30 éves a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alakuló gyűlésére 1989. február 26-án Ungváron, a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság nagytermében került sor. A zsúfolásig megtelt helyiségben a megye gyakorlatilag valamennyi magyarlakta települése képviselve volt. A tömeg egyhangúlag elfogadta a Szövetség Alapítólevelét, amely a létrehozandó szervezet célját „a Kárpátalján élő magyar nemzetiség kultúrájának, nemzeti hagyományainak, anyanyelvének megőrzésében és ápolásában, anyanyelvi művelődésének és oktatásának elősegítésében, valamint az e célokkal kapcsolatos érdekek védelmében” határozta meg, jóváhagyta az Alapszabályt, majd Fodó Sándort választották a szervezet elnökévé. S történt mindez az akkori Szovjetunióban, a hatalmas birodalom legnyugatibb területén, az anyaországtól vasfüggönnyel elzárt magyarság körében. Itt született meg a határon túli magyarok első érdekvédelmi szervezete.
Kereken 30 esztendő elmúltával ugyanazon a napon és ugyanazon a helyen emléküléssel méltatták a jeles jubileumot. Előbb Brenzovics László, a KMKSZ elnöke köszöntötte a tagságot a 30. évforduló alkalmából, majd az ünnepség nyitányaként elénekelték a Himnuszt.
– Ahogy a tettes visszatér a tett színhelyére, úgy mi is visszajöttünk oda, ahol 3 évtizeddel ezelőtt, Fodó Sándor alapítóelnök születésnapján megalakult a KMKSZ – kezdte nyitóbeszédét a rá jellemző humorral Brenzovics László. – 30 év egy emberöltő. Az emberöltő nagyon szép, tartalmas szavunk, amely arra utal, hogy a nemzedékek egymásba öltődve hozzák létre a történelem szövevényét. 1989 a csodák éve volt. A gorbacsovi peresztrojka meglazította a kommunista totalitárius rendszert, Közép-Kelet-Európában hihetetlen gyorsasággal következtek be a változások, sorra dőltek meg a szocialista diktatúrák, és a romániai eseményeket kivéve mindez vértelenül zajlott – idézte fel az elnök a közemúltat és kiemelte: a megnyíló lehetőségeket nem várt módon ki tudta használni a megtizedelt, elnyomott, az anyaországtól, Európától vasfüggönnyel elzárt kárpátaljai magyarság is.
– Minden emberi alkotás az alapoktól függ, az indulástól. A KMKSZ alapítóülésén eldőlt, hogy a Szövetség nem rendszerkonform, az akkori rendszer által elfogadott és abba integrálódó értelmiségek által irányított egyesület, hanem valódi, alulról építkező demokratikus érdekvédelmi szervezete lesz a kárpátaljai magyarságnak. Az első a Kárpát-medencében! – hangsúlyozta Brenzovics László, és utalt arra, hogy a Szövetség sok mindent átélt és megélt az elmúlt 30 év alatt: puccsot és forradalmakat, választásokat, belső ellentéteket, zaklatásokat és ellene irányuló terrorcselekményeket is. De mindvégig kitartott célja, értékei mellett – minden körülmények között képviselni a kárpátaljai magyarság érdekeit.
Ezért a kitartásért köszönetet mondott a KMKSZ tagságának, tisztségviselőinek, valamint a magyarországi és a Kárpát-medencei politikai erőknek, barátainknak, valamennyi magyar érzelmű embernek. Mint mondotta, az ő együttérzésük, támogatásuk nélkül nem tudtunk volna eredményeket elérni.
– 1989-ben úgy tűnt, vége a kommunizmusnak, minden lehetséges. 2019-ben sűrű viharfelhők takarják el a napot. A kárpátaljai magyarság ránk bízta érdekképviseletét. Tegyük ezt a továbbiakban is, mert ahogy a Szövetség alapító elnöke mondta: „Nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Hajrá, Kárpátalja! Hajrá, KMKSZ! – zárta köszöntőjét Brenzovics László.
Milován Sándor tiszteletbeli elnök beszéde kezdetén megjegyezte, hogy 19 évig volt a KMKSZ alelnöke, és ha évente 10 perccel számol, akkor 3 órát beszélne. Ezért úgy döntött, ír egy levelet a számunkra ismeretlen dimenzióba, népiesen a másvilágra Fodó Sándornak.
– Győztünk! – kezdte Fodó kedvenc szavával, amit oly sokszor elmondott. – Mi pedig mindig lehűtöttük, mondván: nem volt ez győzelem, csak egy kis szikrája a sikernek. Most én üzenem, hogy: Győztünk! Mert az a cél, hogy a kárpátaljai magyarság politikai tényezővé váljon, megvalósult – szögezte le, és az egri vár védelméhez hasonlítva a szervezet tevékenységét, elmondta, hogy az első perctől helytálltak a nők: a várban Dankó Erika, Sepella Zsóka, az oktatási bástyán Orosz Ildikó, és a később csatlakozó hölgyek is elfogadták ezt a kemény harcias magatartást. Kitért arra is, hogy sikerült megvalósítani az álmát, a kiegyezést a másik magyar szervezettel. A 24. órában meggátolva, hogy éket tudjanak verni a kárpátaljai magyarság testébe, de mindez csak úgy volt lehetséges, hogy Magyarországon is felvirradt a XXI. század.
„Nehéz idők járnak, de nem csüggedünk, mert egy jól szervezett közösség áll ki jogaiért egy politikailag és gazdaságilag is erős Magyarországgal a háta mögött. Remélem, Sándor, meg vagy elégedve azzal, ahogy a hagyatékoddal sáfárkodtunk – és azzal zárta levelét, amivel kezdte: – Győztünk! A KMKSZ és a kárpátaljai magyarság politikai tényezőkké lettek a megyében, Kijevben, Budapesten, Washingtonban és Brüsszelben is.”
Az emlékező tömeg egyperces néma főhajtással adózott az évtizedek során elhunytakra emlékezve, azokra, akik hozzájárultak a KMKSZ fennmaradásához.
Az est második részében a jelenlévők megtekintették az MTVA és a TV21 Ungvár televízió munkatársai által készített Életre ítélve című dokumentumfilmet a harmincéves KMKSZ-ről, amelyet aztán este a tv-csatorna is műsorára tűzött.
Az ünnepség zárásaként, a jubileumi rendezvény végén Brenzovics László és Milován Sándor leleplezték az épület falán a 30 évvel ezelőtti eseménynek emléket állító márványtáblát. Végezetül a metsző februári szél messze vitte a Szózat szavait: „Itt élned, halnod kell.”
Rehó Viktória
