Az 1823. január 1-jén született híres lánglelkű költő, forradalmár- és szabadságharcos Petőfi Sándor 197. születésnapi évfordulójáról emlékeztek meg Beregszászban.
A római katolikus ünnepi szentmisét követően Molnár János plébános megkérte az egybegyűlteket, hogy fáradjanak át a Petőfi-szoborhoz, és csatlakozzanak a kint lévő megemlékezőkhöz.
A rendezvény kezdetén a Szent Kereszt Kórus adott elő az ünnepséghez méltó éneket, majd ezt követően Csobolya József, a Rákóczi Szövetség tagja, történész köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében úgy fogalmazott, hogy a magyar nemzet számára Petőfi Sándor olyan, mint az ukránoknak Tarasz Sevcsenko. Tovább folytatva elmondta, hogy a költő hogyan került 1847-ben Kárpátaljára, milyen benyomást tett rá a vidék hangulata, mindennapi élete. Ungvári és munkácsi látogatását követően Beregszászban, az Oroszlán Szállóban is eltöltött egy napot, 1847. július 12-én. Beregszászról Petőfi így írt Kerényi Frigyes újságíró barátjának: „Beregszász egy jó etetés Munkácstól, közönséges mezőváros, van benne gót templom, megyeháza és magyar kocsmáros is van benne.” A költő Beregszász városában írta meg a Meleg dél van című versét is. A várost elhagyva a költő Badaló felé vette az irányt, ahol szintén eltöltött egy kis időt, útban a Tisza másik oldalán fekvő Szatmárcsekében élő menyasszonyához, Szendrei Júliához igyekezve. Csobolya József mesélt még a költő életrajzáról, költői mivoltáról, forradalmi tevékenységéről és a szabadságharcos haláláról. Beszéde végén a történész örömét fejezte ki Volodimir Zelenszkij december 31-ei újévi köszöntője kapcsán, ugyanis az ukrán elnök magyarul is megszólalt az ünnepi beszédében: „beregszászi lakó, aki őrzi anyanyelvét”.
Ezt követően Molnár D. István, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Alapszervezetének az elnöke vette át a szót, aki beszédében kihangsúlyozta, hogy Petőfi Sándor fiatal kora ellenére nagyon nagy hatással volt és van a magyar nemzetre. A költő munkásságából kiemelte a szónak és a tettnek a következetességét, pontosabban Petőfi szavainak és tetteinek a következményeit. Petőfi a legnagyobb hatást a forradalomra vereseivel és szónoklataival tudta elérni. Már életében nagy hírnévre tett szert, mindenfelé szeretettel fogadták. Annak ellenére, hogy nem kellett volna katonáskodnia ‒ először egészségi állapotára hivatkozva vissza is utasították a jelentkezését, második alkalommal viszont már – sikeresen belépett a magyar hadseregbe. Mi késztethette erre Petőfit? Én úgy gondolom ‒ folytatta beszédét az alapszervezeti elnök ‒, hogy Petőfi Sándor tényleg hitt a szabadságban, tényleg hitt a magyar nemzet felemelkedésében. Ezt a hitet tettekkel is igyekezett bizonyítani, holott nem volt nagy harcos. Számunkra az a kérdés, hogy mi, itt élő kárpátaljai magyarok, beregszásziak ebből mit tanulhatunk? Mindenekelőtt a hitet, nekünk is hinnünk kell abban, hogy meg tudunk maradni, hinnünk kell abban, hogy amit teszünk, az hasznos. Nekünk nem szabad feladnunk, nekünk hinnünk kell abban, hogy igenis kiállhatunk az igazunkért, igenis jobbá tehetjük ezt a várost, illetve Kárpátalját, valamint hozzájárulhatunk magyar nemzetünk fejlődéséhez ‒ fogalmazott Molnár D. István. Tovább folytatva elmondta, hogy nem elég csupán hinni. „Azon felül, hogy hiszünk, tennünk is kell valamit”, ez azt jelenti, hogy a mindennapokban bizonyítanunk kell, tennünk kell a közösségünk megmaradásáért ‒ tette hozzá.
A rendezvényen tiszteletét tette Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektor asszonya is.
A Szózat eléneklését követően a megemlékezők megkoszorúzták Petőfi Sándor emlékművét.
D. P.
