A málenkij robot áldozataira emlékeztek Nagydobronyban
November 18-án volt a 75-ik évfordulója annak, hogy a nagydobronyi férfiakat „háromnapos munkára” hurcolták. A templomkertben felállított emlékműnél késő délután gyűltek össze a lakosok, hogy elhelyezzék az emlékezés virágait.
A megemlékezés kezdetén Badó Margit történelemtanár elevenítette fel a második világháború körüli történéseket, s a magyarság nagy tragédiáját.
Popka János polgármester beszédében elmondta, hogy 1944-45-ben olyan idők jártak, melyeket ma el sem tudunk képzelni. Az akkori deportálások az ő családját is érintették. Nagyapját akkor vitték el, mikor feleségével negyedik gyermeküket várták. Ma is élő nagynénje soha nem láthatta édesapját. „Emlékeznünk kell azokra az emberekre, akik nem jöttek vissza, és imádkoznunk kell Istenhez, hogy soha többé ne történhessen ilyen tragédia” – zárta beszédét a polgármester.
1944. november 18-án majd’ négyszáz férfit vittek el Nagydobronyból 18 – 50 éves kor között– mondta Őrhidi László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Nagydobronyi Alapszervezetének elnöke. Az emberi sorsok személyes megtapasztalásokból tevődnek össze. Őrhidi László családját is érintette a málenkij robot tragédiája, az alapszervezet elnöke megható történeteket mesélt felesége és saját nagyapjáról. Miután a rendszerváltoztatás után a KMKSZ közadakozásból megépítette a siratófalat, végre leróhatták kegyeletüket a hozzátartozók – emlékezett vissza Őrhidi László, majd hozzátette: „Voltunk, vagyunk és leszünk magyarok itt, a Kárpátok tövében, és amikor elkövetkezik az a boldog óra, és teljesül Ukrajna deklarált célja, hogy az EU része lesz, mi azt a boldog percet is magyarként szeretnénk megélni”.
Horkay László, a Kárpátaljai Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke, a 126. zsoltár szavait idézve mondott beszédet, melyben kihangsúlyozta, hogy ha a deportálások teljes sikerrel végbementek volna, ma nem lennénk itt. A Szovjetunió és Csehszlovákia közül egyik sincs már, de mi itt vagyunk, azért mert Isten van, és mert voltak, akik a zsoltár szavaival imádkoztak: „hozd vissza, Uram, foglyainkat” – mondta Horkay László, majd kiemelte, hogy eljön az a nap is, amikor vigadozással fogunk aratni, mert az igazságot nem lehet megölni.
A megemlékezést a Nagydobronyi Középiskola és a Nagydobronyi Református Líceum diákjai színesítették verses, zenés összeállítással, valamint több éneket adott elő a református egyház kórusa.
A megemlékezés végén Kolozsy András helyi református lelkész kért áldást a jelenlévőkre, majd elhelyezték virágaikat, koszorúikat a lakosok és a meghívott vendégek.
Tóth János
