A 75 évvel ezelőtti málenykij robot ártatlan magyar áldozatairól és a II. világháború harcterein elesett hősökről emlékeztek meg a kígyósiak a KMKSZ helyi alapszervezetének és a református egyházközség presbitériumának közös szervezésében a temetőkertben álló emlékmű előtt..
A megjelenteket Vass Ottó, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének alelnöke, a Beregszászi Járási Tanács képviselője köszöntötte.
A 90. zsoltár éneklését követően Iván Gusztáv kígyósi református lelkipásztor hirdetett igét Pál apostolnak Timótheushoz írt második levele alapján. „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. Az ártatlan magyar elhurcoltak szintén megharcoltak az életükért, utolsó erejüket összeszedve is kitartottak magyarságuk mellett, Istenbe vetett hitüket mindvégig megtartották.
„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” Ezzel a Bibó István-idézettel kezdte beszédét Vass Ottó. A mai ukrán történelemkönyvekben fennen hangoztatott felszabadulás nem szabadságot, hanem félelmet hozott a kárpátaljai magyarságnak. A hírhedt 0036. számú parancs alapján Kígyósról 1944 novemberében 76 személyt hurcoltak a Gulág munkatáboraiba, közülük 28-an nem tértek vissza szeretteikhez, 13-an haltak hősi halált a II. világháború csataterein.
Sajnos, ma sem lehetünk teljesen szabadok, hiszen a félelmeink továbbra is ott vannak a mindennapokban, amikor a magyar nyelvű oktatást vagy az anyanyelv szabad használatát különböző jogfosztó törvényekkel igyekeznek megszüntetni.
Az akkor magyarságukat büszkén vállaló és meg nem tagadó elődök a mai napokban is példát mutatnak a mai nemzedékeknek.
Az alkalomhoz illő énekekkel szolgált a megemlékezésen kígyósi református gyülekezet énekkara, illetve lágerverseket olvastak fel a helyi nyugdíjasklub tagjai.
A megemlékezés a Himnusz eléneklésével és koszorúzással ért véget.
vo
