Közismert tény, hogy Kárpátalja-szerte szörnyű állapotban vannak az utak. Az utóbbi időben elszaporodtak az olyan esetek, amikor az utak minősége miatt elkeseredett lakosok lezárják a forgalmat és útjavítást követelnek. Barta Józsefet, a Kárpátaljai Megyei Tanács, illetve a KMKSZ alelnökét az utak minőségéről, azok javítási lehetőségeiről kérdeztük.
– Megyénkben 3347,8 km közút van, ebből 904,7 km állami rendeltetésű, 2442,1 km pedig helyi. Az utak 62%-a hegyvidéken található. A hálózat mintegy fele patakok, folyók mentén húzódik, és 1298 híd ível át rajtuk. A hidak összhosszát – 22,92 km – tekintve megyénk a második helyen van Ukrajnában. Kárpátalja fejlesztésének, egy jobb élet megteremtésének – amely az elvándorlást visszatartaná, megfékezné – elengedhetetlen feltétele, hogy gyökeresen megváltozzon az utak állapota. Egy turista nem szívesen tér vissza, ha olyan rossz állapotban vannak az utak, mint Kárpátalján. Márpedig a turizmus kell, hogy legyen a mozdonya, a húzóereje minden más ágazatnak, amely a fejlődés és a kibontakozás lehetőségeit biztosítja. A beruházó, a vállalkozó sem jön, ha rosszak az útjaink.
– Miért ilyen rosszak az útjaink?
– Az egyik ok az, hogy a szovjet időkben, amikor ezek az utak épültek, nem olyan terhelésre készítették őket, mint amilyennek ma ki vannak téve. Nem volt ilyen óriási kamionforgalom és ennyi személygépkocsi. A másik ok, hogy már akkor sem tudtak jó utakat építeni, és sajnos, a lopás akkoriban is divat volt. Ezért sehol nem olyan vastagságú és nem olyan minőségű az aszfaltborítás, mint amilyennek lennie kellett volna, így az utak nem maradtak meg sokáig jó állapotban.
A harmadik ok az, hogy azóta, ha javítják az utakat, akkor csak kátyúzás folyik, ami, mint látjuk, nem sokat ér. Mert nem a technológia szerint végzik, esőben, hóban, fagyban dolgoznak. Háborgunk is miatta. Egy szláv mondás szerint a sör vodka nélkül kidobott pénz, úgy szoktam mondani, hogy a kátyúzás ilyen az útjavításban: kidobott pénz. 2-6 hónapig tart, utána ugyanolyan, vagy még rosszabb lesz az út, mint előtte volt. Hosszú távon nem ezzel kell számolni, hanem nagyjavítással. Ahhoz viszont sok pénz kell.
Problémát jelent, hogy sajnos, kevés olyan cég van, amely jó minőségű utakat tudna építeni, javítani. Ezek alakulófélben vannak, már van egy kis konkurencia is, de inkább más megyékből, sőt külföldről jönnek azok a vállalkozók, amelyek megnyerik az útjavításra kiírt közbeszerzési pályázatokat. Még nincsenek olyan kárpátaljai cégek, amelyek megfelelő kapacitással, szakértelemmel, gépekkel rendelkeznek és jó minőségben, hosszú távú garanciával tudnának utakat építeni.
– Azt tapasztaljuk, hogy a nagyjavításon átesett utak sem tartósak.
– Így igaz, hiszen nincs megfelelő kontroll. Akik megrendelik, azok át is veszik az olyan javításokat, munkálatokat is, amelyeket nem a dokumentációnak és a követelményeknek megfelelően végeztek el. Ennek következtében nem tartanak sokáig az utak, néhány év alatt tönkremennek. Meglátjuk, hogy azok az új utak, amelyeket most építenek 10-15 éves garanciával, meddig fogják bírni. S reméljük, hogy a kivitelező cég nem szűnik meg gyorsan, és lesz kin számon kérni. Reméljük, nem átverésről van szó, hanem felelősségteljes vállalkozókról.
– Nemrég az állandó bizottság is bejelentette, hogy ellenőrizni kívánja a munkálatokat.
– A megyei tanács tagjai az egész megyét képviselik, és elégedetlenek vagyunk az utak minőségével. Tudjuk, hogy kevés a pénz, de azt is érezzük, hogy ez a kevés nem racionálisan van kihasználva. Ezért úgy döntöttünk, hogy az útjavításban illetékes állandó bizottság bekéreti az útjavításokra vonatkozó összes információt, ellenőrizni fogja az adatokat, és helyszíni kiutazás során megvizsgálja a minőségét. Ha azt találják, hogy a tavaly javított szakaszt már megint kátyúzni kell, akkor meg kell nézni, hogy történt a javítás. Mert amíg nem fogják büntetni a felelőtlen munkát vagy a lopást, addig ez folytatódni fog. Ha azt a kevés rendelkezésre álló pénzt célirányosan, megfelelő technológiák alkalmazásával jó minőségi munka elvégzésével használnák fel, az eredmény látványos lenne.
– Honnan jönnek össze az útjavításra, karbantartásra fordítható pénzek?
– A legfőbb forrás az állami útalap, amit 2018. január 1-től hoztak létre. Két nagy kiadás van, az egyik az állami alárendeltségű utakra, a másik a helyi, regionális jelentőségű utak fenntartására, ez utóbbit át is adták a megyék mérlegére. Az állami utakat az állami büdzséből, a másikat az útalapból finanszírozzák.
Az útalapba különböző csatornákból befolyt összeget elosztják a megyék között, mégpedig a törvény szerint attól függ az arány, hogy hány kilométeres az úthálózat az adott régióban.
A következő gond, talán a legnagyobb, hogy nincs elegendő pénz. Az elmúlt 6 évben csupán 2,9 km szakaszon végeztek nagyjavítást és évente 12–25 km-en zajlott tervezett karbantartás.
Végeztünk egy felmérést, és a számítások szerint ahhoz, hogy a rettenetes állapotú utak legfontosabb szakaszait megjavítsuk, megyénkben idén 7 milliárd hrivnyára lenne szükség. Ez hatalmas összeg, és csak a töredékét kapjuk meg. Kárpátalja az útalapból a helyi jelentőségű utakra 218 millió hrivnyát kapott. Ez a 7 milliárdhoz képest csepp a tengerben. Lehetetlen megjavítani belőle az összes utat.
Ezt a 218 milliót két részre osztottuk: az egyik a járási alárendeltségű utakra, a másik pedig a megyeiekre megy. A járásiakra elkülönített pénzt, 115 millió hrivnyát a járások között arányosan osztottuk szét. A járási tanácsok már üléseztek, döntéseket hoztak ezeknek az összegeknek a felhasználásáról. A Beregszászi járásban 6 millió 50 ezer hrivnya, a Nagyszőlősiben 7 millió 400 ezer, a Munkácsiban 18 millió 800 ezer, az Ungváriban 11 millió 50 ezer, a Técsőiben 12 millió 200 ezer áll rendelkezésre.
A Kárpátaljai Útkarbantartó Vállalat mérlegén 18 út van, ezek összhossza 921,2 km. A megyei jelentőségű utak az útkarbantartó vállalathoz tartoznak. Ez a cég kapta a pénz másik részét, 103 millió hrivnyát. De a felhasználása hosszú folyamat, mert pályázatot kellett kiírni, amelyre a kivitelező cégek jelentkeznek, a bizottság elbírálja az árajánlatokat, szerződést kötnek, és csak ezután kezdődhetnek az útjavítások.
– A kedvező időjárás ellenére sok helyen még nem kezdődtek el a szükséges munkálatok. A lakosok türelme fogytán van, sok helyen tiltakozó útlezárásokra is sor került.
– Mivel a pénz nagyon kevés, viszont mindenütt szükség lenne javításra, mindenki jogosan zúgolódik. Én magam is közéjük tartozom. S mindenki azt szeretné, ha azt az utat csinálnák meg, ahol ő él, utazik, rongálja a gépkocsiját, az egészségét, és rengeteg pluszköltséggel, idővel jár az utazás emiatt. Viszont minden útra nem jut pénz. Az útjavítások éves finanszírozása a szükségletnek mindössze a 15-20%-át teszi ki. Két lehetőség volt. Az egyik az, hogy mindenütt kátyúzunk, de már indokoltam, hogy ez miért nem jó, vagy pedig megjavítunk néhány útszakaszt, amelyeket valamilyen szempont alapján kiválasztunk. Türelmet kérünk azoktól, akik most kimaradtak.
Mivel az emberek jogosan tiltakoznak, a kormányzó úgy döntött, hogy mindenütt elkezdik a javítást. Nem teljes utakat, hanem szakaszokat javítunk meg, mivel az egészre nem jut. Ahol van rá lehetőség, hozzá lehet tenni a pénzt a járási, illetve a helyi büdzséből. Vannak olyan önkormányzatok, amelyek rendelkeznek saját forrással, ha találnak szponzort, azt is be lehet vonni, és akkor előfordulhat, hogy nem 500 métert, hanem 1 kilométeres szakaszt javítanak meg.
A másik fontos forrás az állami regionális fejlesztési alap, amelyből kimondottan a régiók által benyújtott projektek kapnak támogatást. Ebben az esetben a 10%-os önrész pályázati feltétel, de még így is lassú a megvalósítás. Még tavaly decemberben benyújtottuk az általunk javasolt projekteket, már májust írunk, és még mindig nincs kormányzati döntés. Drukkolunk, hogy ez ne csússzon ki decemberre, mert akkor akár hóban, sárban muszáj felhasználni a pénzt, különben elvész, és ki tudja, mikor adnak megint.
– Mi a helyzet a nagy hírveréssel beharangozott határ menti kísérleti útjavítási projekttel?
– Az egy éve tartó küzdelem hatására, melyben részt vett a megyei tanács, a kormányzó, a parlamenti képviselőink egy része, minket is bevontak a kísérleti projektbe, amely Ukrajnában már négy megyét érintve működött. Ennek értelmében a határon beszedett vámilleték túlteljesítésének 50%-a helyben marad útjavításra. Jogszerűen leginkább a határ menti vidék útinfrastruktúrájának a fejlesztésére kellene fordítani, mert a határon folyik be a pénz. Borzalmas az infrastruktúra – aki belép az országba, az rögtön ráérez, hogy a kocsija és ő is nagy megpróbáltatásoknak lesz kitéve. Tavaly sok út már a kísérleti projekt keretében lett megjavítva. Abban bíztunk, hogy ez idén is így lesz, sőt komoly bevételre számítottunk. Azonban egyrészt megemelték a vámilleték-bevételi tervet, másrészt bármennyire is lobbizott a kormányzó, Kijevben nem engedtek abból az előírásból, hogy ebből a pénzből csakis országos és nemzetközi jelentőségű utakat lehet javítani. Sőt, azt sem mi döntjük el, hogy melyik szakaszt újítják fel a pénzből, hanem a fővárosban határozzák meg.
– Mely útszakaszok felújítására számíthatunk a következő hetekben?
– A Kijev–Csap útra 170 millió hrivnyát irányoztak elő, és teljes kapacitással végzik is a javítást az egész kárpátaljai szakaszon. Kevés a 170 millió, de jóval több, mint a semmi. Ebből megfelelő állapotba lehet hozni a „szőnyegbombázott” szakaszokat. Mivel gyorsforgalmi útról van szó, rendkívül veszélyes, ha az autós belehajt egy nagy kátyúba. Ahol 10 méteren 100 gödör van, ott úgysem hajtanak gyorsan.
Megújul a Tiszasalamon határátkelőtől Nagydobrony irányába, a Nagydobronytól Munkács, illetve Jánosi felé vezető út. Ugyancsak jól járhatóvá válik a Munkács–Beregszász főút, egészen az asztélyi határátkelőig, hogy amennyiben megépül az elkerülő út, akkor ehhez csatlakozva képes legyen a megnövekvő forgalom lebonyolítására.
A Munkácstól Beregszászon és Tiszaújlakon, Nagyszőlősön keresztül Nagykopányig terjedő szakaszt már javítják, és javarészt meg is történt a kátyúzása, így legalább egy idényt ki kell bírnia ennek az útnak. Ez számunkra, magyarok számára nagyon fontos közút.
Tervben van a Nevetlenfalu–Csepe–Tekeháza útvonal folytatása, amit ősszel elkezdtek. Salánktól Nagykomját felé egy 8,5 km-es szakasz nagyjavítására is sor kerül, valamint a Salánk–Tiszakeresztúr út befejezése, ami 80%-ban már elkészült, de még három szakaszon nincs elvégezve. A megyei tanács legutóbbi tanácsülésének döntése alapján 96 millió hrivnya lett előirányozva a Munkács–Rohatyin útvonalra, Munkácstól a Nagykopány utáni vasúti átjáróig. Ez a tavaly a határon befolyt illeték tervének túlteljesítése során maradt fenn, most erre a forgalmas szakaszra fordítjuk. Nagy ütemben folynak a javítások, néhány év alatt az utak jelentős része meg lesz javítva.
Igazából az az elszomorító, hogy miközben Kijevben a kormányfő is azzal henceg, hogy idén minden eddiginél nagyobb összeg, 40 milliárd hrivnya lesz útjavításra fordítva, ez kis összeg ahhoz képest, hogy milyen rosszak az utak, hiába tűnik óriásinak a szám. És míg egyes megyék 2-3 milliárdot kapnak, Kárpátalja csupán 218 milliót.
Ez negatív diszkriminációja megyénknek, holott pozitív diszkriminációra lenne szükség, hiszen megyénk négy európai uniós országgal határos. Kárpátalja Ukrajna nyugati kapuja, ahová százezerszámra özönlenek a turisták, leginkább belföldiek, de külföldiek is. A Krím elcsatolása után minden lehetőség adott ahhoz, hogy Kárpátalja turistaparadicsom legyen, és ez Kijev érdeke is. Szeretnénk, ha a központi hatalom magatartása megváltozna. Ahelyett, hogy a vidékünkön élőket szeparatizmussal vádolják, inkább támogatnák megyénkben az útépítést, hisz országos érdek is a turizmus fejlesztése.
Rehó Viktória
