Interjú Lamberto Zannierrel, az EBESZ kisebbségi főbiztosával
Lamberto Zannier, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségi főbiztosa február 6–7-én kétnapos munkalátogatásra Kárpátaljára érkezett, melynek során Ungváron találkozott a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal és a Kárpátaljai Megyei Tanács vezetőivel, Brenzovics Lászlóval, a KMKSZ elnökével, az ungvári magyar külképviseletet vezető Buhajla József főkonzullal, majd ellátogatott nemzetiségi iskolákba, találkozott polgármesterekkel és más kisebbségi vezetőkkel is. A munkalátogatás a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán zárult, ahol a főiskola vezetőivel folytatott megbeszélését követően válaszolt a Kárpátalja.ma hírportál és a Kárpátalja hetilap kérdéseire.
– Mik a tapasztalatai a kárpátaljai helyzettel kapcsolatban?
– Első alkalommal jöttem ide, Kárpátaljára, ahol azt látom, hogy ez a keresztutak megyéje, ahol nagyon gazdag történelem van és komplex interetnicitás. Azért jöttem, hogy megfigyeljem ezeket az etnikai kapcsolatokat és a hátteret. A gazdag etnikai jelenlét kihívás és gazdagság is egyben. Ami számomra fontos, az az, hogy befektessünk ebbe a sokszínűségbe, és ne a problémát lássuk benne, hanem az erősséget. Ebből a szempontból támogatjuk azokat az ukrán kormány által előirányzott vezérelveket, amelyek az integrációt támogatják. Mert az integráció a társadalmat funkcionálisabbá és fenntarthatóbbá teszi. De ezt az integrációt tudatosan, a kisebbségi csoportok identitásainak teljes tiszteletben tartásával kell véghezvinni, ezért vagyunk itt, és hallgatjuk meg a kisebbségeket a legnagyobb tisztelettel magunk is. Az ukrán nyelv tanításának elősegítése úgy kell, hogy történjen, hogy egyensúlyban legyen a kisebbségek nyelveivel, a kisebbségi identitástudatot és nyelvet védelmezve.
– Mi a véleménye az új oktatási törvényről?
– Korábban már a szélesebb közvélemény felé is jeleztük ez iránti aggodalmainkat, különösen a törvény hetedik cikkelyével kapcsolatban. Az oktatási minisztériummal folyamatosan dolgozunk ezen, ugyanis az oktatási törvény politikai elemként lett elfogadtatva. Ismerjük az Európa Tanács és a Velencei Bizottság állásfoglalásait a törvénnyel kapcsolatban, a velük való közös munkánk tovább folytatódik, együttműködve az ukrajnai oktatási minisztériummal annak érdekében, hogy biztosítsuk az általam korábban említett alapelveket, hogy megteremtsük az egyensúlyt az államnyelv ismeretének támogatása/előremozdítása és a kisebbségi nyelvek védelme között, és hogy ez az egyensúly meglegyen az új oktatási törvény végrehajtásakor is.
– Szándékozik-e az EBESZ irodát nyitni Ungváron?
– Nem szándékozunk. Megbízásunk konkrét küldetésre szól, amely meghatározza, hol tudunk képviseletet nyitni. Ivano-Frankivszkban van irodánk, melynek tevékenysége a csernyivci és a kárpátaljai megyét is lefedi. Amit megpróbálunk megtenni, az az, hogy jobban jelen legyünk Kárpátalján, hogy az Ivano-Frankivszk-i irodából is minél jobb rálátásunk legyen az itteni folyamatokra.
– Mostani látogatása során hol járt és kikkel találkozott?
– Látogatásom során megpróbáltam a lehető legtöbb érdekelttel találkozni. Intézményi látogatásokat tettem, találkoztam a kárpátaljai kormányzóval, a magyar kisebbségi szervezetek képviselőivel, a román, a roma, a ruszin szervezetek vezetőivel, az ungvári, a beregszászi és a munkácsi polgármesterrel. Iskolákban is jártam, például Tiszasalamonban, a magyar iskolában, de meglátogattam az ungvári „kísérleti” szlovák iskolát is, találkoztam Buhajla József főkonzullal, Brenzovics Lászlóval pedig Kijevben és itt is.
– Milyennek látja az itteni magyar közösség helyzetét?
– Ugyanazok az érzéseim vannak a magyar közösségekkel kapcsolatban is, mint általában az őshonos nemzeti kisebbségek esetében. Empátiát érzek, mert tudom, hogy milyen problémákkal találkozik egy kisebbségben élő, amíg felnő, tanul, iskolába, egyetemre jár stb., meg tudom érteni a kihívásokat, amelyekkel találkoznak. Ugyanis én is pont egy ilyen kisebbségből érkeztem. Friuli vagyok, az Olaszország északkeleti részén lévő Friuli–Venezia–Giulia autonóm régióból származom. Nekünk is megvan a magunk saját nyelve, irodalma. Tehát minden szimpátiám az önöké, de azt is tudom, hogy milyen fontos az integráció, mert a jövő ott vár ránk, ahol élünk. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam, gondolok itt a saját szakmai fejlődésemre. Az integráció folyamatát a kormánynak kellene felügyelnie. Éppen azért dolgozom együtt az ukrán kormánnyal, hogy ez ne legyen túlpolitizálva. Sajnos, ma olyan helyen és időben élünk, ahol a viszonyok polarizáltabbak (nagyobb teret engednek a szélsőségeknek). Ukrajna központja e polarizált kapcsolatoknak, ezt igazolják az etnikai konfliktusok, a krími probléma stb. Tehát, én értem, hogy nagyon nehéz józanul megközelíteni e folyamatokat, hajlamosak vagyunk túlproblematizálni a dolgokat ahelyett, hogy megoldanánk azokat. Ez az az idő, amikor a nemzetközi közösség szerephez juthat abban, hogy jó modellt mutasson, és megfelelő javaslatokat tegyen, valamint, hogy a helyi hatóságok erre nyitottak és a probléma lényegét megértők legyenek. Az is fontos, természetesen, hogy a nemzetközi közösség a szomszédos országokkal is foglalkozzon. Amit én látok a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban, hogy a korábbiakhoz képest sokkal gyakrabban használják fel őket valamilyen módon az államközi kapcsolatok kontextusában. Ez rossz, mert ők ettől szenvednek, és nem válhatnak az államközi kapcsolatok túszaivá. Ezért fontos, hogy figyelemmel kísérjük a kisebbségek helyzetét, és megpróbáljunk pragmatikus módon foglalkozni velük.
MK/BZs
