A 2018-as évre is rányomta bélyegét a 2017. szeptember 5-én elfogadott ukrán oktatási törvény, amely a lassan elmúló évben meghatározó szerepet játszott a kárpátaljai magyar kisebbség életében. A hosszasan elhúzódó küzdelmekről, az elért sikerekről és a jelenlegi helyzetről Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnökét kérdeztük.
– Mit érdemes kiemelni a kárpátaljai magyar kisebbség anyanyelvű oktatását illető 2018-as események kapcsán?
– Ez az év valóban nagyon intenzív volt, hiszen a 2017. szeptember 5-én elfogadott oktatási törvénnyel kapcsolatosan megpróbáltunk mindent elkövetni annak érdekében, hogy a törvényt módosítsák a Velencei Bizottság (VB) javaslatai alapján. A VB ugyanis kimondta, hogy leginkább a törvény átírására lenne szükség, mivel az sérti az alkotmányos jogokat. Kárpátalján megszakítja azt a 150 éves folyamatot, amely a nemzetállamok kialakulása után ebben a régióban működött. A főiskola Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontja ezt egy megalapozott tudományos munkában is bemutatta, amelyben elemzik az elmúlt évszázadban több államhoz is tartozó Kárpátalján élők anyanyelvű oktatáshoz való jogainak érvényesülését. Az elemzésből kiderül, hogy 150 éven át mindig biztosított volt az anyanyelvű oktatás az érettségi megszerzéséig. A törvényesség és a jog határán belül mindent megtettünk azért, hogy visszatérjünk a normális kerékvágásba. Erre vonatkozóan több rendezvényt kezdeményeztünk, és mindenhol jelen voltunk, ahol a kisebbségi érdekeket védeni kellett: Budapesten, Kijevben, Brüsszelben.
– Milyen részeredményeket hoztak az oktatási minisztériummal való tárgyalások?
– Ebben az évben az első osztály használhatja a Magyarországon kidolgozott ábécéskönyveket, olvasókönyveket, valamint munkafüzeteket. Hasonló részeredmény az is, hogy a minisztérium hozott egy olyan döntést, hogy a következő, 2019–2020-as tanévben csökkentik a magyar, román és krími tatár iskolákban érettségizők számára (tehát a nem szláv nyelvű oktatásban részt vevők számára) az ukrán emelt szintű érettségi átmenő ponthatárát. Ezzel azonban vérig sértették a felsorolt kisebbségeket, hiszen Volodimir Hrojszman miniszterelnök nem arra hivatkozva hozta meg a döntést, hogy ez a kisebbségek alkotmányos joga, illetve a valós esélyegyenlőség biztosítása érdekében született, hanem az érintett közösségeket a „sajátos nevelési igényű gyerekek kategóriájába sorolta”, ahová az ukrán oktatási törvény szerint a testi és szellemi fogyatékosok tartoznak. Hrojszmanék tehát kormányrendeletben rögzítették, amit Iryna Farion professzor asszony egy konferencián a magyarokról nyilatkozott: debilek (a felszólalása a YouTube-on megtekinthető). Most már igazolásunk van arról, hogy kollektíve az Ukrajnában élő magyarok, románok és krími tatárok fogyatékosak, ami már megint a harmincas-negyvenes évek különböző diktatúráinak a gyakorlatát idézi, ahol nemzeti közösségeket minősítettek kollektív alapon. Ez rettenetesen sértő, ami ellen tiltakozni fogunk, de nem fogunk lemondani az átmenő ponthatár csökkentéséről a minden érettségiző számára kötelező ukrán emelt szintű érettségi esetében. 2018-ban, egy évtized után végre elfogadták a azt az álláspontunkat, hogy az ukránt más módszerrel és más követelményrendszer szerint kellene tanítani. Elkezdődött egy folyamat, amely egyelőre még a korai szakaszában jár: ki kell dolgozni az első osztálytól az érettségiig az ukrán mint államnyelv tanrendjét, követelményrendszerét és vizsgarendjét a nemzetközi normák szerint A1, A2, B1, B2, C1, C2 szintek szerint. Abban már nem értünk egyet a minisztériummal, hogy melyik évfolyam végére milyen szintet kell elérnie a tanulónak. A minisztérium azt szeretné, hogy mire a tanuló elvégzi az általános iskola 9. osztályát, már B2 szintű nyelvtudással rendelkezzen. Ez azért abszurd, mert Európában a BSc diploma megszerzésének a feltétele, hogy az anyanyelvén, vagyis az oktatás nyelvén kívül egy másik nyelvből, második nyelvként ilyen szintű nyelvvizsgával rendelkezzen. Nálunk ezt a szintet a 15-16 évesektől várják el, amit egyrészt nem lehet teljesíteni, mert mindig az átlagra kell tervezni, nem pedig a legjobb tanulóra, aki esetleg különórákra is jár, ha szülei megengedhetik maguknak. Amennyiben a B2 szintet kell teljesíteni az általános iskola végéig, akkor az érettségiig már C1-et vagy akár C2-t várnak majd el, ami az anyanyelvi és az anyanyelvi szakmai szintet jelenti? Miután ez a kitűzött cél igen messze van a realitásoktól, csak arra jó, hogy újra alátámasszák, mennyire nem tudunk vagy nem akarunk megtanulni ukránul. Ebben a kérdésben a KMPSZ közgyűlésén elfogadtunk egy álláspontot, amelyben rögzítettük az elvárásainkat, valamint azt, hogy mi legyen az az alap, amit eljuttatunk a minisztériumhoz. A minisztérium által kidolgozott tervekbe módosításokat javaslunk, és ezzel indulunk tárgyalni. Előttünk a következő év, meglátjuk, hogy a minisztérium mennyire lesz fogadókész, illetve kompromisszumkész. Most rajtuk múlik minden: elfogadják-e a racionális pedagógiai érveinket, vagy továbbra is túlfűtött politikai választási hangulattal fogják kezelni a kérdést.
– 2019-ben Ukrajnában választások lesznek: tavasszal államfőválasztást, ősszel parlamenti választásokat tartanak az országban. Ahogyan Ön is elmondta, eddig is politikai ügyként kezelték az oktatási törvény kérdését, a közeledő választások csak ronthatnak a helyzeten?
– A kampány már 3-4 éve folyamatosan zajlik. Az egyre világosabb számunkra, hogy a kárpátaljai magyar közösséget valamiféle bűnbak képében tüntették fel, amely miatt az ukrán nemzeti érzelmű szavazóknak arra a kormányra kell szavazni, amely őket képviseli, minket pedig büntet. Most is óriási nyomás alatt vagyunk, s szerintem ez a nyomásgyakorlás még folytatódni fog. Mi azt várjuk, hogy a választások – ha még ugyanazokat a szereplőket is tartják a hatalmon – egy folyamatot meg fognak törni, s lehetőséget teremtenek egy alkuhoz, ami az alapja lehet a társadalom fejlődésének, mert az örökös harc lefékezi, majd elsorvasztja azt. Ez minden politikának a sajátossága. Hogy ez mikor fog megtörténni – az elnök- vagy a parlamenti választást követően –, nem látom, viszont addig nem tehetünk mást, mint ahogy egyik ismerősöm megfogalmazta: álljuk a sarat fél lábon is, ahogy a gólya teszi, ha az egyik elfárad, lábat cserélünk.
I.A./Cs.A.
