„Talán a pokol sincs ennyire kegyetlen, ennyire pusztító, ilyen embertelen” – a málenykij robot áldozataira emlékeztek november 19-én a beregszászi járási Jánosiban, a helyi emlékműnél. A megemlékezést Jánosi és Balazsér immár sokadik alkalommal közösen szervezi meg november harmadik vagy negyedik vasárnapján egy ökumenikus istentisztelet keretein belül.
Az eseményen jelen voltak a két település lakosai, a helyi iskola diákjai, Egressy Miklós jánosi görögkatolikus parochus, Nagy Szabolcs, Balazsér és Gut református lelkésze, a községháza munkatársai és a KMKSZ ISZ Jánosi Alapszervezetének tagjai.
Az ünnepséget Egressy Miklós nyitotta meg, aki örömét fejezte ki amiatt, hogy a két község polgárai idén is összegyűltek, hogy megemlékezzenek a sztálini lágerekbe elhurcoltakról. A görögkatolikus parochus beszédét követően a Jánosi Középiskola diákjai – Izsák Gréta, Rádik Vivien és Hapák Patrícia – szavalását hallgathatták meg a jelenlévők. A szívszorító versek sok embernek könnyeket csaltak a szemébe, hiszen a megjelentek szinte mindegyikének volt olyan családtagja, kinek ott szerepel a neve az áldozatok emlékművén.
Nagy Szabolcs református lelkész Ezékiás uralkodásáról olvasott fel az összegyűlteknek, aki „ragaszkodott az Úrhoz, megőrizte parancsolatait”, s ezért „vele volt az Úr mindenütt, ahová csak ment”. Elmondta, hogy azért választotta ezt az igeszakaszt, mert Ezékiás változást hozott arra az országra, amelyben élt. A múlt alapján ítélte meg a jelent, s megállapította, hogy vissza kell térni az Úrhoz, hiszen ha elhagyjuk Istent, az csak rosszat szül. „Mindannyiukban megfogalmazódik az a vágy, hogy változni és változtatni kell. Érezzük azt, hogy utat kell keresnünk annak az irányába, hogy ez a változás a mi életünkben megtörténjen, valóság legyen. Ebben segít nekünk a Biblia, a Szentírás szava.” – hangzott beszédében. Hozzátette, hogy ezen a napon mi is, akár Ezékiás, visszatekintünk a múltba, a múlt egyik fájó eseményére. „Ilyenkor feltesszük magunknak a kérdést, hogy hogyan lehetett az ember ennyire embertelen. Nagyon egyszerű a válasz: ha az ember nem szereti az Istent, nem szereti a másikat sem. Ha az ember nem tiszteli az Istent, nem tudja emberszámba venni a másik embert sem. Az ember elfelejtette az Istent. Ez a jelenünk számára igen fontos üzenettel bír. Ha a ma élő ember elfelejti az Istent – újra megtörténhet. Nagyon téves gondolat az, hogy az ember jobb lett, megújult és nem képes ilyenre. Ha így lenne, akkor múlt vasárnap nem szaggatták volna le a zászlónkat. Nem lehet abban reménykedni, hogy az ember jobb lesz. De abban reménykedhetünk, hogy ha Istent segítségül hívjuk, akkor van esélyünk megváltoztatni a jelent” – mondta el. Végezetül kiemelte, hogy az embernek nem az ember farkasának, hanem testvérének kell lennie – függetlenül vallási vagy nemzetiségi hovatartozástól, hiszen ez ad áldást, ez visz minket előre.
A megemlékezés a balazséri református kórus szolgálatával, az elhurcoltakért való közös imával és koszorúzással zárult.
VV
