Közösen emlékezett meg Bátyú és Zápszony
A KMKSZ (Kárpátaljai Magyar Kulturális szövetség) Bátyúi és Zápszonyi Alapszervezete közösen rendezett megemlékezést a málenkij robotra elhurcolt mártírok emlékére. November 24-én vasárnap, az istentisztelet után először Bátyúban, majd a kora délutáni órákban Zápszonyban gyűltek össze a lakosok, hogy megemlékezzenek őseik meghurcoltatásairól.
Kacsó Géza bátyúi református lelkész Ézsaiás könyve második fejezetének negyedik versét idézve kiemelte, hogy országunkban megint erősödnek az indulatok, valakit a népe, a nyelve miatt meg lehet bélyegezni. Isten igéje azonban arra figyelmeztet, hogy lesz idő, amikor nép a népre többé kardot nem emel. Szántó Edit, a KMKSZ Bátyúi alapszervezetének elnöke szerint nehéz szavakat találni arra a borzalomra, ami 75 évvel ezelőtt történt. A hajdan történteket felidézve elmondta, hogy a bátyúi férfiakat a volt uradalmi kastély udvarában gyűjtötték össze, ahonnan erőltetett menetben gyalog hajtották őket Szolyvára. Ezrek haltak meg, naponta több mint száz embert elhantoltak. „Nem térhetett haza az a 38 bátyúi testvérünk sem, akiket hitükért, magyarságukért ítéltek halálra hóhéraik, a sztálini pribékek. Mindnyájan megrendülve gondolunk ma rájuk. Drága barátaim, ne engedjük, hogy ez a szenvedés hiábavalóvá váljon, szent dolgunk és kötelességünk, hogy emlékezzünk mártírjainkra, mindent tegyünk meg azért, hogy soha ne ismétlődhessenek meg a borzalmak, a magyar holokauszt!” – zárta beszédét az alapszervezet elnöke.
Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul arról beszélt, hogy a második világháború után a halál aratott. Sokan, akik családjuk meghitt környezetében éltek addig, elképzelni sem tudták, hogy mi vár rájuk. Fontos emlékeznünk zsidó honfitársainkra is, akik a holokausztnak estek áldozatul. Áldozataink emlékét meg kell őrizni, ápolni kell a tragédia emlékezetét is, hogy ne történhessen meg soha ilyen – zárta gondolatait a főkonzul.
A bátyúi Együtt Nyugdíjasklub emlékműsora megható pillanatokat teremtett a megemlékezésen. Verses, zenés összeállításukban megelevenedett a szomorú múlt, az anyák mérhetetlen fájdalma, akik nem láthatták többé gyermekeiket.
Miután megkoszorúzták az emlékművet, a jelenlévők egy csoportja Zápszony községbe utazott, hogy részt vegyen az ottani megemlékezésen. Csatáry Zsolt, a KMKSZ helyi alapszervezeti elnöke köszöntötte a megemlékező gyülekezetet, majd rövid történeti felvezetést tartott a második világháborút követő időszakról. Beke Mihály András beregszászi konzul őszinte részvétét fejezte ki, hiszen alig akad olyan család, amelyik valamely hozzátartozója révén ne lenne érintett a „kis munkának” nevezett kommunista kollektív megtorlásban. A Kárpátaljáról elhurcolt férfiak egyetlen bűne az volt, hogy magyarok voltak – húzta alá a konzul.
Kedves falumbeliek – szólt a megemlékezőkhöz Brenzovics László, a KMKSZ elnöke – Zápszony egy ezeréves község, ha megnézzük a legrégebbi iratokat, akkor láthatjuk, hogy több száz évvel ezelőtt is szinte ugyanazok a családok éltek itt, mint jelenleg – mondta, majd rámutatott, hogy bár az elmúlt száz év folyamán a község öt állam kötelékébe is tartozott, kétségkívül 75 évvel ezelőtt zajlott le a kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiája, a második világháború, majd a magyar férfiak elhurcolása. Amikor a szovjet rendszer inogni kezdett, nemcsak Zápszonyban, de egész Kárpátalján elementáris erővel tört fel az emberekben, hogy „állítsunk emlékművet, azoknak, akik valahol távol, jeltelen sírokban nyugszanak”. „Ezt a községet, a református hitet őseink mindvégig fenntartották, s fenntartják ma is” – mondta Brenzovics László, és azt kívánta, hogy az elkövetkező ezer évben ne legyen semmilyen veszély a magyarság és a falu lakosai fölött.
1944 késő őszén az adventet várták az emberek, amikor vörös csillagos katonák érkeztek, akik felszabadítás helyett háromnapos munkát hoztak – emelte ki Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. Sin József arról beszélt, hogy vigyázni kell a törékeny békére, hiszen körülöttünk testvérnépek vívnak háborút.
Orosz Zsolt helyi református lelkész a Zsoltárok könyvének 46. részéből olvasott fel, majd az Együtt Nyugdíjasklub rövid műsorát követően megkoszorúzták az emlékművet. A KMKSZ helyi alapszervezete szeretetvendégséget szervezett a falu könyvtárában, ahol vendégek és résztvevők beszélgettek a régmúlt és a jelen történéseiről.
tj
