Felújított Mikes-kút- és orvosi rendelőátadás Salánkon
Mi, magyarok, sohasem arról voltunk híresek, hogy sokáig tűrtünk volna bármilyen elnyomást. Sem az Oszmánok, sem a Habsburgok, sem a szovjetek, sem senki más részéről. Vérünkben van a szabadságvágy – és sokszor vérünket is hullattuk szabadságunk kivívásáért, míg máskor politikai eszközökkel harcoltunk, és bizony, sok helyütt harcolunk ma is nemzeti jogainkért. Az ugocsai Salánk község is egyik függetlenségi háborúnk, a Rákóczi-szabadságharc egyik utolsó epizódjának helyszíneként vonult be a történelembe, s erre az epizódra emlékeztet a falu mellett található Mikes-kút és a Rákóczi–Mikes-emlékmű, melyek közül az előbbit most újította fel a KMKSZ helyi alapszervezete. Ünnepélyes átadására pedig ez év július 19-én került sor.
Az ünnepség kezdetén elsőként Kalanics Éva, a Salánki KMKSZ-alapszervezet elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót dr. Kész Barnabás salánki történésznek, hagyományőrzőnek, néprajzkutatónak, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárának.
„Itt minden kő, minden fa II. Rákóczi Ferencről mesél” – indította beszédét a felszólaló, aki visszapillantott az 1711. február 11–18-án Salánkon, Barkócziné nemesasszony egykori kastélyában megtartott utolsó kuruc országgyűlésre, vagy inkább kuruc értekezletre, melynek napjaiban a hagyomány szerint Mikes Kelemen, a Nagyságos Fejedelem hű apródja egy, a község fölé magasodó Helmec-hegy lábánál fakadó, friss vizű forrásból vitte fel naponta a vizet a kastélyba Rákóczi asztalára. A forrást ezért Mikes-forrásnak, a később ráépített gémeskutat pedig Mikes-kútnak nevezték el. Majd dr. Kész Barnabás kitért a salánki Rákóczi-mondákra (Mikes kútja, Rákóczi asztala, Rákóczi patkója), melyeket a helybeliek emlékezetükben is őriznek. 1911-ben, a kuruc értekezlet 200. évfordulóján nagyszabású ünnepséget is rendeztek itt. Az 1960-as években is állt ezen a helyen egy kisebb emlékmű. 1991-ben pedig a KMKSZ kitisztította a kutat, és felállította a fejedelem és hű apródja itt tartózkodásának emléket állító obeliszket, a Zichy Galéria által adományozott szép, míves bronz emléktáblával, mely utóbbit azonban galád kezek lefeszítették és ellopták. Ennek helyén avatták fel 1995-ben a jeles esemény tiszteletére állított márvány emléktáblát. Magát a gémeskutat viszont – mely az obeliszkkel együtt messze esik a falu belterületétől – többször is megrongálták, felújításait követően is, amellett az időjárás viszontagságai szintén megtették a maguk hatásait. Ezért most egy kőből emelt, stilizált kutat állítottak fel itt, mely tartósabb lesz elődjénél.
Dr. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke örömét fejezte ki annak kapcsán, hogy Salánk népe megőrizte az utolsó kuruc országgyűlés emlékét, s általában véve is őrzi hagyományait. Ezt szimbolizálja ez a kút is. Majd a felszólaló méltatta a helyi KMKSZ-alapszervezet eltökéltségét és tenni akarását, amiért a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények közepette is felújította a Mikes-kutat. Jelezve: ha valamit tízszer lerombolnak, azt mi tizenegyedszer is helyreállítjuk. Ezt követően kitért a jelenlegi belpolitikai helyzetre, arra, hogy valakiknek nem tetszik, hogy a kárpátaljai magyarság meg akar maradni, hogy eredményeket értünk el, például a gazdaságfejlesztés terén. És az ukrán nacionalisták szemében most az a legnagyobb probléma, hogy lapunk, a Kárpátalja fejlécén piros, fehér és zöld színek találhatók. Ez természetesen figyelemelterelés a valós ukrajnai problémákról, nekünk pedig nem szabad félnünk, s ha összetartunk, ha egymást segítjük, akkor megmaradunk.
A beszédek elhangzása után a jelenlévők – felidézve II. Rákóczi Ferenc korát – elénekelték a Csinom Palkó, Csinom Jankó című kuruc dalt. Majd átvonultak a magyar kormány támogatásával, a Kárpátaljai családorvosi rendelők felújításának támogatása fejlesztési projekt részeként, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány közreműködésével felújított orvosi rendelőhöz. Az átadási ünnepség során dr. Brenzovics László beszélt a családorvosi rendelők felújítása során elért sikerekről, konkrétan a salánki rendelő esetében pedig arról, hogy sort kerítettek a tető- és ajtócserére, újravakolták a külső falakat, és kívülről leszigetelték az egészségügyi intézményt. Az átadási ünnepség zárásaként a felszólaló kevés munkát és jó fizetést kívánt az itt dolgozó egészségügyi szakembereknek, majd megtekintette a felújított rendelőt.
Az ünnepségeket követően a görögkatolikus közösségi házban kötetlen beszélgetésre került sor dr. Brenzovics László és a megjelentek között.
A rendezvénysorozatot követően elgondolkodtam rajta, hogy míg egyesek nemzetek közötti békét rombolnak, addig mi építkezünk. Míg magukat hazafiaknak tartó soviniszták nemzetiségi jogokat akarnak elvenni, addig mi nemzetiségi jogokat védünk. És minden, minket elnyomni akaró erő előtt ott állhat a történelmi tanulság, hogy aki minket elnyomott, előbb-utóbb elbukott. De ők buktak el, s nem mi…
Lajos Mihály
