Olvasói levél
A kárpátaljai magyarság legnagyobb összejövetelének voltunk szemtanúi idén, július 14-én Tiszaújlakon, majd Tiszapéterfalvaán – a Turul-ünnepség kapcsán. A résztvevők száma éppenséggel nem döntött rekordokat, viszont a meghívott illusztris vendégek sokasága és színpompás megjelenése igen szemet gyönyörködtetően hatott. A sok köszöntő és ünnepi beszéd közül is kiemelkedett Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, parlamenti képviselő felszólalása. Az elnök úr szervesen kapcsolta össze a 316 évvel ezelőtti, Rákóczi Ferenc vezette kurucsereg győztes csatáját a jelenlegi előttünk álló csata – a napokban esedékes parlamenti választások – nem kevésbé fontos győzelmével, mármint a magyar képviselőjelöltek rendkívülien szükséges parlamentbe való bejutásával. Jevhen Zsupán, a Kárpátaljai Ruszinok Társaságának elnöke történelmi visszaemlékezésében a magyarok és ruszinok közös múltjáról, összefogásáról és összefonódásáról beszélt, ami a jövőben is nagyon kívánatos lenne.
Zubánics László, az UMDSZ elnöke, történész lévén, nagyon hatásosan ecsetelte a három évszázaddal ezelőtti történetet, majd a jelenre térve, a három évtizede történt változásokra emlékeztetett: 1989-ben ünnepelhetett a kárpátaljai magyar közösség együtt, először 1945 óta.
A felszólaló meghívott vendégek sora ezzel nem zárult le, ugyanakkor nem felejtkezhetünk el a fellépő versmondókról, magyar nótásokról sem. Közülük is kiemelkedik a határ túloldaláról érkezett Kovács Lászlóné Anikó, gyönyörű magyar ruhában fellépő versmondó, aki Reményik Sándor és Wass Albert verseivel lopta be szívünkbe magát. Szép volt, Anikó!
Végezetül emlékezzünk meg a munkácsi különítményről, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezete, a Nyugdíjasklub, valamint az öregcserkészcsapat (cs.p. Zemkó Tibor) részvételéről, akik ugyan nem szerepeltek és nem játszottak főszerepet, viszont igen lelkesen támogatták a jó ügyet.
Fedeles Jenő, Munkács
