Isten áldd meg a magyart!
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezete és a Badalói Református Egyházközség vasárnap gyülekezeti közösségben méltatta a magyar kultúra napját, amely 1989 óta ünnep a magyarság életében, mivel Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én Szatmárcsekén fejezte be nemzeti imánk, a Himnusz megírását.
Talán sokan nem tudják, hogy a kárpátaljai települések közül a Himnusz bölcsőjének számító Szatmárcsekéhez legközelebb testvértelepülése, Badaló helyezkedik el, az itt élők legtöbbször hallják is, amikor megszólal a csekei református templom harangja…
Szép hagyomány, hogy a kultúra napján a badalói gyülekezet néhány tagja a velük testvértelepülési kapcsolatot ápoló Szatmárcsekére zarándokol, ahol részt vesznek az ilyenkor a református templomban megtartandó ökumenikus istentiszteleten, majd a jellegzetes csónakos fejfáiról ismert református temetőben a megemlékezés koszorújával adóznak Kölcsey Ferenc síremlékénél. Az idén, sajnos, erre nem volt lehetőség, így a badalói református templomban méltatták a himnusz születésének emléknapját.
Sápi Zsolt lelkipásztor hirdette az igét, amelyben arról is szólt, hogy minden nemzet számára fontos, hogy ápolja és őrizze hagyományait és kultúráját, amelynek szerves része a himnusza, amely a magyarság esetében ráadásul imádság is egyben.
Az igehirdetés után Jakab Lajos helyi családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte a közösséget, majd rövid történelmi áttekintést tartott a 198 éve, 1823. január 22-én, a Tisza másik partján, Szatmárcsekén Kölcsey Ferenc által megalkotott Himnuszunk jelentőségéről.
,,Cseke. Január 22. 1823. A Himnusz kéziratának első oldalán ez a dátum szerepel, így szöveghűen. E napon fejezte be Kölcsey Ferenc ódáját Szatmárcsekén. Pennáját letéve, akkor még nem gondolhatta, hogy műve majdan a magyarság nemzeti imája lesz.
Ez nem éltet császárt és királyt, nem szólít fegyverbe, nem helyezi az országot más nemzetek fölé, nem hirdet véres bosszút, és még csak nem is pattogó induló. A mi himnuszunk »csupán« ima, fohász a Magyarok Istenéhez.”
Ezt követően Ferenci Attila, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze, a badalói presbitérium tagja szavalta el a Himnusz mind a nyolc versszakát.
A folytatásban a KMKSZ helyi első embere arról beszélt, hogy olyan időket élünk, hogy nemcsak magyar nyelvünk, kultúránk és identitásunk ellen, hanem himnuszunkkal szemben is kifogásokat emelnek, már ezt is támadás éri, amit nem is olyan régen tapasztalhattunk meg annak egy nyilvános fórumon történő elhangzása után.
Mint mondta, mindez mégsem akadályozhat meg bennünket abban, hogy ne gyakorolhatnánk hitünket, ne használhatnánk anyanyelvünket, ne emlékeznénk meg magyar kultúránkról, így a himnuszunkról is. Ne féljünk, merjük hangoztatni, hogy: „Isten, áldd meg a magyart!…”
A megemlékezés végén a gyülekezet együtt énekelte el a himnuszt.
(felvégi)
