A kárpátaljai magyarság számára a november minden évben a szomorú emlékezésről szól, hiszen 1944 novemberében a szovjetek három napig tartó „kis munka” ürügyén jelentkezésre szólították fel a régió valamennyi hadköteles magyar és német nemzetiségű, 18 és 50 év közötti férfi lakosát. A megjelent férfiakat azonban a „háromnapos” jóvátételi munka helyett a szolyvai gyűjtőtáborba hajtották, ahol a járványok, az éhezés, az embertelen bánásmód és a borzalmas körülmények miatt a foglyok ezerszámra haltak meg. A munkaerőszerzés mellett etnikai tisztogatásnak is tekinthető a málenkij robot.
Badalóban november 22-én került sor a Mártírok Emlékparkban található emlékmű megkoszorúzására. A településről 150 férfit hurcoltak el, 88-an soha nem tértek haza. A megemlékezés istentisztelettel vette kezdetét. Sápi Zsolt, a Badalói Református Egyházközség lelkésze hirdette Isten igéjét. Ezt követően a helyiek átvonultak az emlékhelyre, hogy megkoszorúzzák az elhunyt szeretteik névsortábláját. A faluban szinte alig akad olyan család, akinek ne veszett volna oda a sztalini lágerekbe valamelyik felmenője. A megemlékezésen tiszteletét tette dr. Jakab Lajos, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke, hely
i családorvos, Ferenci Attila színművész, illetve Szalai Imre, Badaló polgármestere.
Jakab Lajos felszólalásában elmondta: a 76 évvel ezelőtt történt szörnyű események sorozata talán a kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiája volt. A mai nemzedéknek csupán annyi a feladta, hogy minden településen rendbe tartsa a meglévő emlékhelyeket és egyszer egy évben tiszteletét leróva megemlékezzék.
A nemzeti imádságunk eléneklését követően, két helyi gyerek, Babarczki Evelin és Kopor Éva emlékverseket szavaltak.
Szalai Imre beszédében kiemelte, hogy Badalóban csaknem minden családot megcsonkított a tragédia. Fontos, hogy a jövő generációja is tudjon ezekről a borzalmakról, illetve bízzunk abban, hogy ez soha többé nem történik meg. Nem térhetett haza az a 88 badalói apa, férfi, fiatal sem, akiket hitükért, magyarságukért ítéltek halálra. Éljünk békében, megértésben, ne fogjunk fegyvert más nemzetekre, legyünk segítőkészek, mert csak békében és megértésben gyarapodhat nemzetünk – fogalmazott a polgármester.
Ezt követően a KMKSZ helyi elnöke felkérte Sárközi Gyulát, aki a tragédia évében 10 éves volt, hogy ossza meg gondolatait a jelenlévőkkel. A most 86 éves férfi elmondta: „Ki gondolta volna akkoriban, hogy ezen a helyen, ahol egykor a Magyar Honvédség Leventecsapatának volt az épülete, egy szörnyű tragédia emlékhelye lesz majd. Ma emlékeznünk kell, mert, aki nem emlékszik a múltra, az a jelent nem építi, és nem érdemli” – hangsúlyozta az idős férfi.
Az áldozatok emlékéért és a családtagok vigasztalódásáért Sápi Zsolt mondott imát, majd a rendezvény a Szózat eléneklésével és koszorúzással zárult.
Sárosoroszi magyarsága is megemlékezett az 1944-ben magyarságuk miatt elpusztított áldozatokról, hozzátartozókról, a helyi magyar közösség ellen irányuló legnagyobb gonosztettről.
A hűvös délutánon a templomból hazaindulók a történelmi egyházak vezetőivel és a település polgármesterével közösen emlékeztek meg a „háromnapos” munkatáborba elhurcolt szeretteikről. A beszédek előtt a jelenlévők elénekelték nemzeti imádságunkat, a magyar himnuszt.
Orbán Sándor református lelkész az elhurcolt férfiak családjáról elmondta: a lelkükben okozott sebeket Isten a gondviselése által az idő múlásával begyógyítja.
Rácz István római katolikus atya beszédében az összetartásra és az egymás iránti szeretetre hívta fel a jelenlévők figyelmét az elhurcolt férfiak példáján keresztül, akik a táborban egymást segítve próbálták átélni a szörnyű időket.
A nehéz sorba került csonka családokról emlékezett meg Gyurkó Miklós, Sárosoroszi polgármestere, illetve azokról az itthon maradt férfiakról, akik vállalták a férj és apa nélkül maradt asszonyok és gyerekek megsegítését, megmutatva ezzel, hogy mennyire fontos az összetartó közösség.
„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: ez volt a múlt, emez a vad jelen, – hordozd szivedben. Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen.” Hiába András, a KMKSZ Sárosoroszi Alapszervezetének és a Búbos Kemence Civil Szervezet elnöke beszédében Radnóti Miklós szavaival köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében megemlékezett arról a 63 emberről, akiket „háromnapos” munka címen hívtak be, viszont haza sosem térhettek. Tovább folytatva elmondta: a kárpátaljai magyarság által átélt tragédiák ellenére is meg tudtunk maradni szülőföldünkön magyarnak, és jelenleg is, a világjárvány ellenére, Isten segítségével itt vagyunk, lerójuk tiszteletünket a hősök előtt.
A Gáti Georgina által vezettet „Hangraforgó” Könyvtári Kör előadása még meghatóbbá tette a megemlékezést, ez alatt a gyerekek felsorolták a községből elhurcoltak nevét, akiknek egyetlen bűnük magyarságuk volt.
Dankai Péter/Hiába Krisztina
