A budapesti, majd a beregszászi premiert követő amerikai bemutató után kárpátaljai turnéra indult Zsigmond Dezső filmrendező A Sátán fattya című nagyjátékfilmje. A Nagy Zoltán Mihály azonos című művéből készült film az 1944. novemberi kárpátaljai történésekkel kezdődik, és a tizenhat esztendős Tóth Eszter sorsán keresztül láttatja a málenykij robot, valamint a szovjet megszállás borzalmait. Ez az első kárpátaljai színészekkel készített film erről az időszakról. Az alkotás a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezésében július 18-án Tégláson, 19-én Munkácson, 20-án Beregszászban, 21-én Nagyszőlősön, 22-én pedig Visken került bemutatásra.
A Sátán fattya című film, akárcsak az annak alapjául szolgáló kisregény, kísérletet tesz arra, hogy bemutassa 1944–45 fordulóját, a málenykij robotot. Az alkotás a Tarpai Viktória által megszemélyesített Tóth Eszter sorsán keresztül mutatja be a Kárpátalján élő magyarság vészkorszakát, ami különösen fontos azért, mert évtizedekig beszélni sem volt szabad az akkori borzalmakról.
A történetben háromnapos munkára viszik Tóth Eszti apját, bátyját és szerelmét, ő pedig útnak indul a gyűjtőtáborba, hogy élelmet vigyen nekik. A hazugsággal fogságba csalt családtagokkal végül nem találkozhat, de Esztit a szolyvai gyűjtőtábort őrző, részeg szovjet katonák megbecstelenítik, és teherbe ejtik. Az őrület határára jutó, lelkileg és testileg is összeroppant lányt kiközösíti a falu, de komoly küzdelmet kell vívnia önmagával is, hogy elfogadja sorsát és kisfiát, a „kis muszkát, a Sátán fattyát”.
A filmvetítések minden helyszínen nagy sikert arattak, a közönség vastapssal fogadta az alkotást. A vetítéseket követően pedig beszélgetésekre került sor a filmmel kapcsolatban Zsigmond Dezső rendező és Tarpai Viktória, a főszereplőnő részvételével, ahol a nézőknek lehetőségük nyílt arra, hogy kérdéseket tegyenek fel, de többen elmondták saját családjuk hasonló történetét is. A téglási bemutató utáni beszélgetést Debreceni Mihály (MTVA-munkatárs), a munkácsit Popovics Béla (művészettörténész), a Rákóczi-főiskola átriumában megrendezett beregszászi vetítés utánit dr. Molnár D. Erzsébet (történész), a nagyszőlősit Kudron Katalin (a KMKSZ nagyszőlősi járási irodavezetője), míg a viski beszélgetést Szabó Gabriella (viski KMKSZ-alapszervezeti elnök) vezette.
Lapunk munkatársának Molnár László, a turnét megszervező KMKSZ kulturális titkára elmondta: „Nem könnyű erről a filmről beszélni. Úgy érzem, kárpátaljai magyarként nem is lehet teljesen érzelemmentesen. Szövetségünk úgy gondolta, hogy ez a film egy űrt tölt be. Hiszen ez az első alkotás, amelyik ezzel a kárpátaljai magyar sorstragédiával foglalkozik. Fontosnak tartjuk, hogy a kárpátaljai fiatalok értesüljenek a múltunknak erről a sötét korszakáról. Ezért szerettük volna, ha a filmet minél több kárpátaljai magyar ember is meg tudja nézni.
Nagyon szerencsések vagyunk, mert Zsigmond Dezső rendező is szívén viseli a film sorsát. Igyekszik mindenhol ott lenni, ahol ez a film bemutatásra került. Mindenhol nagy érdeklődés fogadta. A későbbiekben több településen és iskolában is készülünk levetíteni majd az alkotást Kárpátalja-szerte.
Engem is nagyon megérintett a film. Mély nyomot hagy a Tóth család élete bennünk, hiszen tudjuk azt, hogy rengeteg olyan család volt Kárpátalján, amelyek átéltek hasonló sorstragédiát. Az emberben felmerül a kérdés, hogy mi vajon lennénk-e ennyire erősek ilyen nehézségekben. Az elődeinknek nem volt más választásuk: a férfiakat elvitték, az asszonyoknak vezetni kellett a gazdaságot, a gyerekeket fel kellett nevelni. Ahogy a filmben is elhangzik: élni kell, élni muszáj.”
A vetítések során alkalmunk volt beszélgetni Zsigmond Dezső rendezővel is, aki kérdésünkre elmondta: „Szeretném megköszönni a KMKSZ-nek, hogy a filmet sikerült bemutatni a kárpátaljai településeken. Nagyon fontosnak tartottam azt, hogy ne csak egy előadás alkalmával lehessen megnézni Kárpátalján, hanem a vidéken több helyen is meg tudják tekinteni. Beregszászban a mostani már a negyedik előadás volt, és összeszámolva közel 1200 ember tekintette meg. Minden egyes vetítés után vannak olyan emberek, akikben ez a film megmozdít valamit, és siratják az őseiket. Azt gondolom, hogy a filmbeli főhősnő sorsát azért érzik a magukénak, mert rengeteg ember, család volt hasonló nehéz sorsban, akik végigjárták ezt a passiót.”
Jövőbeni terveiről Zsigmond Dezső elmondta: „Nagyon szeretnék a kárpátaljai színészekkel egy Margit-filmet készíteni. Ismerjük jól Szent Margit életének történetét. Ennek a főszerepére Tarpai Viktóriát szeretném majd felkérni. Nagy álmom, hogy az eucharisztikus kongresszusra, amely 2020-ban lesz, elkészüljön a film. Most azon vagyunk, hogy találjunk támogatókat a film elkészítéséhez.”
Tarpai Viktória, a film főszereplője is személyesen végigkísérte a körút minden állomását. Lapunknak a turné kapcsán azt nyilatkozta: „Nagyon felemelő volt érezni azt, hogy a kárpátaljai közönség számára sokat jelentett ez a film. A hosszú tapsok, a közönségtalálkozók alkalmával történt intenzív beszélgetések azt mutatták, hogy nagy igény volt arra, hogy ezekről a dolgokról végre beszélgessünk. Én hálás vagyok a Jóistennek, hogy ebben a missziós munkában nekem is szerepem lehetett.”
A Sátán fattya című filmet egyre több helyszínen mutatják be az anyaországban és a nagyvilágban is. Nemrég a tengerentúlon New Yorkban és Washingtonban is bemutatták, de eljutott Libanonba és Dél-Amerikába is, meghívást kapott a Los Angeles-i magyar filmek fesztiváljára. Aki azonban még nem látta, ne keseredjen el, Kárpátalján is fogják még vetíteni a KMKSZ közreműködésével.
(DB/VE)
