Az 1956-os magyar forradalomra és szabadságharcra emlékeztek Beregszászban
„És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?” – részlet Márai Sándor Mennyből az angyal című költeményéből, amely a mai kor embere számára is elgondolkodtató…
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 63. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést a beregszászi vasútállomásnál 2016 novemberében emelt emlékműnél október 23-án délelőtt.
Az egybegyűlt emlékezőket elsőként Orosz Ildikó, a megemlékezést megszervező Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet elnöke, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora köszöntötte. Beszédében felelevenítette az ’56-os októberi eseményeket, kiemelve: „A budapesti egyetemisták és fiatalok egy tisztább, őszintébb életet akartak, amiért merték vállalni a kiállást és felelősséget. […] Hogy ma itt állhatunk, nekik köszönhető, hiszen ők kezdték lebontani a kommunizmus falát, ami lehetőséget adott az újraéledésre Európában.” Az akkor történteknek mi is részesei vagyunk, ugyanis a gulágba elhurcolt apák, nagy- és dédnagyapák ekkor térhettek haza családjaikhoz. „Emlékezzünk ma azokra is, akik Kárpátalján is vállalták, hogy «Ruszkik, haza!», mert ők a példái annak, hogy az identitást a lélekből kiirtani nem lehet” – mondta Orosz Ildikó a nagyszőlősi Milován Sándort és a gálocsi Molnár Lászlót kiemelve, akik részesei voltak az eseményeknek. „A mi – akik bizonyos szempontokból könnyebb korban élünk – felelősségünk az, hogy a kommunizmus falából az első téglákat kiütő fiatalok emlékét tovább őrizzük és adjuk át a minket követő generációknak, hiszen amit ők tettek, olyan jelentőségű volt, amely befolyásolta a történelem alakulását” – zárta beszédét a rektor.
Beszédében Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul a szabadságküzdelmeket és az elnyomás elleni felkeléseket idézte fel. „Egyes történetfilozófusok szerint a magyar egy rebellis nép: nem tűri az elnyomást, a zsarnokságot, ősi, megszerzett, kivívott jogainak csorbítását, az idegenek uralmát” – emelte ki a főkonzul, aki elmondta, hogy a magyar emberek szerte a világon tisztában vannak azzal, hogy az 1956-os történés sokkal több volt, mint egyszerű lázadás – az egyetemi diákság egyre nagyobb erővel áradó megmozdulása spontán esemény volt, amelyben felhalmozódott a vesztes háború óta eltelt évtized minden keserűsége, megaláztatása, kínszenvedése és nyomora. „A nemzet sárba tiport önbecsülésének visszaszerzéséért vívott küzdelemmé erősödött […], amely megerősítette a magyar nemzetet, és a külvilág szemében is méltó megbecsülést vívott ki” – szögezte le Szilágyi Mátyás, aki felszólalásának végén Magyarország nevében köszönetet mondott az 1956-os kárpátaljai magyar nemzedéknek, akik példát mutattak magyarságból, hősiességből és emberségből.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke beszédében a forradalom jelentőségét foglalta össze: a magyarok úgy döntöttek, hogy ki kell állniuk jogaik, kultúrájuk, szokásaik, nyelvük mellett. A magyarság ezeréves történelme során mindig a megmaradásáért küzdött – emelte ki. A szabadságharcok ugyan elbuktak, azonban mindig eredménnyel jártak: Rákóczi és a kurucok kiállását a szatmári béke követte, az 1848–1849-es forradalom után 1867-ben megtörtént a kiegyezés, és 1956 után néhány évtizeddel rendszerváltás következett. „A jelenünk számára ennek az a tanulsága, hogy mindig érdemes kiállni az igazunk mellett” – szögezte le a KMKSZ elnöke, aki reflektált a jelenkori történésekre, amelyek szűkítik és sértik a kárpátaljai magyarság jogait.
Az ünnepi beszédek között Szimeonov Barbara előadásában a Ha én rózsa volnék című dalt halhatta a közönség.
A kommunista szovjet rendszer megdöntése kezdetének 63. évfordulója alkalmából összegyűltek a megemlékezés végén elhelyezték koszorúikat az emlékműnél.
Az esemény a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Magyarország Beregszászi Konzulátusa, a Beregszászi Városi Tanács, a KMKSZ és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség közös szervezésében zajlott.
Csuha Alexandra
