Évértékelő interjú Brenzovics Lászlóval, a KMKSZ elnökével
Jónak tartja a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) idei teljesítményét Brenzovics László, a Szövetség elnöke, hisz működőképes maradt a szervezet, és azokat a feladatokat, amelyeket maguk elé tűztek, nagyrészt meg tudták valósítani. Mindez azért is megbecsülendő eredmény, mert a magyar érdekvédelmi szövetséget és a kárpátaljai magyarságot korábban soha nem látott atrocitások érték az elmúlt évben. Az oktatási törvény körüli küzdelmekről, a magyar–ukrán kétoldalú kapcsolatok alakulásáról, az ukrán gazdaság kilátásairól és a KMKSZ terveiről is kérdeztük a kárpátaljai magyar közösség vezetőjét, az ukrán parlament képviselőjét.
– Lapunknak adott tavalyi évértékelő interjújában 2018 legfontosabb feladataként a kárpátaljai magyarság anyanyelvű oktatásának megvédését jelölte meg. Most, hogy ismét eljött a mérlegkészítés ideje, hogyan látja, miként alakultak az események?
– Továbbra is veszélyes a helyzet a kárpátaljai magyarság és valamennyi Ukrajnában élő nemzeti kisebbség oktatási rendszere számára. Az ukrán kormánynak a kisebbségi jogok visszavételére, szűkítésére irányuló politikája továbbra is ugyanaz maradt. A kárpátaljai magyarság rendkívül jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megőrizze oktatási rendszerét, ugyanis a 2017-ben elfogadott törvény csak az 1–4. osztályban tenné lehetővé az anyanyelvű oktatást. Ezzel kapcsolatban a magyar állam tiltakozott és blokkolta Ukrajna és az Európai Unió, valamint a NATO közötti találkozókat, illetve mi is számos levéllel, tiltakozó akciókkal, aláírásgyűjtéssel jeleztük, hogy számunkra elfogadhatatlan iskoláink felszámolása. Nemzetközi szervezetekhez is fordultunk ebben a kérdésben, tárgyalásokat folytattunk az Európai Tanács és az Európai Parlament vezetőivel, a Velencei Bizottság elnökével, az amerikai külügyminisztérium képviselőivel, jártunk az Amerikai Egyesült Államokban, Brüsszelben, Strasbourgban több alkalommal. Bár az említett veszély nem hárult el, azonban annyit mégiscsak elértünk, hogy a kérdés továbbra is a nemzetközi szervezetek napirendjén van. Emellett elindult egy tárgyalási folyamat is a kárpátaljai magyarság vezetői, illetve a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma között, amelyek nem jártak eddig jelentős eredménnyel, de bízunk abban, hogy a jövő évi választások, különösen a parlamenti választások eredményeképpen ez a helyzet változhat.
Jó lenne, ha az ígéreteknek megfelelően a Velencei Bizottság ajánlásait törvénybe iktatná az ukrán parlament. Itt elsősorban az oktatási törvény bevezetésének a prolongációjáról van szó, a diszkriminatív intézkedések megszüntetéséről, illetve arról, hogy a magániskolákra ne vonatkozzon az oktatás nyelvéről szóló 7. cikkely – ennek még mindig megvan az esélye.
– Sajnos a magyar–ukrán kétoldalú kapcsolatok az idei évben tovább romlottak: az ukrán fél nem akarta elfogadni az új magyar nagykövet személyét, nyomozás indult az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Központ ellen, késleltették a Munkács–Budapest intercity beindítását, a beregszászi magyar konzulátuson készített titkos felvételek kapcsán nemzetközi botrányt kavartak. Ön hogyan élte meg a kétoldalú kapcsolatok látszólag megállíthatatlan mélyrepülését? Véleménye szerint hol tartunk most, és mire számíthatunk a jövőben?
– Azt gondolom, hogy a magyar–ukrán viszony ilyen nagymértékű romása egy folyamatnak volt a következménye. A kapcsolatok tényleges romlása előtt is látszott az ukrán média jelentős részén, az ukrán politikai erők viszonyulásán az, hogy olyan erők érvényesülnek az ukrán politikában, amelyek nem érdekeltek a jó ukrán–magyar kapcsolatokban. Tulajdonképpen nem lehet azt mondani, hogy bármelyik szomszédos állammal jók lennének a kapcsolatok. Oroszországról ne is beszéljünk, mert vele fegyveres konfliktusunk van, de Romániával szintén hidegnek mondhatók a kapcsolatok elsősorban a kisebbségi problémák miatt. Magas szintű találkozóra az ukrán és a román vezetés között az oktatási törvény elfogadása óta nem került sor, a román képviselőház és szenátus együttes ülésén ítélte el az ukrán oktatási törvényt. Lengyelországgal a történelmi múlt eltérő értelmezése miatt szintén folyamatosak a konfliktusok. Rendkívül éles nyilatkozatháború zajlik Fehéroroszország vonatkozásában, és Szlovákiával sem felhőtlen a viszony. A megváltozott ukrán politika, az európai integrációra és a NATO-ba törekvés sajnos nem tükröződik a szomszédos államokkal való kapcsolatok javulásában. Pedig az ukrán vezetésnek tudnia kell, hogy az út Európába a szomszédos államokon keresztül vezet, bárhogy is fog alakulni Ukrajna jövője, mindig ugyanezek az államok lesznek a szomszédai, emiatt ha valóban integrálódni akar az európai közösségbe, akkor a szomszédos államokkal a kapcsolatait rendeznie kell. Mindezek újraértékelésére szerintem már csak a választások után kerülhet sor. Azt gondolom, a szomszédokkal való konfliktusok miatt óriási károkat szenved az ország és annak lakossága. Ha egy ország be akar illeszkedni egy közösségbe, akkor figyelembe kell vennie a szomszédos államoknak az érdekeit is, és kompromisszumokat kell kötnie azoknak a meglévő szerződéseknek az alapján, amelyeket Ukrajna függetlenné válásának idején aláírt.
– A szomszédságpolitikánk tehát nem sikeres, de ön szerint sikerült-e belföldön előrelépnie Ukrajnának a gazdasági, illetve társadalompolitikai problémák leküzdésében?
– Sajnos nem. Bár a kormány arról beszél, hogy a gazdaság bővülése beindult, a mértéke pedig eléri a 3%-ot, de ez rendkívül kevés. 2014-ben oly mértékben esett vissza Ukrajna gazdasága, hogy ha csak ilyen tempóban fog bővülni, akkor évtizedekre lesz szükség ahhoz, hogy elérjük a 2013-as szintet. Közben a magasabb alapról induló világ lehagy bennünket. Vegyük például Magyarországot, ahol nem volt visszaesés, a gazdasági növekedés pedig 4,7%-os, s a többi szomszédos államban is hasonló a helyzet. Így Ukrajna egyre inkább leszakadóban van.
A gazdaság ilyen nagymértékű leépülése, az iparnak szinte a megszűnése, a lakosság igen jelentős mértékű elvándorlása, valamint az, hogy újabb és újabb kölcsönöket kell felvennünk ahhoz, hogy az ország költségvetését egyensúlyban tartsuk, egy rendkívül negatív pályára állítja az országot. Azok, akik kivándorolnak, általában a munkaképes fiatal generációhoz tartoznak, ők nem itt élnek, nem itt fizetnek adót, nem itt képzelik el a jövőjüket, így a szociális, az egészségügyi és a nyugdíjrendszer fenntartása egyre problematikusabbá válik Ukrajnában.
– Ellentmondásos a kommunikáció azzal kapcsolatban, hogy Ukrajna közelebb került-e az európai integrációhoz és a NATO-hoz vagy nem.
– Nem került közelebb Európához és a NATO-hoz sem. Jellemző az ukrán közszereplőkre – ami manapság általános világtendencia is –, hogy sokan a politikát egyfajta PR-tevékenységnek tekintik, ahol hangzatos bejelentésekkel, szlogenekkel, újságcikkekkel, féligazságokkal próbálják elfedni a bajokat. Eközben teljesen nyilvánvaló, hogy egy nem egyensúlyban levő költségvetéssel, nehéz szociális helyzettel nem felelünk meg azoknak a kritériumoknak, amelyeket az EU-ban elvárnak a csatlakozni kívánó országoktól. Másrészt ámítás is van az ukrán kormányzat kommunikációjában, hisz a hollandiai népszavazás eredménye jelentősen behatárolja a lehetőségeinket. Nem szabad úgy beállítani Ukrajnában ezt a kérdést, de a NATO-csatlakozás kérdését sem, mintha ez a közeljövőnek a lehetősége lenne. Most inkább arra kellene törekedni, hogy a nyugati tapasztalatokat, rendszereket átvéve próbáljuk úgy fejleszteni a gazdaságot, hogy az tartós fejlődési pályára álljon, illetve hogy ne engedjük lebontani azt a szociális rendszert, amely ebben az országban így vagy úgy, de működött. Most azt láthatjuk, hogy a nyugdíjak alacsony szintje, az egészségügyi és az oktatási rendszer visszafejlődése veszélyezteti az ország jövőjét.
– A jövő évben elnökválasztás, ősszel parlamenti választás lesz Ukrajnában. Mire számíthat a kárpátaljai magyarság?
– Egyelőre igen nehezen körvonalazódik az, hogy kit tudunk támogatni a jövő évi választásokon. Sajnos, az országot elborította a sovén demagógia. A keleti konfliktus és a szélsőséges erők térnyerése miatt a legtöbb politikai erő a számunkra fontos kérdésekben – oktatás, nyelvhasználat, önkormányzatiság, gazdaság- és szociális politika – olyan álláspontot képvisel, amelyet nem tudunk elfogadni. Várjuk meg, hogy mit hoz a jövő. Azt már látjuk, hogy milyen politikai erők lehetnek a választásokon meghatározóak, azonban ezek a dolgok még nem véglegesek. Látjuk, hogy nem várt események is történnek – mint például a hadiállapot bevezetése, fegyveres konfliktusnak a lehetősége – ezek azt mutatják, hogy egyelőre nagy a bizonytalanság. Azt gondolom, hogy a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezetei a megfelelő időben meghozzák a választásokkal kapcsolatos döntéseiket. Nyilvánvaló, hogy csak olyan politikai erőket tudunk támogatni, amelyek támogatják magyar közösségünk törekvéseit is, amelyek a szülőföldön való megmaradásra és fejlődésre irányulnak.
– Milyennek látja a KMKSZ idei teljesítményét?
– Jónak tartom szövetségünk idei teljesítményét. Annál is inkább, mert korábban soha nem látott atrocitások értek bennünket, a KMKSZ-t és a kárpátaljai magyarságot is. Gondolok itt a székházunk felrobbantására, a magyarellenes provokációkra, a határon történő zaklatásokra, a különböző nyomozásokra, a médián keresztül ránk nehezedő nyomásra. Ennek ellenére a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség továbbra is működőképesnek bizonyult, azokat a feladatokat, amelyeket magunk elé tűztünk, meg tudtuk valósítani. A legfontosabb pedig az, hogy az emberek nem estek pánikba, tagságunk növekedett, a munkatársak közül, akik rendkívül nagy feszültségben élnek, senki sem mondott föl. Magyarország támogatásával pedig soha nem látott fejlesztési programokat sikerült megvalósítani. Olyan nagyságrendű támogatás érkezett az anyaországból Kárpátaljára, amelyre korábban nem volt példa. Gondoljunk csak a bérkiegészítésekre a tanárok, orvosok, kultúrmunkások és mások vonatkozásában, az óvoda- és a bázisiskola-programra, amellyel olyan akut problémákat oldottunk meg, amelyek veszélyeztették egyes oktatási intézményeink fennmaradását, vagy az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Programra, amely több ezer kárpátaljai vállalkozónak segített. A Keleti Partnerség programja vagy a beregszászi színház épületének felújítása is olyan eredmények, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Másrészt a megyei és a járási tanácsokban a KMKSZ-frakciók jó munkát végeztek, az ukrán állam részéről is sok támogatást sikerült kiharcolniuk. A helyi önkormányzatokban is számos fontos dolgot sikerült elintéznünk az idén. Illetve megálltuk a helyünket a nemzetközi porondon is, európai fórumokon sikerült érdekeink védelmében fellépnünk. Bár ezzel a problémáinkat még nem sikerült megoldani, viszont bemutathattuk a helyzetünket, a törekvéseinket, amelyeket ma már Európában is ismernek, sikerült valamelyest lelassítani az intézményeink felszámolására irányuló törekvéseket.
– Ezek után az eredmények után milyen célokat tűzhet ki a Szövetég a következő, választásokkal teli esztendőre?
– Ha humorosan fogjuk fel, akkor azt mondhatom: a minimális cél az, hogy túléljük a következő évet. Mert látjuk azt, hogy a feszültség egyre növekszik, és ismerve, tapasztalva az elmúlt 20 évet, tudjuk azt, hogy a jövő évi választások sem lesznek a demokrácia ünnepei. Ugyanakkor bizalomra adhat okot az, hogy a közvélemény-kutatások adatai szerint az ukrán lakosság több mint kétharmadának a jelenlegi irány nem tetszik. Ennek megfelelően az elnökjelöltek népszerűsége rendkívül alacsony, mert ha valamelyiküknek még 20% körüli is a népszerűsége, az azt is jelenti, hogy a lakosság 80%-a elutasítja. A jelenlegi elnök politikáját pedig a mostani adatok szerint a szavazók több mint 90%-a utasítja el. Márpedig a közvélemény nyomása előbb-utóbb meg kell, hogy mutatkozzon a politikában. Egyetlen politikus sem tervezhet hosszú távra, ha nem tudja elnyerni a lakosság többségének a támogatását. A nép pedig elsősorban nem a most hangoztatott lózungokra kíváncsi, hogy hogyan nyomjuk el a nemzeti kisebbségeket, hanem inkább békére, jólétre és szociális biztonságra vágyik. Remélem, hogy ez előbb-utóbb meg fog mutatkozni a választások eredményeiben. Nekünk pedig az a fő feladatunk, hogy minden nehézség ellenére is képviseljük a kárpátaljai magyarság érdekeit, mindent meg kell tennünk azért, hogy megőrizzük a békét Kárpátalján, és lehetőség szerint próbáljunk előre is lépni. Mindebben szerencsére számíthatunk az anyaország támogatására.
– Elnök úr! Mit üzen a kárpátaljai magyaroknak az újév előestéjén?
– Azt üzenem, hogy a KMKSZ a helyén van, és továbbra is igyekszik képviselni a kárpátaljai magyarság érdekeit. Türelemre és kitartásra van szükség a jelenlegi rendkívül nehéz helyzetben. Reméljük azt, hogy a következő év elhozza majd azokat a változásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy Ukrajnában is megvalósuljon a béke, és elinduljon végre egy olyan fejlődés, amely abba az irányba hat, hogy ez az ország egy európai jogállammá fejlődjön, ahol tiszteletben tartják a kisebbségek, azon belül a kárpátaljai magyarság érdekeit és jogait is.
Végezetül minden kárpátaljai honfitársamnak a karácsonyi lelki feltöltődést követően békés, boldog új évet kívánok!
Badó Zsolt
