Aknaszlatina magyarsága a karanténszabályokat betartva emlékezett meg a 170 szlatinai, málenkij robotra elhurcolt s vissza nem tért áldozatról. A november 17-én megtartott eseményen a jelenlévők szűk körben rótták le kegyeletüket a sztálini lágerekbe hurcoltak emlékműve előtt.
A szovjet munkatáborokba Aknaszlatináról közel hétszáz embert hurcoltak el, akiket először Rahóra vittek gyalog, majd ott, miután hadifoglyokká nyilvánították őket, egészen Szolyváig gyalogoltattak „háromnapos munkára”, melyből aztán több év kerekedett messze Kárpátaljától. Az elhurcolt családapák, fiatal fiúk közül 170-en soha nem tértek vissza Aknaszlatinára.
Kocserha János, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének alelnöke, az Aknaszlatinai kistérség alpolgármestere elmondta: „A jelenlegi járványhelyzet miatt szűk körben emlékeztünk. Azonban mindenképp fontosnak tartottuk, hogy méltassuk a kárpátaljai magyarság és Aknaszlatina magyarságának legszomorúbb időszakát. Aknaszlatinán 170 család lett megcsonkítva a tragédia által. Fontos, hogy a jövő generációja is tudjon ezekről a borzalmakról, és bízunk benne, hogy többé soha nem történik meg” – mondta Kocserha.
Az eseményen az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola diákjai rövid műsorral emlékeztek az elhurcoltakra, a helyi bányászok fúvószenekara által elhangzott a magyar Himnusz, a katolikus plébános pedig imádságban könyörgött az elhurcoltakért. A megemlékezés végén a jelenlévők – a KMKSZ, a magyar iskola és óvoda, valamint a polgármesteri hivatal képviselete – elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
Takár Károly „Katyó” és csapata Aknaszlatináról Rahóra, majd onnan Szolyvára biciklizett – azon az egykori útvonalon, melyen az elhurcolt aknaszlatinai férfiakat gyalogoltatták végig. A sportoló minden évben megteszi ezt az utat, emlékezvén az egykori áldozatokra.
VE
