Zászló- és emlékműavatással ünnepelte az államalapítás ünnepét, I. Szent István király napját az Ung megyei Tiszasalamon közössége augusztus 20-án.
Az ünnepi istentiszteleten Kótyuk Zsolt református lelkipásztor a 89. zsoltár szavait idézte: „…Kegyelmed által emelkedik hatalmunk, mert az Úrtól van a pajzsunk…” Jelen viharos korunkban különösen fontos, hogy tudjuk, honnan jöttünk, hová tartunk, kihez tartozunk. Mostanság, amikor a megélhetés miatt családtagok szakadnak el egymástól, családok szakadnak ki közösségükből, tudnunk kell: Isten megújuló irgalma őrzött meg bennünket mindeddig.
Hudák Zsófia Sára és Kacsari Levente helyi tanulók nemzeti lobogónkról szavaltak, ezt követően Kótyuk Zsolt kérte Isten áldását a gyülekezet magyar zászlajára: „A teljes Szentháromság, egy örök igaz Isten áldja, őrizze és tartsa meg e nemzeti zászlót, áldja meg és tegye emlékezetessé számunkra mindazt, amit e nemzeti zászló jelent.” A lobogó régi-új helyére, a templom karzatára került. A zászlóavatást Halmi Alex tiszasalamoni diák Kosztolányi Dezső Zászló c. versének elszavalásával, a presbitréium pedig énekével tette még szívhezszólóbb mozzanattá. Amikor 1938 őszén „a test egy része összeforrt”, vagyis Kárpátalja egy része ismét az anyaországhoz került, a tiszasalamoni származású Vitéz Béres István és neje címeres nemzeti zászlót adományozott a falu református egyházközségének – ismertette a lobogó történetét Kovács István, az egyházközség gondnoka. A sztálini terror idején derék magyar emberek, családok rejtegették padlásokon, kamrákban, csűrökben az ereklyét, mely a ’90-es években megkopott, feslett állapotban került vissza a karzatra. Nem találtak restaurátort, aki vállalta volna rendbetételét. Most a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület közbenjárásával, a Hadügyminisztérium Hadtörténeti Intézete és Múzeuma munkatársai által, közadakozásból újult meg. Az avatón részt vettek Béres István gyermekei és azok családjai.
Az ünnepség a templom udvarán folytatódott. Palkó Katalin, a KMKSZ Tiszasalamoni Alapszervezetének elnöke államalapító királyunkról emlékezett meg, aki „hatalmas elszántsággal, de végtelen alázattal szolgálta a nemzetét. Nem a tőle függetlenül zajló politikai eseményekre bízta országa és saját sorsát. Tetteinek ereje abban rejlett, hogy nélkülözött mindenfajta öncélúságot, és biztonságot, hitet, jövőképet adott az országnak.” Mai világunk is ilyen választás elé állít minket: „Szavak helyett tettekkel, ígéretek helyett munkával állhatunk meg vállalt feladataink és embertársaink előtt. Ez augusztus 20-a és István király legfőbb üzenete a ma emberének.”
Szent István törvényeinek köszönhetjük, hogy Magyarország keresztény államként született meg – hangsúlyozta köszöntőjében Szabó János ungvári konzul. Ha pedig keresztény értékeinket feladjuk, családjaink, nemzetünk egysége, s talán országunk is megszűnik.
A magyar állam megalakulását ünnepeljük az ország határától egy kilométerre – világított rá Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke. A helyiekben biztosan sokszor felmerült már a kérdés: miért pont itt kellett meghúzni a határt, miért pont itt kellett megszületniük. Az elmúlt globalizációs évtizedek a legfontosabbat akarták elvenni tőlünk: hitünket, nemzeti büszkeségünket. A magyar kormány rengeteg erőfeszítést tesz azért, hogy ebből a szétszabdalt országból újra nemzetet faragjon. Rengeteg erőfeszítésébe kerül, hogy megóvja Szent István államának alapjait, a kereszténységet, a szabad Magyarországot ebben a formálódó, képlékeny európai káoszban. Kötelességünk, hogy ezt az erős és szabad hazát keresztényként adjuk tovább. Hiszen mi a mi áldozatunk, hogy magyarként élünk és dolgozunk itt, Kárpátalján, azokéhoz képest, akik életüket adták a hazáért?
Kovács István egyházközségi gondnok és Hangácsi István, a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület vezetője a megemlékezés keretében leplezte le az emlékművet, mely 21, a második világháborúban elhunyt magyar honvédnak állít emléket. Közülük kettőnek, Benczúr Gyula honvédnek és Busa Lajos zászlósnak a hozzátartozói is jelen voltak. Hangácsi István emlékeztetett: 1944 őszén komoly harcok folytak ezen a vidéken. Rengetegen haltak meg Csap, e fontos vasúti csomópont védelmében, nemcsak a városban, hanem a Tisza gátjainál és visszavonulóban Tiszasalamonban is. A veszteségi nyilvántartás szerint 21 katonát temettek el a helyi temetőben és a templom udvarán. Nekik a hadisírok felkutatásával és rendbehozatalával foglalkozó Vigyázók a Honvédelmi Tárca támogatásával emeltek emlékművet. A legfiatalabb honvédok mindössze 22 esztendősek voltak. A nyughelyek kapcsán végzett munka során látták meg az egyesület tagjai a zászlót is. A restaurálás közben közel 100, golyó és aknaszilánk ütötte lyukat találtak rajta.
Dr. Biró Andor, a magyar Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának igazgatóhelyettese beszédében kiemelte: ebben a végtelenül elanyagiasodott világban, melyet a különböző kultúrák új típusainak háborúja jellemez, a következő nemzedékek egyre kevesebbet fognak tudni azokról, akik a két világháború embertelen poklában vesztették életüket. A közös emlékezet viszont őrzi emléküket.
Salamon Gyula, Szenna község polgármestere köszöntőjében kiemelte: a kereszténység az egyetlen, melyben fennmaradhat ez a nép. Az elhunyt honvédok hozzátartozói nevében Benczúr Emőke mondott köszönetet a vigyázóknak munkájukért. Felszólalt továbbá Holló Katalin tiszasalamoni születésű grafikus is. A presbitérium tagjai, a helyi óvodások és iskolások énekes-verses szolgálatukkal járultak hozzá az emlékezéshez.
A hármas megemlékezés szeretetvendégséggel, népzenei előadással és táncházzal zárult, melynek hangulatáról a Sodró együttes tagjai gondoskodtak.
Espán Margaréta
