy aki magyarnak született, magyar maradhasson a szülőföldjén is, akkor is, ha szülőföld politikai, földrajz vagy a közigazgatás szempontjából már nem Magyarországon van.
Az antanthatalmak a trianoni békediktátum által Magyarországot nem megbüntetni, hanem megszüntetni szerették volna, ezért sok sebet ejtettek az országon, úgy gondolták: lassan elvérzünk. Viszont 101 évvel Trianon után is itt vagyunk, generációk születtek, itt vagyunk a Kárpátok lábainál, és azt üzenjük, hogy hagyományainkat és kultúránkat továbbra is ápolni fogjuk, megőrizzük anyanyelvünket, és unokáinkat is erre fogjuk nevelni – hangsúlyozta Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke
Oroszi József, a Tiszapéterfalvai kistérség vezetője miután Wass Albertet idézte, kiemelte, hogy bár magyar nemzetünket szétszakították, darabokra tépték, mi attól – és nemcsak névlegesen, hanem – tényleg összetartozunk. Nem szabad széthúznunk, ezért én azt kívánom, hogy magyar ember soha ne legyen magyar embernek ellensége.
A megemlékezésen jelen volt még Mecséry Károly református lelkész és Bornemissza Antal, a település elöljárója.
A nemzeti imádságunk közös eléneklését követően csendes koszorúzásra került sor.
Dankai Péter
