X. Kárpátaljai Vőfélytalálkozó
Tíz évvel ezelőtt döntötte el Bacskai Béla szalókai nagyvőfély, hogy a hagyományos lakodalmi szokásaink népszerűsítése, a szokások és a vőfélyversek archiválása céljából megszervezi az első Kárpátaljai Vőfélytalálkozót szülőfalujában, a Tisza-parti Szalókán. Akkor az egész község apraja-nagyja összefogott, és egy nagy rokonságként dolgozott a rendezvény sikeréért, amely annyira jól sikerült, hogy a következő évben újra megszervezték a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség központi rendezvényeként. Azóta Kárpátalja négy járásában újabb hét település adott otthont a találkozónak, hogy a jubileumi, tizedik ismét visszakerüljön oda, ahonnan egy évtizeddel ezelőtt elindult, az ungvári járási Szalókára.
A tizedik találkozóra 13 vőfély látogatott el, hogy bemutassa tudását, rátermettségét, közülük heten Kárpátaljáról, négyen az anyaországból, illetve egy-egy vőfély a Felvidékről és a Vajdaságból is. Az idei találkozó különlegessége volt, hogy a Nagyecsedi Rákóczi Kovács Gusztáv Hagyományőrző Egyesület néptánccsoportja bemutatta az 1955-ben Dancs Lajos által színpadra állított, többszörösen díjnyertes Ecsedi lakodalmast, amelyben a vőfély szerepét a csoport vezetője, Tóth Miklós nagyvőfély játszotta el, aki eddig tízből kilenc Kárpátaljai Vőfélytalálkozón volt jelen. Az idei találkozóra olyan 6–14 év közötti kisvőfélyek jelentkezését is várták a szervezők, akik remélhetőleg továbbviszik majd ezt a nagy múltra visszatekintő mesterséget, és éltetni fogják a jövőben is lakodalmi szokásainkat. Ezúttal öt kisvőfély jelentkezett: négy fiú és egy kislány.
A rendezvény a Szalókai Kultúrház udvarán egy tölgyfa, a vőfélytalálkozó fájának elültetésével vette kezdetét, amely munkából az esős idő ellenére is minden vőfély és kisvőfély kivette a részét. Majd jöhetett az ünnepi ebéd, ahol a tiszapéterfalvai Kokas Banda igyekezett mindjárt az elején lakodalmi hangulatot teremteni.
Az ebédet követően a zsúfolásig megtelt Szalókai Kultúrház közönségének levetítették az I. Kárpátaljai Vőfélytalálkozó eseményeit összefoglaló filmet, majd köszöntötték a rendezvényre érkezett meghívott vendégeket.
Kovács Edit, a KMKSZ Szalókai Alapszervezetének elnöke nyitotta meg a X. Kárpátaljai Vőfélytalálkozót, egyben anyák napja alkalmából Isten áldását kérte az édesanyákra.
Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke elmondta, hogy „a hagyományőrzésnek fontos szerepe van gyökereink és magyarságtudatunk megerősítésében. A hagyományaink pedig rendkívül fontosak a mai kor és mai helyzetünk kihívásainak, viharainak túlélésében” – végül egy a „házasodjak, ne házasodjak” dilemmáját feszegető anekdotával nevettette meg a közönséget.
Fülöp Andrea ungvári magyar konzul, aki kollégájával, dr. Kórós Attilával érkezett a rendezvényre, egy hagyományos vőfélyverssel köszöntötte a találkozó résztvevőit.
Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul jelképesnek nevezte, hogy tíz év után visszaért Szalókára a vőfélytalálkozók sora. „Itt, a magyar határtól néhány száz méterre igazán átérezhetjük azt, hogy a Kárpát-medencében a magyar népi kultúra, a néptánc, a népszokások, a népdal, a népi szólások világa egy egységes szövetet képez. Ez egyben jelképezi nemzeti összetartozásunkat” – emelte ki a diplomata a vőfélytalálkozó fontosságát hangsúlyozva.ű
A program kezdetén a Biró Dianna és Fucskó Erzsébet óvónők által felkészített szalókai óvodások, majd a Balogh Tímea által vezetett helyi kultúrház tánccsoportja mutatta be a szalókai lakodalmas szokásokat, közben bemutatkozott két helyi ifjú vőfély, Baranyi Kristóf és Tolvaj Levente. Jelentkezett a megmérettetésre egy bátor kislány is, a bótrágyi Fejes Fanni, aki egy vacsora előtti, tréfás verset mondott. A kisvőfélyek közül különösen bátran és határozottan mondták hosszú verseiket a szomszédos Eszenyből érkezett fiúk: Hadar Kristóf és Badó Balázs. Majd kis híján hajba is kapott miattuk a felnőtt vőfélyekből álló, és a KMKSZ kulturális titkára, Molnár László által vezetett szakmai zsűri, hogy a két eszenyi fiú közül melyik volt a jobb. Végül egy ponttal Hadar Kristóf nyerte a megmérettetést, ő vehet majd részt a különdíjas Fejes Fannival a Kárpát-medencei Vőfélytalálkozón, Földesen.
A továbbiakban a profi vőfélyek sorban egymás után mutatkoztak be, voltak, akik versben, mások prózában, majd mindannyian elmondtak egy-két hagyományos vőfélyverset a lakodalom különböző részeit felidézve.
A felvidéki Dobóruszkáról jött Fulajtár Bernát bácsi 76 éves, eddig mind a tíz Kárpátaljai Vőfélytalálkozón jelen volt. Elmondta, hogy 60 éve foglalkozik vőfélykedéssel, több mint 630 lakodalom van már mögötte. Majd elmondott egy megható anyák napi verset, illetve magasztalta az asszonynépet vicces versével.
A Budapestről jött Lukács Dénes a Heves megyei Boldog község palóc lakodalmas hagyományait élteti tovább, ezt tükrözte a levesköszöntő verse. Ugyanakkor a modernizált budapesti lakodalmak világába is betekintést engedett a Nelson Mandeláról és a Terminátorról szóló szórakoztató történetén keresztül. A magyar nyelvterület lakodalmi szokásai kapcsán tudósítónknak elmondta: „Azt látom, járva a Kárpát-medencében, hogy vannak bizonyos szövegmotívumok vagy inkább komplett sorok, amelyeket itt is hallottam, de mi is mondjuk, akárcsak a Kiskunságban vagy Zalában. Túl ezen a magyar lagzi narratívája szerintem egyedülálló módon egységes mindenütt, ahol magyar közösségek élnek. Arról szól a lakodalom, hogy egy lányból hogy lesz rögtön férjes asszony, amivel együtt megváltozik a közösségen belüli státusza is. A lagzi egyes állomásai, a kikérés, a búcsúztatás, az esketés, a menyasszony- és menyecsketánc az egész Kárpát-medencében ugyanaz. Nincs Európában még egy ilyen egybefüggő nyelvterület, ahol ennyire egységesek lennének a lakodalmi szokások. Az egyes tájegységek erre húzzák rá a saját kulturális mázukat, de a váz mindenütt ugyanaz.”
A szalókai Breza Imre minden mulatságban szószólóként, nótafaként tűnt ki, majd az 1990-es évek elején egyik barátja esküvőjén volt első ízben vőfély. A vőfélyverseket tartalmazó füzetet először egy bótrágyi vőfélytől kapta, majd Szalókán jobban ismert verseket is megtanult. Elmondta, hogy egy jó vőfélynek bizony rögtönözni is tudni kell, no meg arra is rákényszerült, hogy maga is írjon verseket. Ilyen alkalom volt például, amikor a menyasszony árva volt, nem éltek már a szülei, nos, azt a menyasszonyt másként kellett elbúcsúztatni. Imre egy időben nagyon sok lakodalomban megfordult, de 2015 óta Magyarországon dolgozik, azóta nem vállal már lakodalmakat. Most a vőfélytalálkozón való részvétel miatt is a megbeszéltnél később megy vissza Dunaújvárosba, amiért minden bizonnyal megrovásban részesíti majd a főnöke.
A Miskolchoz közeli Onga városából érkezett Rácz Roland egy direkt erre az alkalomra írt bemutatkozóverssel készült, amelyből megtudhattuk, hogy lassan húsz éve kezdte a szakmát egy egyenes ági rokona lakodalmán. Szerencsére olyan jól sikerült az az első alkalom, hogy azóta minden évben meghívják számos lakodalomba. Roland Arnót településen öt alkalommal szervezett már hagyományőrző vőfélytalálkozót, ezúttal elmondott még egy pohárköszöntő verset is.
Ugyancsak régi résztvevője a vőfélytalálkozóknak Rajzinger Csaba Kisvárdáról, aki egy édesanyjától tanult lakodalmi verset mondott, majd Ajak városában szokásos vőfélyverseket.
A Haranglábon született és Bótrágyon élő Baranyi József, aki ugyancsak rendszeres résztvevője a vőfélytalálkozóknak, elmondta, hogy 1964. május 4-én kezdte mint kisvőfély. Mindkét említett község lakodalmas szokásaiból igyekezett érdekességeket felvillantani. Ezúttal hozott magával egy kis vőfélylányt is, Fejes Fannit, aki remélhetőleg a következő vőfélynemzedék egyik képviselője lehet a jövőben.
Holozsi Imre Bene községből jött és ugyancsak rímekbe szedett bemutatkozó verssel köszöntötte a jelenlévőket. Majd hallhattunk tőle egy pikáns húsköszöntő verset. Később elmondta: „2007 augusztusában volt az unokatestvérem esküvője, és a keresztapám felkért, hogy legyek én a vőfély. Egy évvel később volt a húgom esküvője, amit már sikerült úgy összerakni, hogy a rákövetkező évben, 2009-ben 16 lagziba hívtak el vőfélynek, azóta ez folyamatosan így van.”
A Császlócon született, de Kisdobronyban élő Kiss Róbert, aki tizenegy éve edződik a vőfélybot súlyától, szép versekkel mesélte el szakmája szépségeit.
Szűcs István Téglásról jött, ő 12 évvel ezelőtt szintén az egyik rokona esküvőjén debütált, ott figyelt fel rá egy házasodni kívánó pár, akiknek egy hónap múlva már le is vezényelte a lakodalmát. Azóta esküvőről esküvőre beindult a dolog.
A vajdasági Palicsról jött Nyers Tímea a náluk jellemző vőfélyversek megismertetése mellett biztatta a kisvőfélyek közé benevezett kislányt, hogy kövesse a példáját és legyen ő is sokat foglalkoztatott vőfély.
Egy lagziból kissé késve érkezett a találkozóra Fazekas Attila, aki Jánosiban él, és eddig mind a tíz kárpátaljai találkozón ott volt. Elmondta, hogy az első szalókai találkozón kapott impulzusok segítették abban, hogy igazi vőféllyé váljon.
A nagyecsedi Tóth Miklós bemutatta az 1996-ban megalakult Nagyecsedi Rákóczi Kovács Gusztáv Hagyományőrző Együttest, amely eddig három műsorára kapott arany minősítést.
A fergeteges Nagyecsedi lakodalmas lenyűgözte a közönséget, ott táncolt többek között a Szalókai Kultúrház színpadán Bulyáki Anett, aki legutóbb szólótánc kategóriában Oszlánszki Patrikkal megnyerte a Felszállott a páva tehetségkutatót. Továbbá Andóné Kujbus Nórával, az együttes művészeti vezetőjével ropta a 70 éves Murguly Lajos bácsi, aki 1976-ban kapta meg a népművészet ifjú mestere címet, de ma is magával ragadó, fiatalos lendülettel táncol. Ott volt még a harminc táncos között a kárpátaljai Lőrincz Sándor, az együttes tánckarának vezetője, illetve a vőfélytalálkozókról jól ismert, jó szavú nagyvőfély, Tóth Miklós és felesége, akik Andóné Kujbus Nórához és Murguly Lajos bácsihoz hasonlóan Fülöp Ferenc-díjas táncosok. Minden klappolt a produkcióban, a látottak alapján szinte hihetetlen, hogy próbák nélkül, most először kísérte őket a Kokas Banda. Talán mindent elmond a hangulatról, hogy háromszor tapsolta vissza őket a közönség.
A rendezvény végén mind a tizenhárom vőfély kapott oklevelet és egy kis ajándékot. Ugyancsak oklevéllel mondtak köszönetet a szervezők a támogatásért Bátori Józsefnek, a megyei tanács képviselőjének és Biró Sándornak, Szalóka polgármesterének, valamint a rendezvény állandó főszakácsának, a szernyei Molnár Jolánnak.
A tizedik Kárpátaljai Vőfélytalálkozón volt jubileumi torta is, amelyet a szalókai Bacskai Anikó és Ráti Éva sütött. Továbbá a kultúrház egyik termében bárki megtekinthette a Fekete Erzsébet és Ráti Éva által összeállított kiállítást, amely bemutatta az egykori szalókai menyasszonyok hozományát, annak elkészítését és a fényképezés hőskorából megmaradt fotókon a régi lakodalmakat.
A főszervező Bacskai Béla szalókai nagyvőfély az egykor a lakodalom végén szokásos, a legkitartóbb vendégeket is hazaküldő verset mondta el, majd köszönetet mondott azoknak a szalókai embereknek, akik sokat dolgoztak a rendezvény sikeréért.
A rendezvényt értékelve tudósítónknak elmondta: „Novemberben kezdődött a szervezés, voltak ezúttal álmatlan éjszakáim is, de végül sok helybéli állt az ügy mellé, olyanok is, akikre nem is számítottam. Szeretném ezt nekik megköszönni.
Ahogy ez régen Szalókán szokás volt, egy héttel a lakodalom előtt meghirdettük a csigatészta-csináló estet, amire 15 asszony összejött. Régi vágyam volt, hogy a mienkkel szinte azonos táncokat és lakodalmi szokásokat talán a legszínvonalasabban bemutatni képes nagyecsedi hagyományőrző táncegyüttest elhozzuk a Kárpátaljai Vőfélytalálkozóra. Ez most a jubileumi rendezvényünkre sikerült. Nehéz lesz a mostanit a jövőben felülmúlni” – foglalta össze gondolatait a szervezés izgalma után kissé megkönnyebbülve a főszervező, majd kezdődött a vacsora, amely után a legkitartóbbak, a vőfélyek és a közönség, valamint a szalókai vendéglátók hajnalig mulattak.
Badó Zsolt
