Honismereti kiránduláson a nagypaládiak
Kárpátalja és a magyarság történetének meghatározó és szimbolikus helyeire szervezett honismereti kirándulást július 9-én a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Nagypaládi Alapszervezete a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete közreműködésével, támogatásával.
A történelmi időutazásnak is beillő kiránduláson az alapszervezettől 55 fő vett részt, akiket Popovics Béla helytörténész, Kárpátalja kulturális életének meghatározó alakja kalauzolt.
Az út első megállója a munkácsi vár volt. Idegenvezetőnk már itt kifejtette: fontos, hogy mi is megismerjük azokat a nevezetességeinket, amelyeket a turisták szívesen keresnek fel, hiszen azt tudjuk igazán szeretni, amit ismerünk is. S ez kell az itthon maradáshoz is, hogy a nehézségek közepette lássuk: megáld minket a Jóisten, ad erőt és kitartást ahhoz, hogy átvészeljük ezt a nehéz időszakot. Hisz ennél sokkal nehezebb időszakokat is túléltek elődeink. A vár története a magyar történelem egyik legdicsőségesebb fejezete. Többször is jelentette a magyar szabadság fellegvárát akkor, amikor Magyarországot elfoglalták. A várhegyről látszik az a négy vármegye, amelyből mesterségesen összerakták Kárpátalját. 1805-ben itt őrizték a magyar koronát is, amikor Napóleon erősen közeledett a főváros felé. A vár azon történések miatt olyan fontos a magyarság számára, amelyek során történelmünk hozzá kötődő nagyjai nem féltek tenni a dolgukat, erős hitük miatt nem riadtak meg a szenvedésektől sem.
A kendereskei magaslaton azt a pontot kerestük fel, amelyen Feszty alkotótársai megfestették a Feszty-körkép, A magyarok bejövetele című mű hátterét. Feszty
Árpád lánya, Masa apjáról írt könyvében lejegyezte, hogy édesapjáék egy nyolcszögletű, minden oldalán ablakkal ellátott sátrat készíttettek, amelyben eső és erős napsütés esetén is tudtak festeni. Ezt a helyet néhány évvel ezelőtt Popovics Béla ismerte fel, s 2013-ban avatták fel itt a kilátót, ábrázolva azon magát a körképet, melyen a háttérben lévő vonulatokban egyértelműen felismerhető a munkácsi panoráma a környező magaslatokkal.
A kilátót követte a Szolyvai Emlékpark, ahol a lágerbe elhurcolt földijeik márványtáblája előtt hajtottak fejet a résztvevők.
A végállomást a vereckei emlékmű jelentette. Itt Illés Katalin, a nagypaládi alapszervezet elnöke koszorúzta meg az emlékművet, a résztvevők pedig együtt énekelték el a Himnuszt és a Szózatot. Az emlékmű a millecentenárium alkalmából készült. Korábban is állt itt egy emlékmű, amiből szovjet emlékművet készítettek. Ez most Ópusztaszeren, a történeti emlékparkban található restaurálva. Az emlékműnél Popovics Béla szavalta el Kovács Vilmos kárpátaljai költő Verecke című versét, mely jóformán a magyar történelem legjellemzőbb mozzanatait foglalja össze. Kifejtette: amíg van istenhitünk, szellemünkben, vallásunkban, hitünkben többek tudunk lenni, addig a magyarság, akárcsak az emlékmű, elpusztíthatatlan, bármennyit tiporják is.
Espán Margaréta
