A kárpátaljai magyar közösség legnagyobb múltra visszatekintő rendezvényének jubileumi ünnepségét rendezték meg az elmúlt hét végén Técsőn. A harmincéves Arany Ősz Nemzetközi Kórus- és Néptánctalálkozó a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) legelső olyan rendezvénye, amely egyidős a szervezettel. Sari József, a rendezvény alapítója szerint a kórustalálkozó sikertörténet, melynek hatására a Felső-Tisza-vidéken is elindult az igény a kulturális megmutatkozásra.
A kórustalálkozót a rendszerváltás szellemisége hívta életre, a szervezőknek az volt a céljuk, hogy egy olyan eseményt hozzanak létre, amely kulturális bázisa lesz a felső-Tisza-vidéki szórványmagyarságnak. Az akkori lelkes ifjak úgy gondolták, hogy mindezen célok eléréséhez az éneklés hagyományán keresztül vezethet az út, hiszen nincs olyan közösség, ahol ne lenne tradíciója az éneklésnek – így jött a kórustalálkozó gondolata. Az elmúlt harminc évben a rendezvény sok nehézséget is megélt, azonban minden körülmény ellenére töretlen odaadással szervezték meg évről évre a programot. Az évek során pedig számtalan kórus megfordult az eseményen határon innen és túlról.
A jubileumi ünnepség keretében Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki szervezetének elnöke, a kórustalálkozó alapítója, szervezője ünnepi köszöntőjében visszatekintett az elmúlt harminc évre. „Harminc év telt el, nem volt könnyű időszak. Az első években a találkozót a jól felszerelt Zenit katonai gyár kultúrházában tartottuk. Miután ez tönkrement, veszélybe került a kórustalálkozó, mivel a técsői kultúrház nem tudott befogadni minket, így volt olyan alkalom, amikor egyszer Visken kellett megtartanunk. A következő összejöveteleket azonban ismét Técsőn tartottuk. Rendezvényünkbe pedig fokozatosan kapcsolódtak be a felső-Tisza-vidéki és kárpátaljai kórusok” – mondta visszaemlékezéseiben Sari József. Örvendetesnek nevezte, hogy bár sok nyomorúságot kellett megélniük, az utóbbi időkben megjelentek a gyerekek is a rendezvényen, ami előremutató. „Sajnos, az ukrajnai helyzet nem kedvez a kórustalálkozónak, hiszen egyre több kórus mondja le a megjelenést, mert a tagjai valahol külföldön dolgoznak. De nem szabad feladnunk. Tegyünk meg mindent, hogy rendezvényeink ugyanúgy működjenek, mint korábban. Mert minden alkalom közösséget teremt és megtart. Köszönet mindenkinek, akik az elmúlt harminc évben velünk voltak és támogatták ügyünket” – mondta el a rendezvény szervezője.
Az ünneplő közösséget és a fellépőket Gyebnár István beregszászi magyar konzul is köszöntötte,
aki beszédében kiemelte: „Nagyon fontosnak tartjuk az ilyen típusú rendezvényeket, amelyek a magyar nemzet kultúrájában élnek.” A konzul szerint a nyelv, a tánc, az ének mutatja összetartozásunkat, Técsőn, ahol a magyarság kisebbségben él, mindez fontos jelleggel bír. „Szeretném biztosítani arról a megjelenteket, hogy a magyar kormány igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a magyar kultúra tovább éljen a szórványmagyarságban is” – hangsúlyozta Gyebnár István.
„1989 – ezt az évet most már a csodák évének hívják, hiszen akkor roppant meg a kommunizmus gerince és történtek olyan dolgok, amelyek lehetetlennek tűntek” – kezdte meg ünnepi köszöntőbeszédét Brenzovics László, a KMKSZ elnöke. „Itt, Kárpátalján is olyan dolgok történtek, amelyek soha nem látottak voltak: 1989-ben jött létre a KMKSZ, majd pedig az Arany Ősz Nemzetközi Kórus- és Néptánctalálkozó. Ennek a rendezvénynek jelentős szerepe volt itt, Máramarosban” – jegyezte meg az elnök. A politikus rámutatott arra, hogy a harminc év alatt sok nyomorúságot is megéltek, nem volt mindig könnyű feladat megszervezni az eseményt, hiszen sok olyan dolog történt, amelyek próbára tették a közösséget. „Azonban az összetartozás érzése, az, hogy próbáltuk és próbáljuk megőrizni a magyarságunkat, megnyilvánult ebben a rendezvényben is. Hiszen harminc éven keresztül voltak olyanok, akik ezt a rendezvényt megrendezték. Köszönet érte Sari Józsefnek és mindazoknak, akik mindezt töretlen lelkülettel vitték tovább az évek során” – mondta Brenzovics László.
László Károly técsői református lelkész köszöntőjében arról beszélt, hogy a harminc év valóban nagy idő, egy emberöltő. Kiemelte, hogy mindazok, akik évente ellátogatnak a rendezvényre, egy csodálatos missziót, a kultúránk misszióját végzik a nemzet érdekében. „Nektek köszönhetően ezek a régi nóták nem némulnak el. Ezért fontos, hogy megénekeljétek olyan hangosan, hogy mi itt őshonos magyarok vagyunk, akiknek joguk van énekelni, gyakorolni kultúrájukat és nyelvüket.”
Kvascsuk András római katolikus plébános köszöntőjében megjegyezte: „Amíg van kinek átadni a magyar nyelvet és kultúrát, addig él a nemzet, és addig él a nemzetnek a szíve. Amikor megszólal bennünk magyar nyelven az ének, és megelevenedik a tánc, mindennek van egy archaikus régi vonása, amelyben megszólal az ember lelke, amelyet Isten teremt, és a magyarság lelke, amely szintén Istentől származik. Bízunk benne, hogy ahogyan az ember lelke is örök, úgy itt, Técsőn hosszú évtizedeken keresztül még élni fog a magyar szó, mert amíg van kinek átadni, élni fog a magyar nemzet” – hangsúlyozta a plébános.
A köszöntéseket követően hagyományosan most is Imre Sándor técsői költő szavalta el egyik saját költeményét, majd ezt követően kárpátaljai és anyaországi kórusok, néptáncegyüttesek léptek színpadra. Fellépett többek között a Záhonyi Arany Ősz Népdalkör, a Técsői Arany Ősz Művelődési Egylet, akik ’89-től folyamatosan fellépői az eseménynek, a Nagykállói Őszi Napfény Nyugdíjas Egyesület, a Csapi KMKSZ-nyugdíjasklub, az Aknaszlatinai Bel Canto női énekkar, a viski és nagydobronyi énekkarok, valamint a bustyaházai, huszti, viski és técsői néptáncegyüttesek is színesítették produkcióikkal az eseményt. Minden fellépő Hidi Endre nagydobronyi keramikus által készített tányért és elismerő oklevelet vehetett át. A program a Szózat eléneklésével zárult.
Sajnos, az eseményen – bár meghívást kaptak – nem jelentek meg a Técsői Városi Tanács tagjai, sem a polgármesteri hivatal képviselői, így a város egyik legjelentősebb magyar eseményén az ukrán delegációk nem tették tiszteletüket.
A harmincéves kórustalálkozó azonban egyben a kárpátaljai magyarság rendszerváltás óta legtöbbet megélt eseménye, mely nemcsak kultúránk, múltunk, de élni akarásunk, töretlen elköteleződésünk bizonysága is.
Váradi Enikő
