Hétfői sajtóinformáció szerint a vízummentesség június 11-i bevezetése óta eddig több mint 21 ezer ukrán polgár lépte át Ukrajna és az Európai Unió határát vízum nélkül, az új típusú biometrikus útlevéllel. Egy másik híradásból megtudhatjuk, hogy az idei esztendő első öt hónapjában mintegy 43,5 ezer biometrikus útlevelet állítottak ki Kárpátalján, vagyis bizonyosan eltart még egy darabig, amíg mindenkinek jut az új típusú úti okmányból, amely feljogosít a vízum nélküli határátlépésre. Hogy nekünk, kárpátaljai magyaroknak ezúttal mégsem annyira sürgető a sorban állás a migrációs hivatalokban, mint ukrán vagy egyéb anyanyelvű polgártársainknak, az a Magyarország ukrajnai külképviseletein, a magyar igazolvány és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által kiállított támogató nyilatkozat alapján kiadott többéves C típusú schengeni vízumnak köszönhető. Tény, hogy ezek a vízumok nem pottyantak mennyei ajándékként az ölünkbe, a mostani vízumkiadási rendszer kialakulásához a KMKSZ sokéves következetes munkájára is szükség volt. Ez a munka még azelőtt kezdetét vette, hogy Kijevben felmerült volna a vízummentesség elnyerésének lehetősége.
A kezdetekhez egészen a 2007. december 21-ét, Magyarországnak a schengeni határőrizeti rendszerhez való csatlakozását megelőző időkig kell visszanyúlnunk. Amint ugyanis felmerült a vízumkötelezettség bevezetése a Magyarországra tartó nem uniós polgárokkal szemben, a KMKSZ megkezdte az egyeztetéseket a budapesti kormányzattal arról, miként lehetne fenntartani a határok átjárhatóságát, a kapcsolattartás lehetőségét a kárpátaljai magyarok számára.
Az egyik járható útnak a kishatárforgalmi rendszer tágítása-bővítése tűnt. Az Ukrajna és Magyarország között 2007-ben aláírt kishatárforgalmi egyezmény alapján a kárpátaljai magyarok számára is lehetővé vált a vízummentes határátlépés az 50 kilométeres határ menti sávban. Néhány további problémával azonban ezek után is meg kellett birkóznia a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetnek. Egyfelől sürgették, hogy a két állam mielőbb ratifikálja az egyezményt, s az időben hatályba lépjen. Másfelől a kishatárforgalmi rendszer önmagában nem oldhatta meg a kárpátaljai magyarság valamennyi határproblémáját.
„Mindemellett a kárpátaljai magyarság asszimilációnak leginkább kitett, mintegy tízezer főt számláló, elsősorban a felső-Tisza-vidéki szórványban élő része jelen körülmények között nem részesülhet a kishatárátlépővel történő beutazás kedvezményében. Ezért kérjük, hogy vizsgálják meg a kishatárforgalmi sávon kívül eső szórványmagyarság részére nyújtandó beutazási könnyítések lehetőségét” – írta dr. Göncz Kinga akkori külügyminiszternek címzett levelében Kovács Miklós, a KMKSZ akkori elnöke.
Idővel a kétoldalú megállapodás ratifikálásának akadálya elhárult, a szórványmagyarság határátlépésének problémájára azonban nem született megoldás. Ráadásul, mivel a kishatárátlépő mindössze a Nyíregyházáig terjedő határ menti sávban tette lehetővé a kárpátaljaiak szabad mozgását, s az Európai Unió Ukrajna vonatkozásában ezt a sávot is 30 kilométerre kívánta csökkenteni, egyértelmű volt, hogy a végleges megoldást csupán a vízumhoz jutás egyszerűsítése jelentheti.
Érzékletesen festi le a korabeli helyzetet Brenzovics Lászlónak, a KMKSZ és a Kárpátaljai Megyei Tanács akkori alelnökének a határátkelés körül kialakult helyzetről a Magyar Országgyűlésnek és kormányhivataloknak megküldött feljegyzése.
„Bár kétségtelenül történtek intézkedések a nehézségek ellensúlyozására (a konzulátusok bővítése, kapcsolattartási támogatás, kishatárforgalmi egyezmény), ezek azonban alapvetően nem oldják meg a problémát. A vízum beszerzéséhez meghívólevél szükséges, melynek beszerzése Magyarországon rendkívül körülményes és költséges. Hosszabb időtartamú, többszöri átlépésre jogosító vízum egyszerű halandó magyar számára csupán közvetlen rokon (…) meghívólevele alapján adható ki, és ehhez mind a meghívott, mind a meghívó félnek egy sor dokumentumot kell beszerezni. (…) A vízumkiadás nehézségei elsorvasztják a határon átnyúló emberi kapcsolatokat, a kulturális, oktatási együttműködést.”
A kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezeténél kezdetben a magyar igazolványban és a lengyel példában látták a probléma megoldásának kulcsát. Mint ismeretes, Lengyelország – nem utolsósorban a magyar igazolvány mintájára – bevezette a külhoni lengyelek számára a „lengyel kártyát”, amelyhez különböző kedvezmények kapcsolódtak, többek között az ingyenes vízum kiadása. Ennek nyomán a KMKSZ javasolta a magyar kormányzatnak, hogy biztosítsa hosszú távú, többszöri belépésre jogosító, ingyenes vízum kiadását a magyar igazolvánnyal rendelkezőknek.
A szocialista-liberális magyar kormány végül egy, a KMKSZ által ajánlottnál kevésbé kedvező, összetettebb megoldást választott.
„A vízumeljárás során a magyar igazolvánnyal vagy magyar hozzátartozói igazolvánnyal rendelkező kérelmezők igazolványait a konzulátusok el fogják fogadni a beutazási célt tanúsító dokumentumként. A határon túli magyar szervezetek erre jogosult vezetőinek pedig lehetőségük lesz arra, hogy egy felelősségvállalási nyilatkozatot adjanak ki a magyar igazolvánnyal vagy hozzátartozói igazolvánnyal rendelkező személyek számára, amely a vízumeljárásban a beutazás és tartózkodás anyagi fedezetének igazolására szolgál” – írta 2008. júliusi sajtóközleményében a Magyar Külügyminisztérium.
A javasolt megoldás ugyan nem volt ideális, ám az idő sürgetett, hiszen akkor már fél éve érvényben volt a kárpátaljai magyarságot elszigetelő vízumkényszer.
„A szóban forgó elképzelés nem fedi a KMKSZ kezdeményezésében foglaltakat, megfelelő végrehajtása azonban könnyíthet a jelenlegi igen súlyos vízumhelyzeten. Ennek megfelelően a KMKSZ kész részt venni az új vízumkiadási rendszer működtetésében abban a reményben, hogy annak gyakorlati működése tényleg könnyebbséget jelent azoknak a kárpátaljai magyaroknak, akiknek anyaországi kapcsolatait a schengeni rendszer bevezetése ellehetetlenítette” – írta a Szövetség.
Ezek után 2008 augusztusától a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek megkezdhették az ajánlások kiadását a vízumért folyamodó kárpátaljai magyarok számára. A munka nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy az év második felében 3892 ajánlást adtak ki, 2009-ben 8286-ot, 2010-ben 10 340-et, 2011-ben 22 322-t!
Azóta viszont a kiadott vízumajánlások száma folyamatosan csökken, például 2016-ban „mindössze” 11 664 ilyen ajánlást adtak ki. A jelenség oka ugyancsak a KMKSZ egy kezdeményezésében keresendő, amennyiben a budapesti illetékesekkel folytatott egyeztetések nyomán sikerült elérni, hogy az ajánlások alapján a korábbiaknál nagyobb számban adjanak ki az igénylőknek hosszabb időtartamú, 3–5 éves vízumot. Ezáltal mind a KMKSZ irodáiban, mind a magyar konzulátusokon visszaesett az ügyfélforgalom az utóbbi években, a kárpátaljai magyaroknak pedig kevesebb időt kellett ügyintézéssel tölteniük.
Összességében 2008 közepétől 2016 végéig, azaz nyolc és fél év alatt 117 257 vízumajánlást adtak ki Kárpátalján, és a „történetnek” ezzel még koránt sincs vége. Az idei esztendő folyamán eddig 3727 ajánlást adtak ki, ami arra vall, hogy a KMKSZ szolgálatára a kárpátaljai magyarok vízumhoz juttatása terén még jó ideig szükség lesz, mígnem mindenkire vonatkozóan megvalósul régi álmunk, a vízummentes, szabad utazás lehetősége az anyaországba.
ntk
